Az alakuló kormány tablóképén a pénzügyminiszter elegánsan húzódik meg a háttérben, Hitler és Göring mögött. Johann Ludwig „Lutz” Schwerin von Krosigk gróf (1887–1977) kilógott a társaságból. Arisztokrata volt, művelt. Halle, Lausanne, Oxford elit egyetemein képzett, elismert konzervatív német gazdasági jogász, már a weimari idők végén is miniszter. Az agg Hindenburg elnök azért ragaszkodott a kinevezéséhez 1933 januárjában, mert úgy képzelte, majd ő mérsékli a nácikat.
Ez nem jött be, de Lutz von Krosigk a kiépülő diktatúrában is megbecsült főtisztviselő maradt. Kívül állt a legbelső hatalmi körön, ám a Führer kitüntette arany NSDAP-jelvénnyel, így a pártba is bezárták. Goebbels a naplójában feljegyezte róla: éles helyzetekben visszafogott, végül azonban mindig beigazolódik, hogy megbízható. „Típusát tekintve azon hivatalnokok közé tartozik, akiket államunkban jól tudunk használni.”
A tekintélyes technokrata tényleges befolyása csökkent a háborúban, Hitler azonban értékelte pedáns munkáját, és mielőtt öngyilkos lett, végrendeletileg kinevezte az új kormányba. Az összeomláskor Dönitz admirális vezető minisztereként várakozott a fegyverszüneti tárgyalásokra 20 napig a flensburgi városházán, amíg az amerikaiak le nem tartóztatták. Egy nürnbergi mellékperben tíz év börtönre ítélték háborús bűnökért.
Méltósággal fogadta, de letöltenie nem kellett: amnesztiával szabadult 1951-ben. A kettészakadó ország nyugati felében telepedett le, Essenben. Hatvan fölött kezdett írni, a rá jellemző szorgalommal és alapossággal. Háromkötetes memoárján túl vaskos szakkönyvei jelentek meg iparról, kereskedelemről, monetáris politikáról. A gazdasági csoda idején már tudós publicistaként tisztelték az NSZK-ban.
Nyolcvannyolc évesen olyan művel koronázta meg munkásságát, amilyenre senki sem számított. Címe: Jenny Marx – Szerelem és szenvedés Marx Károly árnyékában. Életrajza intim nézőpontból mutatja be a „csodálatos asszonyt”, Jenny von Westphalent (1814–81). Nála Marx felesége, a szocialista brosúrák munkásmozgalmi szentje eleven nő. Vonzó és tragikus sorsú, aki végül, miután házvezetőnőjük, Helena is gyereket szül a forradalmártól, idegbeteg lesz.
A szerző együttérzéssel mesél az egykori bálkirálynőről, aki a hányattatásai közt is adott előkelő származására. Míves vizitkártyáján az állt: Mme Jenny Marx née Baroness de Westphalen. A sanyarú angliai száműzetésben, amíg Marx figyelmét az osztályharc és a házvezetőnő kötötte le, Marxné kedvesen levelezett Ferdinand bátyjával, a reakciós porosz királyi belügyminiszterrel, aki léha bajkeverőnek tartotta filozófus sógorát.
No de hogy jön ehhez Von Krosigk? Családi alapon, tudniillik saját vesztfáliai nemesi famíliájáról mesél. Rokona a hősének, mégpedig apai nagyanyja, Lisette von Westphalen (1800–63) révén: Jenny Lisette húga volt. Követhető? Másként mondva Marxné a grósztántija, nagy-nagynénikéje Hitler miniszterének. A grófnak, aki feltalálta magát a sok változás közepette, de ez a régi, belterjes arisztokrácia volt az ő világa.