Az elemzőket általánosságban meglepő, egyeseket szinte megdöbbentő bérkiáramlási ütemet közölt júniusról serdán a KSH. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete ugyanis 704 400, a nettó átlagkereset 484 200 forint volt - írták. A bruttó átlagkereset így 9,7 százalékkal, a nettó 9,6, a reálkereset pedig 4,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.
A májusi jelentős lassulást követően júniusban sokkszerűen gyorsult a bérnövekedés üteme – magyarázta Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője kommentárjában. A KSH által jelzett 9,7 százalékkal szemben ugyanis az elemzői konszenzus inkább 8 százalék körüli szinten volt. Eszerint az adat pozitív meglepetésnek tekinthető – tette hozzá. Németh Dávid, a K&H vezető elemzője a fejleményekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a magas bérdinamikának valószínűleg az az oka, hogy a vállalatok a gyengébb gazdasági helyzet ellenére is igyekeznek megtartani a szakképzett munkaerőt, mivel élénken élhet bennük az emlék, amikor túlkereslet volt a munkaerőpiacon, vagyis nem találtak megfelelő alkalmazottakat. Az ING szakértője ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyes szektorokat vizsgálva azt látni, hogy minden fontosabb területen gyorsult a bérdinamika. A vállalati szférában a 9,7 százalékos átlagbér növekedés viszont meglehetősen vegyes kép mellett alakult ki. Az építőiparban lassult a keresetek növekedési üteme, míg a feldolgozóiparban ismét kétszámjegyű az emelkedés. Mindez egyértelműen felveti a kérdést, miszerint a legalacsonyabb keresetűek elbocsátása húzhatta felfelé az átlagbér szintjét ilyen jelentősen.
A KSH szerint a bruttó átlagkereset 704 400 forint volt júniusbanEzen felül Virovácz Péter rámutatott, hogy bár a bérkiáramlás mértéke jelentős, ez mégsem látszik elegendőnek a gyors gazdasági növekedés támogatásához. Ennek okát abban látja, hogy a kitartóan magas infláció a nettó átlagbér reálértékének növekedését is viszonylag alacsonyan tartja. Hozzáteszi, hogy a júniusban látott 4,8 százalékos növekedés azért felülmúlja a historikus átlagot. Azzal kapcsolatban, hogy mégis mi lehet a baj, kifejtette: megítélése szerint a magas infláció és a magas nominális bérnövekedés kombinációjából adódó reálkereset változás hosszú távon egyszerűen nem kívánatos, mivel a tartósan magasan ragadó inflációs várakozások olyan ár-bér spirált tarthatnak fent, amely növeli a gazdaság sérülékenységét. Ide vonatkozóan kifejtette: a bérek vásárlóerejének 2023 vége és 2024 vége között regisztrált kétszámjegyű növekedéséhez képest a manapság tapasztalható 3-5 százalékos reálbér-növekedés a fogyasztók számára inkább negatív jelentéssel bír. Ennek oka, hogy a fejekbe beégett 15-20 százalékos nominális és 10 százalékos reálbér dinamikáról lelassuló jövedelemnövekedést a háztartások úgy élik meg, hogy az anyagi helyzetük romlik. Így a költésük terén is sokkal óvatosabbá váltak. Ez pedig így nem segíti az alapvetően a belső fogyasztásnak nagy hangsúlyt szánó gazdaságpolitikát.
