Bioszféra és a babonák vonzásában

Nemcsak az építészet és általában a művészet kerül a fókuszba a Velencei Építészeti Biennálén, hanem olyan jelenségek és problematikák, melyek kapcsolódnak az épületek tervezéséhez. Éppen ezért az idei mustra sem kerülheti meg a globális felmelegedés, az ökológiai válság vagy a technológiai újítások miatt megváltozott építészeti trendeket.

Remek példa erre a Belga Pavilon Building Biospheres (Bioszférákat építeni) című kiállítása, mely a növények intelligenciájának az építészetre gyakorolt hatását mutatja be, vagyis hogy a növények miként teremtik meg egy zárt térben a beltéri klímát. A tárlatot a flamand kormány kezdeményezésére és a Flandriai Építészeti Intézet megbízásából a kurátor, Bas Smets tájépítész Stefano Mancuso neurobiológussal együttműködve alkotta meg, a pavilon pedig hat hónapon keresztül prototípusként szolgál ehhez az innovatív kutatáshoz.

Ez a science fiction filmeket idéző beltéri megoldás akár az építészet jövőjét is megváltoztathatja: a kiállítás biztosa, Dennis Pohl, a Flandriai Építészeti Intézet igazgatója szerint ha valóban fenntartható jövőt akarunk építeni, akkor a tervezésben a növények intelligenciájának vezető szerepet kell betöltenie.

A tárlat leírása szerint az ember számára a szubtrópusi éghajlat a legideálisabb, melyet a meleg nyarak, az enyhe telek és a változatlan hőmérséklet jellemez. A kiállítás ebből az éghajlati zónából származó növényeket mutatja be a térben, melyek ezáltal egy kisebb bioszférát teremtenek. Emellett a pavilonban monitorozzák a növények viselkedését, az adatokat pedig felhasználják az öntözés, a világítás és a szellőzés aktiválásához. Bas Smets kurátor szerint a kiállítással tesztelni tudják a növények azon képességét, hogy aktívan előállítsák és szabályozzák az épület beltéri klímáját. „Ez reményt ad arra, hogy egy olyan építészetet fogunk létrehozni, amely olyan mikroklímát biztosít, amelyben a növények és az emberek együtt élhetnek” – állítja a tájépítész.

A Lengyel Pavilon elvontabb témára helyezi a fókuszt, az épületek nyújtotta biztonságérzetre. A tárlat koncepciója abból indul ki, hogy az építészet elsődleges szerepe kezdetektől fogva a védelem volt, hiszen az épületek az embernek menedéket nyújtanak a természeti elemek, a katasztrófák és a háborúk ellen. A tárlat szervezői azt a filozofikus kérdést feszegetik, hogy vajon az építészet rendelkezik-e megfelelő eszközökkel a biztonságos tér megteremtéséhez. A pavilon persze mindezt játékosan és humorral tárja elénk, mintha egy részben tudományos, részben misztikus térbe lépnénk be – a kiállítást a lengyel babonák is inspirálták: rögtön az előtérben egy piros poroltó tűzoltó készülék fogad minket, mögötte világoskék, felhős éggel és a tárgyból kiáradó arany színű sugarakkal, mintha az valamilyen szent eszköz lenne, míg a pavilon egyik ajtaja felett több tucat exit feliratú és nyilat ábrázoló piktogram jelzi, hogy bizony ott van a kijárat. A tér egyik részében a méhviasz gyertya egy régi hagyományt idéz: ezzel próbálták az épületeket megvédeni a villámlástól, a mennydörgéstől és a gonosztól, vagy hogy távol tartsák a farkasokat. A tárlathoz készült könyvben ezeknek az eszközöknek a történetéről is bővebben olvashatunk, és rádöbbenhetünk arra, hogy a biztonság mindig is fontos volt az építészetben.