A magyar kormány jelenlegi külpolitikai álláspontját a legvilágosabban a miniszterelnök tanácsadója, Orbán Balázs fogalmazta meg július közepén egy CNN-nek adott interjújában: – Az ukránok saját magukért harcolnak, s ehhez joguk is van. De ez nem a mi biztonságunkról szól, mi soha nem kértük meg őket arra, hogy a mi nevünkben harcoljanak. Mi nem akarunk konfrontálódni Oroszországgal.
Ezzel egyértelműen Oroszország mellett foglalt állást az Európai Unióval ellentétben, amely Ukrajnát támogatja az agresszorral szemben.
Orbán több ízben is kifejezte csodálatát Putyin iránt, s nem felejtette el hozzátenni: – Nagyon kevés ember van a világon, aki többet tud Oroszországról, mint én. Erre a háttértudásra és a belőle következő jövőbelátásra hivatkozva folytat oroszpárti politikát az Európai Unión belül, s gúnyolja azokat, akik úgymond „lefekszenek” Kijevnek. Orbán biztos Oroszország győzelmében, sőt, ahogy többször elmondta, Ukrajna megsemmisülésében is. Hatalmasnak látja és dicső jövőt jósol a birodalomnak.
Egyébként nem feltétlenül a miniszterelnök feladata szakpolitikai tudással rendelkezni, erre vannak nyilván megfelelően felkészült tanácsadói. Megnéztem a köztévében a kormány Oroszország-szakértőjeként felkonferált fiatal nő hivatalos életrajzát, orosz nyelvtudásáról ez áll benne: alapfokú. „Elemzéseinek” tartalma sem haladja meg ezt a szintet. A kormánypárti nyilatkozatok nem győzik dicsérni az oroszországi gazdaság szilárdságát, melynek még segítettek is az uniós szankciók.
Ha valaki nemcsak a fordítói szoftverek által magyarított oroszországi propagandát akarja elhinni, hanem a valóságról is meg akar tudni valamit, más források után kell néznie. Olvashatja például Jeffrey Mankoff amerikai politológus kutató írását a Foreign Affairsban. Ebből megtudhatja, hogy a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO), amelyet Oroszország a NATO keleti ellenpárjának akart megszervezni, egyre csökken a befolyása az övezetben. Örményország már hivatalosan is felfüggesztette tagságát, mivel az oroszok nem támogatták őket Hegyi Karabah azeri megtámadásakor. Kazahsztán diplomáciai manőverekkel próbálja megakadályozni, hogy Ukrajna sorsára jusson.
Ukrajna 2022-es lerohanását a Kreml vezetői villámháborúként képzelték el – nem úgy sikerült. Oroszország gazdasági és katonai ereje is folyamatosan gyengül a hosszan tartó háborúskodásban. Az emberi erőforrások is kifogynak lassan, ennek nagyon látványos jele az észak-koreai katonák bevetése az ukrán fronton. A börtönökben is toboroznak: súlyos bűnöket elkövetők, akár rablógyilkosok is mehetnek a seregbe. Aki katonának áll, elengedik minden büntetését, szabad ember lesz, ha túléli a bevetéseket. Kirill pátriárka isteni kegyelmet is ígért nekik, nemcsak a földi, hanem az égi igazságszolgáltatás alól is mentesülnek. Kirill a jövőben, a háborúban elkövetendő bűnökre osztogat jó előre bűnbocsánatot. Az a Kirill, akinek több milliárd dolláros – cigaretta- és olajmaffiából származó – vagyonát a magyar vétó mentette meg az uniós befagyasztástól.
Michael Kimmage amerikai professzor a New York Timesban megjelent írásában úgy fogalmazott: Putyin nagy kockázatot vállalt Ukrajna elleni háborújával, és vesztett. Az volt vele a célja, hogy megerősítse Oroszország világpolitikai helyzetét, legalább regionális nagyhatalomként pozícionálja országát. A belső ellenzéket vasmarokkal büntette: egyik legújabb ötlete, hogy betiltotta a börtönben gyanús körülmények között meghalt Navalnij emlékiratának olvasását, emlegetését is. Rengeteg művész, értelmiségi hagyta már el az országot, az orosz kultúra, nyelv iránti érdeklődés rohamosan csökken szerte a világon.
Kimmage történelmi összefüggésbe helyezi a kérdést: Oroszország a tizennyolcadik században kezdett el európai nemzet lenni. Nagy Péter erőszaktól sem visszariadva terjesztette az európai kultúrát – ma is megcsodálhatjuk Szentpétervár Rastrelli tervezte pompás palotáit és útjait. Putyin nem értékteremtése, hanem a háborús sikerei alapján tekinti példaképének Nagy Pétert. Nagyon úgy néz ki, nem tudja ebben sem követni a nemcsak szellemében, hanem testmagasságában is kimagasló uralkodót.
Putyin Nyugat elleni pókerjátszmájának lényege Európa és a világ megosztása lett volna az Ukrajna és Oroszország mellett kiállókra. Ebben nagyon számított Trump barátságára, de kétséges, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke mennyit kockáztat az ő kedvéért. Putyinnak egyetlen módja lenne arra, hogy méltóságának maradékát megmentse: egy reális kiegyezés Ukrajnával. Úgy tűnik, erre nem hajlandó.
Egyre kevesebb támogatóra számíthat. De ott van neki a magyar miniszterelnök, akinél a világon senki nem tud többet az oroszokról, na meg Druzsba-díjas külügyminisztere. Nekünk meg érik az utolsó csatlósnak kijáró szégyen.
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
