Erre a kérdésre minden magyar rávágja a választ. Természetesen hatvan. Hatvanpuszta. Ami természetesen nem 60, hanem kb. 15-20, mármint milliárdban. Nagyjából ennyi lehet benne a számítások szerint. Tudom: nagy a család, ezt elmagyarázta a Borsban szegény Orbán-apuka, mint újra harcba szólított vitéz obsitos. Bár ezzel kissé belezavart abba az érvelésbe, hogy voltaképpen mezőgazdasági üzemről van szó, a medence csak az üzemi zuhanyzót helyettesíti.
Ha a témák, és nem a pártok versenyére vagyunk kíváncsiak, a nyár nyertese toronymagasan Hatvanpuszta. Híre a külföldi sajtót is bejárta. „Orbán Versailles-a kiragyog a nyári hírapályban" – így a Süddeutsche Zeitung. És noha Versailles emlegetése a méretet tekintve nyilván túlzás is, szimbolikus erejük mégiscsak összemérhető.
A hatást csak fokozta, hogy ismét előkerült a NER kedvezményezettjeinek „kastélyprogramja” is, amelynek során az állam újabb pénzekkel ill. felújításokkal tetézte az ingyen ajándékot, amelyet leginkább a hozzá közelálló személyeknek és cégeknek (MOL, 4iG, a Paár Attila -Tiborcz üzlettársa - köréhez tartozó PBE stb.) adtak. Annak idején még Novák Katalin és az Alkotmánybíróság is hörgött az ingyen ajándékozás miatt. De ennek csak annyi következménye lett, hogy Lázár János még ma is orrol Novák Katalinra, negatív megjegyzésekkel ellensúlyozva Orbán szavait, aki a „tékozló lányokat”, Novák Katalint és Varga Juditot mintha ismét politikai kegyeibe fogadná. Ettől még a kétharmad újra megszavazta az ajándékozást. Leginkább arra hivatkozva, hogy a szépen helyrehozott-kipucolt kastélyokban még további munkálatok szükségesek, amelyre az államnak végképp nincs pénze. Most, hogy az ingyenkastélyok baráti kezekbe kerültek, valahogyan mégis lett állami pénz. Így az új tulajok ajándékcsomagjára még az aranymasni is rákerülhetett.
De mi ez a kastélymánia? Az épp Lázár által alkotott szóval „luxizásnak” nevezett úrhatnámságnak ez a sajátos megnyilvánulása?
Nem új jelenség. Minden olyan korban, amelyben az elitbe emelkedettek a feudális arisztokrácia tollaival akarnak ékeskedni (mert titokban épp olyanok szeretnének lenni, „királyok, hercegek, grófok”, mint ők), felértékelődik a kastélyok szerepe.
Aki a hatalom kegyei vagy a saját vagyona révén úr lett, annak kastély is jár. Különben mások, de főleg ő maga nem hiszik el, hogy igazán fölemelkedett. És hogy utódai is urak maradnak, akár az arisztokrata családokban.
Még a Kádár korszak politikai elitjének vadászszenvedélye is az úri világ allűrjeit vette át. A dualizmus vagy a Horthy-éra meggazdagodott polgárait is ugyanez vezette. A híres film után nevezhetnénk Hippolyt-effektusnak, az arisztokraták előkelő életmódjába való illeszkedési vágynak is. A kastély mint jelképes vagyontárgy konkrétan is megjelenik a két világháború közti filmekben. „A kölcsönkért kastély”-ban az elszegényedett család úgy akar fiának pénzes feleséget szerezni, hogy a gazdag apósjelöltnek imponálva saját rezidenciájaként mutat be egy kastélyt.
„De miért kellett nekem ehhez kiöltöznöm stüszi vadásznak?!” – kérdezi a film egyik polgári szereplője, a kastélydíszletek között csetlő botló Kabos Gyula.
Kérdezhetnénk mi is: jó, (nem jó), lopnak, hatalmaskodnak, Putyinhoz dörgölőznek, de miért kell ehhez kiöltözniük stüszi vadásznak? Miért kellenek a kastélyok? Miért kell Hatvanpuszta hivalkodása, a frissen lerakott márványpadló feltöretése és újra cserélése a kellő színárnyalat kedvéért vagy a pálmaház?
Gondolom, ezért. A feudális viszonyok újratermelése kedvéért, amelyben a NER-oligarchák képezhetik az arisztokráciát. És itt válik szimbolikussá a történet. Hadházy videóját és a drónok sajtófelvételeit már több, mint milliós nézőtábor látta. Az első düh persze az ordító különbségnek szól. Az ország már évek óta a gazdasági válság állóvízét tapossa, nem jut előre, ezek meg dőzsölnek. A mi pénzükön híznak – véli (helyesen) a népi bölcsesség. „Nem jön ki a matek”- mondja a kínos magyarázkodásra nemcsak Magyar Péter, hanem a fél ország. Orbán Győző a bányájára mutogat: szépen jövedelmezett, abból van Hatvanpuszta. Ha nem is firtatjuk, miféle megrendelésekből jövedelmezett oly szépen, annak Orbán-apukára eső 15 éves nyeresége kb. 8 és félmilliárd. Nem rossz pénz, de Hatvanpuszta minimum a duplája.
Hatvanpuszta a „luxizás” mellett így a lopás és a korrupció jelképe is lett. Akár a Navalnijék által lefilmezett Putyin-kastély, a belarusz diktátor vagy Ceausescu ma turistáknak mutogatott rezidenciája. De jelképe másnak is. A feudális ambícióknak, az egész múltba vágyó, de a modern abszolutizmus eszközeit használó államfeudalizmusnak. Meg a hazugságnak is, amely mindezt Orbán népi allűrjeivel, disznótorozással-lángosozással-rosszul szabott öltönnyel leplezi.
Vége a naívabb Fidesz-hívők illúzióinak, amelyeknek 2 éve Pesty László adott hangot: Orbán más, ő nem tartozik az „úrhatnám 10 százalékhoz”, a „Lölö-jelenséghez”.
De igen. Hatvanpuszta nem különlegesség. Hatvanpuszta a Fidesz lényege, hatalmuk kvintesszenciája. Természetes tehát, hogy a legtisztább formájában a vezér körül mutatkozik meg.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.