Köszönöm, hogy szabad magyarországi polgárként ezen a napon együtt imádkozhatom önökkel. Anglikán-metodista hátterű egyházam, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség küldöttjei a háború elmúlt évei alatt mintegy ötven alkalommal fordultak meg a veszedelmektől sújtott szomszédunkban. Azonban nemcsak élelmiszert, kötszert és használati tárgyakat vagy járműveket adományoztunk, hanem több csoportban nyaraltattunk a háború elől elmenekített gyerekeket, és rendszeresen felszólaltunk írásban és utcai tüntetésen is Ukrajna érdekében, a magyar kormány szégyellnivaló oroszbarát hozzáállásával szemben.
A templomban, ahol szolgálok, minden istentisztelet végén felállunk, hogy meghallgassuk az elhangzó ukrán himnuszt. Nehezen tudjuk másképpen kifejezni, hogy együttérzünk és támogatjuk Ukrajnát. Szégyelljük a jelenlegi kormány oroszbarát politikáját, Ukrajnát és Zelenszkij elnököt gyalázó plakáthadjáratát. Ez elfogadhatatlan a számunkra, bocsánatot kérünk érte. Bízunk benne, hogy e téren is belátható időn belül változás következik be.
Mi itt most Magyarországnak azt a részét képviseljük (meggyőződésem, hogy ez a többség), akik számára szégyen az is, hogy Ukrajna honvédelmének európai támogatását Magyarország miniszterelnöke és képviselői igyekeznek meghiúsítani Putyin érdekeinek megfelelően.
Pontosan tudjuk, hogy ki a támadó és ki a megtámadott. Az is egyértelmű, hogy a tisztességes embernek a bajban lévő mellett a helye.
Azért jöttünk el ma, hogy ezt elmondjuk, és együtt imádkozzunk önökkel azokért, akik elestek a hazáért, vagy maradandó sérülést szenvedtek, netán fogságba kerültek, fiatal férfiakért, nőkért, és gyászolóikért. Imádkozni akarunk a civilekért is, akik áldozatul estek a lakóházaik és javaik elleni célzott támadásoknak. Imádkozunk a városokért, melyekben romba döntöttek kórházat, iskolát, közhivatalt.
Imádkozni akarunk azokért, akiket tisztességükben aláztak meg vagy bántalmaztak, és akiknek ezzel kell tovább élniük. Imádkozunk azokért, akik nélkülözést szenvedtek el és rettegniük kellett, különösen is fohászkodunk a gyerekekért, elsősorban azokért, akiket elhurcoltak, elszakítottak családjuktól. Imádkozunk Ukrajna küzdelméért, teljes szabadságának az elnyeréséért, az Európai Unióhoz való csatlakozásáért, és azért, hogy részesülhessen a katonai biztonságban is.
Jól tudjuk, hogy ezen a téren sokat tehet az Európai Unió és az Egyesült Államok is.
Imádkozunk azért, hogy ne nagyhatalmi taktikák maradékaival legyen kénytelen beérni Ukrajna, hanem dönthessen saját sorsáról, és elérhesse azt, hogy boldoggá teheti és felemelheti ezt a nagyszerű népet.
Putyin béketörekvéseinek „komolyságát” jól mutatja, hogy Munkácson egy olyan amerikai gyárat támad meg rakétákkal, ahol magyar munkások dolgoznak. Ebből az egyértelmű üzenetből Trump és Orbán is tanulhatna.
Igazság nélkül nincsen béke, az igazság pedig az, hogy Ukrajna az Oroszország által megtámadott fél, a korábbi békére irányuló megállapodásokat nem Ukrajna szegte meg. Mégsem volt hiábavaló azok áldozata, akik odavesztek. De jogos az a vágy, hogy a családok békében nevelhessék gyermekeiket, a polgárok pedig örülhessenek a természetnek, a kultúrának, a művészeteknek, és részük lehessen a tisztességes, független kormányzásban.
Nem akarjuk még egyszer átélni becsukott szemmel, hogy mit is jelentenek a Szovjet-Oroszország által annak idején hangoztatott olyan szlogenek, mint a „hidegháborús békeharc, békekölcsön, békepapság”. Isten és ember elleni vétek a békéből gúnyt űzni, vagy azt az alattomos további fegyverkezés elrejtő függönyeként használni.
Éljen Ukrajna, szabadságot Ukrajnának!
Elhangzott 2025. augusztus 25-én Kijevben, az orosz háború áldozataiért tartott ökumenikus imareggelin.
