Mindenki tudja, hogy a választás előtt meg utána nem ugyanaz a műsor. A választások előtt a 15 százalékos szja szent és sérthetetlen, ősi jussunk. A választási kampány alatt nem lehet az adózásól beszélni. Így aztán most a Tisza párti Tarr Zoltán kétbalkezes őszintesége a fő téma.
Stumpf István is beszállt, felvetette a Tisza kormányzóképességének problémáját. Gondolataihoz azonban hozzá kell tennünk, hogy az ő régi tapasztalatának érvényessége zéró, 20 éves államigazgatási műve a NER szeméttelepén bomlik. A mai vezérkormányzás, vagyis a látványcirkusz, egy porondmesterrel és sok bohóccal már nem az ő rendszere. Ha a NER mai struktúrája a kiindulópont, a Tisza semmiről sem maradt le, és bár ügyeket vinni kell, a NER-államot nemigen érdemes folytatni. Eközben én is a szakmai stratégiák, irányítási-magatartási modellek bemutatásának hiányát érzékelem.
A Tisza brutális adónövelési terve hazugság, konstruált botrány. Az adózás éppen elhessegetett társadalmi szerepe azonban nem az. Ami most folyik, az nem vita, hanem vetített képes bemutató Magyarország halálos betegségéről, a körkörös hazugság okozta súlyos fertőzésről. A félhalott, de még agresszív rendszer az ellenzék minden ki nem kényszerített hibájával önmagát csinosítja. Számunkra a NER-es választási kampány üzenete gyászos: Magyarország politikai elitje nem képes, de nem is akar saját hazugsági függőségéből kitörni. Mediatizált kutyaviadal, lehet fogadni, csak tessék.
Nem arról esik szó, hogy szegényedünk, lemaradunk, hogy az ország fele rosszul kapcsolódik a civilizációhoz, hogy az óvodától kezdve szegregáció van, hogy uraink pár pillanat alatt magunkhoz intették a közjavak zsírosabbik felét, s hogy már nincs tiszta beszéd, hamis hírek irányítják a közbeszédet. Orbán Viktor még attól a csekélyke beismeréstől is elfordul, amelyet néhányan az ő „politikai közösségéből” fogalmaztak meg a luxizásról, az öntelt politizálásról és arroganciáról. Pedig ő is érzi, hogy rövidül az út a baráti dorgálástól a brutális vereségig.
Talán közömbös is, hogy Tarr igazat szól-e vagy félrebeszél. Összevágott nyilatkozata a vezető hír (a lelkésznek fogalma sem lehet arról, mi lesz, azt még neki is meg kell érni és érteni), és a vád a kötelező hazudozás elbliccelése. Ez pedig mindannyiunkra nézve akkor is kínos, ha Tarrnak bőven van még mit tanulnia a politika mesterségéről. Én egyébként most nem is támogatnék egy adóemelést, ne mindenki fizessen a NER okozta hiányért, de ne is szórják szét a költségvetés biztos bevételeit. Vissza a KATA-t, kevesebb magyarázhatatlan költést, vissza a rablott pénzt, megszüntetni a csókosok indokolatlan támogatását, némi vagyonadót: ezt igen. És még van pár ezer milliárd a tarsolyban.
A ripacs módszerekkel, magától értetődő természetességgel hazudozó Fidesz sikerrel tereli el a hangsúlyt mindenről, ami fontos, s tereli olyasmire, ami fontosnak látszik, de nem igaz. Például a háborús fenyegetésre, legutóbb Tarr Zoltánra, aki olyan mondott, amit elemzők szerint politikus nem mondhat. Mert a képzett politikus simaszájú és hazudik. Csak bámulok, s a költővel szólva: „lelkem nem ily honos, nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos”. Azt pedig végképp nem hittem, hogy a hazudozást mint a közpolitikai életképesség bizonyítékát a média számon is kéri. Köszöntés azoknak, akik még emlékeznek rá, hogy van valóság.
Lehetne másról is szó: a közszolgáltatások halódnak, a kórház és az iskola is, évtizedes a kátyú az Akácos úton, ha végig megyek rajtad én. A NER lényege a karbantartás forrásainak eltulajdonítása, nem a közösségi rendszerek működtetése; feladatának a fölébük boruló homály fenntartását tartja. Ne az legyen a kérdésünk, hogy Magyarországból mikor lesz Ausztria, hanem hogy Magyarország mikor lesz végre Magyarország. Silányság arról beszélni, hogy baj, ha egy újonc és ügyetlen politikus nem hozza a kötelező hazudozási szintet, miközben siratnunk kellene az ország felét, amelyet kihasználatlan képességeivel együtt hátrahagynak, s hogy Podmaniczky báró után másfél évszázaddal a városépítészet maximális képessége még mindig alig pár sarokház, és harminc évvel a rendszerváltás nyitása és gigantikus turizmus mellett sem képesek nyelveket jól tanítani már az általános iskolában.
Teljes szakmai képet a szakmáknak kell megrajzolniuk. Jelenleg a Tisza dolga a szakmai álláspontok igénylése lenne, fórumok beindítása, az értelmiség mozgósítása. Nem elég pártprogramot írni, a kormányprogram sem fedi le a tennivalókat, ha a szakmák nem kapcsolódnak be a gondolkodásba. Lehetnek belső szakértők, ám most elsősorban a szakmákat kellene mozgósítani.
Kötcse után nevek jönnek, a név és a tudás között pedig legyen ott a tanulás. Télre már tudni kell a leendő kormányzás főbb szakmai tételeit is. Ha a szakmákat megszólítja, a Tisza szélesíti a maga bázisát, amire nagy szüksége van. Továbbra is Orbán rendszerére fókuszál, de megóvja magát attól züllöttségtől, vagyis többségünk élettapasztalatától, hogy az győz, aki jobban hazudik. A NER másfél évtizede a finkelsteini hazugságok, a közéleti madárinfluenza terjesztője. Vírussal pedig nem versenyzünk, hogy vajon melyikünk tud több kárt okozni, hanem legyőzzük, hogy kormányozni lehessen. Arra pedig tessék felkészülni, mert nagy rá az igény.
A szerző közgazdász.