1968 óta a magyar tenger fővárosához tartozó Balatonkiliti a legmesszebb van a tótól Siófokon. Cápát viszont lehet találni benne. A horgász Bakos Tibort nevezik errefelé Cápának, és nélküle nem kezdődik Vasas-meccs a Csárdaréti úton.
A kiliti labdarúgócsapatot alapítása (1946) óta Balatoni Vasasnak hívják, a megye egyben tündököl, de nincs mit szégyellnie, a „nagy” Siófoki Bányász is csak NB III-as, a délnyugati csoportban legutóbb otthon kapott ki 4-1-re az MTK II-től. (Az MTK I-nek akkor éppen hetet rámolt be a Hungária körúton a Győri ETO.)
Amúgy sok minden emlékeztet a siófoki labdarúgás aranykorára. A kiliti pályán például az az eredményjelző tábla áll, amely a Bányászé volt hajdanán. (Az óra precízen működik, kiírás viszont nincs, arra nem alkalmaznak embert.) Aztán: a Vasas középpályásainak egyike Takács Dániel, akinek édesapja, Takács László tagja volt az 1984-ben MNK-győztes, majd 1985-ben – a klub történetében szintén először – az NB I-be jutó siófoki csapatnak.
Azokról az időkről a védő – civilben testnevelő tanár – Horváth Bence is hallott eleget, hiszen papája, Horváth Károly technikai vezetőként ünnepelte a siófoki kupadiadalt, majd felkerülést, hogy aztán edző, ügyvezető, szó szerint mindenes legyen a klubnál. Újabban Kilitire jár meccset nézni két és fél éves unokájával, aki ma még jobban kedveli a fagyit, mint a futballt, ezért meccs közben időnként elviszik a cukrászdába.
Az egyetlen gólról is lemaradt a gyerek, pedig azt hamar megszerezte a csapatkapitány, a sírköves Bene Zsombor. A vendég csurgóiak vagy 120 kilométert utaztak Kilitiig, aztán még ki sem mondták, hogy éljen, éljen, már benn volt a „dugó”…
Hiába, a Csurgói TK együttese sem nagy csapat, a Torna Klub legfőbb futballsikereként az 1987-ben elért Szabad Föld Kupa-diadalt jegyzik. (A megyei bajnokságot abban az évadban veretlenül nyerő gárda Nagykálló elleni 3-1-es döntőjét ugyanúgy Székesfehérváron rendezték, mint 1984-ben a 2-1-es Siófok–Győri ETO MNK-csúcstalálkozót; Markek Vilmos sóstói duplája Csurgó történetének örökbecsű darabja maradt.)
Ahhoz képest, hogy a Balatoni Vasas 10., a Csurgó pedig 11. volt az előző szezonban, eléggé élénk a játék a műfüves pályán, amelyet 100 milliós állami támogatással újítottak fel az idén. Magam nem rajongok e felületért, de Schütz Dánielt nem zavarja a borítás, az őslakos középpályás mindenütt otthon van Kilitin. Akárcsak a helyi Vasas Minarikja, Vida András, aki klubelnök és edző is egyben, amúgy meg a vám- és pénzügyőrségnél dolgozik, nem érdemes neki beszólni.
A sokoldalú sportember kerete bő, mert a cserejátékosok közt vannak, akik a kapu mögötti tujafára felrúgott labdát keresik, miközben a második félidőben már elfoglaltsága akad a kiliti csapat két afrikai védőjének, a kameruni Yvan Yondónak és a nigériai Emmanuel Oyedejinek, valamint a kapus Bagi Bernátnak is. Ő, amikor nem véd, csónakokat, vízi bicikliket kölcsönöz, de a hálónál nincs nyitvatartás.
Azért sem kap gólt, mert Agócs Ákos, akiről már az első pillanatban lerí, hogy sokat látott játékvezető, nem ítél tizenegyest akkor, amikor Balogh Attila nagyot huppan a vendéglátók ötösén. A csurgói csatár helyében mondtam volna valamit a sporinak – nem Petrarca vagy Shakespeare szonettjeiből szemezgetve –, ám a béketűrő futballista egy szót sem szólt, ahogyan az egész mérkőzés háborítatlan nyugalomban zajlott.
Már-már azt az idillt idézte, amely a Magyar Turisztikai Ügynökség vezetőjének szavaiból áradt. A Balaton jelenéről valóságos diadaljelentést adott az elöljáró, akinek – megannyi becses foglalatossága között
– feltehetően nem volt módja ellátogatni Siófokra, ahol az árvaszúnyogok milliószámra lepik el a földet-vizet-légteret, beborítják a teraszokat, a házak oldalát, és kiborítják a tehetetlen rovarnyelőket (értsd: minden helyit és arra járót), tán még annál is jobban, mint a példátlan inváziót meg sem említő hurráoptimista nyilatkozat.
A Balatoni Vasasról viszont méltán lehet diadaljelentést írni, hiszen a szezon nyitányán 1-0-ra győzött. Igaz, a nagyjából száz néző egyike azt mondta közvetlenül azután, hogy Agócs sporttárs hármat fújt a sípjába: „Keserves volt.”
Persze a megelégedettség csak elkényelmesít, azaz jó, hogy itt van, jelen van az őszi igény.
