Nem jött be az állami monopólium, sok magyar szülőnek pénzbe kerül az állítólag ingyenes tankönyvellátás

„Minden évben tavasszal, április végén, május elején kezdenek érkezni a tanároktól a levelek, amelyekben azt kérik, segítsük a munkájukat azzal, hogy megvesszük ezt vagy azt a tankönyvet. Ilyen megkeresésből érkezik általában 2-3 gyerekenként. Először a kötelező állami tankönyvekből vetetnek olyan példányt, amit nem csak elméletben lehet használni, hanem bele is lehet írni. Az ingyenes tankönyv ugyanis kamu, könyvtári példányokat kapnak, amelyekbe nem lehet írni. Majd jönnek a tankönyvcsere-ötletek: mivel az állami silány, ezért keresnek valamilyen alternatív verziót, és azokat is meg kell venni. Utóbbi egyre nehezebb, de raktárak mélyén még akadnak normális tankönyvek” – meséli lapunknak egy kétgyerekes apa, hogyan megy el 15-20 ezer forint minden tanévben erre, annak ellenére, hogy elvileg ingyenesek a tankönyvek Magyarországon. Ehhez jönnek még a nyelvkönyvek, ami esetükben, mivel a gyerekek két tannyelvű iskolába járnak, további akár 25 ezer forintba is kerülhetnek.

Ő megérti a tanárokat, teljesen abszurdnak tartja a helyzetet, hogy a gyerekek nem dolgozhatnak a könyvekbe. Alternatíva a fénymásolás lehetne, csakhogy az iskolák általában papír és festékpatron híján vannak. Arról nem is beszélve, hogy az állami tankönyvek sokszor silány minőségűek, ő úgy fogalmaz: „ha azt akarja az ember, hogy a gyerek ne hülyeséget tanuljon-olvasson, akkor vásárol”.

„A nem használt állami könyvek mindig bent vannak az iskolában a padban, ha jön valami nagyfejű a tankerületből, csak előkapják, mintha abból tanulnának” – teszi hozzá.

2010 után az Orbán-kormány nagy elánnal állt neki az addig színes, sokszereplős tankönyvpiac leuralásának az Apáczai és a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó államosításával majd megszüntetésével, amelyek szerepét részben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vette át. A többi, magánkézben lévő kiadó jelentős része azóta megszűnt, vagy profilt váltott, de a teljes kiszorításuk azóta sem sikerült.

- Az iskolák a törvény szerint kizárólag a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő könyveket rendelhetik, erre felkerülni viszont a magánkiadóknak hosszú évek óta esélye sincs – mondta el a Népszavának Kereszty Péter, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) elnöke. A jelenlegi törvények gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy magánkiadók közismereti tankönyveket engedélyeztessenek. Számukra a piacnak egy olyan szegmense maradt meg, amely az állam számára túl költséges, vagy „macerás”. Ilyenek az idegennyelv-könyvek mellett a nemzetiségi és a speciális nevelési igényű gyerekeknek szóló kiadványok. Ezeket viszonylag sokba kerül kifejleszteni, viszont alacsony példányszámban jelennek meg, ugyanakkor nélkülözhetetlenek, a gyerekek egy része számára létszükséglet, hogy elérhetők legyenek. Ezért Kereszty Péter szerint normális esetben éppen ezek fejlesztése lenne állami feladat, de mindez Magyarországon fordítva működik. De még ezeknek, a diákok szűkebb körének készülő kiadványoknak az esetében is megszűnt a magánkiadók számára a lehetőség, hogy bármikor beadhassanak engedélyeztetési kérelmet az új könyveikre. Erre csak az állami kiadóknak van módjuk, a magánkiadók kizárólag miniszteri felhívásra kezdhetik meg a szükséges akkreditációs folyamatot. „Olyan ez, mint egy pályázat. A miniszter akkor írja ki, ha az állami kiadóknak éppen nincs kapacitása egy ilyen tankönyv elkészítésére” – mondta Kereszty Péter. Ettől függetlenül a magánkiadók továbbra is karbantartják a hivatalos jegyzéken nem szereplő tankönyveiket is, amíg igény van rájuk, függetlenül attól, hogy az állami nyomásgyakorlás hatására sokkal kevesebb a megrendelés, mint korábban.

Mindennek ellenére a TANOSZ birtokában lévő adatok szerint a magánkiadók a 2025. tavaszi rendelések alapján még mindig az összes tankönyv 17 százalékát biztosítják az iskolák számára, és nagyságrendileg ilyen arányban tartják magukat évek óta. Ez azt jelenti, hogy az 1-12. évfolyamon összesen megrendelt 11,84 millió tankönyvből 1,96 milliót ezek a kis kiadók adják, és ebben még nincsenek benne az őszi utánrendelés adatai. Emellett ezek csak azok a könyvek, amit az állami KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-től rendeltek meg, azok nincsenek benne, amit esetleg az iskolák vagy a szülők közvetlenül a kiadóktól vásárolnak.

Az állami kiadókat nem ösztönzi semmi, hogy gondozza, folyamatosan javítsa a kiadványait, mivel nincs igazi versenyhelyzet. A magánkiadók a tankönyvekből nem élnek meg, kénytelenek több lábon állni, de ugyan kevesebb munkatárssal és kevesebb fejlesztéssel, de amire van igény, azokat a kiadványokat karbantartják – mondta Kereszty Péter.

A tankönyvpiac államosításának eredetileg hangoztatott céljai között a spórolás kiemelt helyen szerepelt, de a TANOSZ elnöke szerint összességében ebből nem lett semmi. Annak ellenére, hogy a gyerekek létszáma évről-évre kevesebb az egyes évfolyamokban az ismert demográfiai okok miatt, a megrendelt könyvek száma nem csökken az indokolt ütemben. Vagyis az iskolák indokolatlanul sok tankönyvet rendelnek meg, ennek oka pedig a cikk elején már említett jelenség. Vagyis, hogy az állami tankönyvek sokszor csak dísznek vannak, azokat alig veszik kézbe a tantermekben, helyettük előkerülnek a pedagógusok és a gyerekek számára sokkal inkább használható „tiltott” kiadványok.