Valamikor az 1940-es évek derekán Los Angeles egyik elegáns villájában, a Villa Aurorában gyűltek össze Európa menekülésre kényszerített lángelméi. Lion és Marta Feuchtwanger otthonában rendszeresen megfordult Thomas Mann és Heinrich Mann, Bertolt Brecht, Franz Werfel és Alma Mahler-Werfel, Alfred Döblin, Bruno Frank, Ludwig Marcuse vagy Ferdinand Bruckner. Az írók, filozófusok, színészek mellett olyan zeneszerzők is tiszteletüket tették itt, mint Arnold Schönberg, Hanns Eisler, Ernst Toch, vagy olyan filmesek, mint Charlie Chaplin és Charles Laughton.
Egy könnyű almás pite társaságában próbálta meg Darius Milhaud elvarázsolni Charlie Chaplint: kezébe nyomta Cinéma-Fantaisie című, filmvászonra szabott, virtuóz, olykor andalító, máskor fergetegesen humoros kompozícióját. A villa legutóbb év elején került a hírekbe, a Los Angeles tehetős lakónegyedét, a Pacific Palisades-t is pusztító tűzvész miatt: a Villa Aurora teljesen épen vészelte át a katasztrófát.
A Los Angelesbe menekült francia-zsidó zeneszerző műve lehetett volna akár egy Chaplin-film zenéje is, s bár nem lett, a közönség már ismerhette. Legalábbis Franciaországban. A zenemű 1919-ben született meg mozifantáziaként, 1920-ban Szergej Gyagilev társulata, a párizsi Orosz Balett mutatta be egy komikus balett muzsikájaként a Comédie des Champs-Élysées-ben, Le boeuf sur le toit (Ökör a háztetőn) címmel. Leonide Massine koreográfiája a szürrealista költő, Jean Cocteau The Nothing-Doing Bar (A semmitevés bárja) című forgatókönyve alapján készült, amely az amerikai szesztilalmat figurázta ki. A balett azonnal sikert aratott, Milhaud műve korán beépült a szimfonikus repertoárba, a varieték is játszották. A kompozíció számos átiratban és hangszerelésben megjelent, ilyen a Cinéma-Fantaisie hegedűre és zenekarra írt verziója is. Ám Cocteau szcenáriója ahhoz a félreértéshez vezetett, hogy Darius Milhaud mozifantáziája egy amerikai történet.
– Több tévedés vált közkeletűvé a művel kapcsolatban – meséli Korcsolán Orsolya hegedűművész. – Az egyik leggyakoribb a Le boeuf sur le toit nevű éjszakai klubhoz kötődik, amely az 1920-as évek párizsi szellemi életének legendás helye volt, a jazz korai franciaországi történetével is összefüggésbe hozható. A lokál hírneve nagyrészt felülmúlta Milhaud és Cocteau balettjének hírnevét, így később elterjedt, a balett ennek a bárnak a nevét vette fel, holott pont fordított volt a helyzet. A Texasi Egyetem jelentette meg Manoel Aranha Correa do Lago brazil zenetudós tanulmányát, amely Milhaud művének történetét és forrásait tisztázta. Milhaud először hegedűre és zongorára írta a művet – azt gondolta, olyan, mint egy némafilmzene. Lajkó Istvánnal ezt mutattam be 2018-ban. Darius Milhaud ezt dolgozta át balettzenének. A zeneszerző 1917 és 1918 között mintegy két évet töltött Brazíliában a híres költő és drámaíró, Paul Claudel követségi titkáraként, aki akkoriban a riói francia diplomáciai követséget vezette. Milhaud itt insiprálódott: műve a brazil folklórnak és populáris zenének a motívumaiból építkezik. Huszonnégy sláger, van benne polka, szamba, tangó. Maga az Ökör a háztetőn (portugálul O boi no telhado) is egy karneváli tangónak a címe. A Cinéma-Fantaisie kicsit olyan, mintha az 1910-es és ’20-as évek Brazíliájából képeslapokat kapnánk, és abból egy kollázst készítenénk. Nagyon vicces, humoros, bravúros és karikatúra jellegű mű, jó játszani és hallgatni.
Korcsolán Orsolya minden évben fellép a Zsidó Kulturális Fesztiválon, immár hagyomány, hogy koncertjein elhangzik Max Bruch hegedűre és zenekarra írott műve, a Kol Nidré, a Jom Kippur-i fogadalmak imája. A Rumbach zsinagógában felcsendül majd Mendelssohn Hebridák-nyitánya, Beethoven Fidelio-nyitánya és Rossini A sevillai borbély-nyitánya is. A múlt évi koncerthez hasonlóan most is a hegedűművész férje, Sugár Gergely, a Bécsi Szimfonikus Zenekar kürtművésze lesz a házigazda, a MÁV Szimfonikus Zenekart ismét fia, Sugár Nátán vezényli. A tizenkilenc éves dirigens, zongoraművész nem olyan régen kétszer is állt a zenekar élén: a Bakáts Feszten Beethoven VII. szimfóniáját, a Millenáris zenei pikniken Edvard Grieg Peer Gynt szvitjét és Antonín Dvořák IX. (Új világ) szimfóniáját, vezényelte. Utóbbi művet nem először: idén, a szóbeli érettségije után néhány nappal már vezényelte Robert Schumann zongoraversenyével együtt Bécs legmodernebb koncerttermében, a MuTh-ban. A szóbeli érettségi napja nehezebb volt – veszi át a szót Sugár Nátán –, aznap este ugyanis zongorahangversenyt adtam az Ehrbar Saalban. Mozartot, Schönberget, Beethovent, Brahmsot, Lisztet és Debussyt játszottam.
Sugár Nátán a Bécsi Zeneakadémián a világhírű kolumbiai karmester, Andrés Orozco-Estrada tanítványa, vezényelt már a Bregenzi Ünnepi Játékokon is, sőt, ha léteznek földönkívüliek, karmesteri kibontakozását már ők is ismerhetik. – Bregenzben a Bécsi Szimfonikusok kürtegyegyüttesét vezényelhettem, az űrbe pedig Petr Popelka, a Bécsi Szimfonikusok másodkarmestereként „kerültem fel”. Charles Ives The Unanswered Question című művét adtuk elő, én a fúvósokat vezényeltem. Nekem ez egy álom volt egész gyerekkoromban. Bár a fúvóskarnak csak huszonnégy üteme van, de azt tényleg korrektül elvezényelni nagyon nehéz. Maestro Popelka elégedett volt. – A koncert Bécs város turisztikai ügynöksége és az Európai Űrügynökség közös projektje volt, az óriási produkciót a New York-i a Times Square-en is élőben közvetítették. Johann Strauss Kék Duna keringője mellett Mozart, Dvořák, Joseph Strauss és Ligeti György művei is elhangoztak a koncerten. A felvételt napokkal később juttatták fel a Voyager-1 és Voyager-2 űrszondákra elektromágneses hullámok formájában, olyan technikával, hogy a zene rezgései továbbra is bárki számára foghatók a csillagközi térben – ha van hozzá vevőkészüléke.
Infó: Korcsolán Orsolya, Sugár Nátán és a MÁV Szimfonikus zenekar varázslata. Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, 2025. szeptember 17. Zsidó Kulturális Fesztivál
