A klasszikus felállású – Ian Gillan, Ritchie Blackmore, Roger Glover, Jon Lord és Ian Paice – Deep Purple valódi rocklasszikussá vált 53 éves koncertlemeze most a XXI. századi technikával újrakeverve úgy tűnik, ismét mintát ad a jelen és a jövő rockzenészeinek. A megjelenést a három – két oszakai, illetve egy tokiói – koncert közül az első, az 1972. augusztus 15-i oszakai koncert napjára időzítették. A lejátszókat, hangszórókat, fejhallgatókat kéretik feltekerni, biztonsági öveket kikapcsolni, és több mint 75 perces félévszázados utazást megkezdeni a zenei sztrádán. Elsőként stílszerűen a Highway Star lüktető ritmusára, amelyben minden benne van, ami a Deep Purple. Gillan elsöprő énekhangja, Paice magával ragadó, erőteljes dobolása, Glover precíz játéka a basszusgitáron, Lord megunhatatlan hangzásvilága a Hammond-orgonán, Blackmore száz közül is felismerhető, csak rá jellemző, varázslatos szólógitározása.
Az 1972-ben megjelent 7 számot tartalmazó dupla LP első oldalának másik száma a Child in Time, amelyben a lírai és a hard rockos részek váltogatják egymást, és Gillan megmutatja, mit tud kezdeni a hangszálaival. Újra és újra hallani akarod, több mint 12 percen át. A B oldal a jól ismert Smoke on the Waterrel kezdődik, elemi erővel, a végén egy kis ízelítővel arról, hogy milyen a zenészek párbeszéde szavak nélkül, amikor a gitár kérdésére orgona válaszol, majd fordítva. Aki csak ezt az egyetlen dalt hallgatja meg a lemezről, rájön, semmi értelme a korabeli együttesek összehasonlításának. A Deep Purple valami más. Több, mint rockzene.
Itt van mindjárt a The Mule, amelynek tíz percéből hatban Paice mesteri, a közönséget is megtapsoltató dobszólója mutatja meg az utat a hetvenes években szinte valamennyi rockzenekarnak, hogyan kell felépíteni egy koncertet. Az album második lemezén a Strange Kind of Woman pezsdíti fel a közönséget és a lemezhallgatót egyaránt. Ez a vidám hangulatú, lüktető szám a Purple egyetlen hivatalos stúdióalbumán sem hallható, de Oszakában megörökítették – az egymást enyhén szólva sem szívlelő – Gillan és Blackmore közös, felelgetős jutalomjátékát, amelynek végén az énekes ismét kieresztheti a hangját rendesen.
A lemezen ekkor már csak két szám maradt, de micsoda két szám! A Deep Purple Mark2-nek is nevezett legnépszerűbb felállásának egyik gyöngyszeme a Lazy, amelyben a 13 éve elhunyt Jon Lord és Ritchie Blackmore nagyot alkotott. A dalban mindketten bizonyítják, hogy a korábbi és későbbi pályafutásuk során a rockkal nem csak a klasszikus zenei elemeket vegyítik professzionálisan, hanem a dzsesszt és a bluest is. Lord kifejezetten elemében van, és folytatódik a már szinte várt orgona-gitár-párbeszéd. A második lemez második oldala – némi képzavarral – nem háromperces szórakozásra vágyóknak való vidék. Az egyetlen szám a Space Truckin', hamisítatlan rockszimfónia ugyanis csaknem húsz perces. Lord Hammondjával zseniálisan vezeti, uralja a bármelyik heavy metal zenekar által is megirigyelhető zárószámot, de Blackmore hátborzongató, síron túli gitárhangja is a fülünkben cseng még sokáig.
Jövőben a múlt
A ma is működő, koncertező, lemezeket kiadó Deep Purple a hivatalos oldalán (deeppurple.com) 2025. június 18-án jelentette be „a rock egyik legjobb élő albumának újramixelt változatát”. – Az új kiadás – Made in Japan (Super Deluxe Edition) – 2025. augusztus 15-én jelenik meg. Az eredeti élő felvétel új sztereó és Dolby ATMOS mixeit tartalmazza a neves producer, Steven Wilson közreműködésével, valamint mindhárom koncertfelvétel Richard Digby Smith által újrakevert változatát, és számos ritka kislemez-szerkesztést. – „Minden teljesen úgy történik, ahogy aznap este történt. Az albumnak olyan ereje és magával ragadó hangulata van, amit a stúdióban soha nem sikerült elkapniuk. Remélhetőleg ez az új mix még inkább olyan érzést kelt, mintha ott lennél” – mondta Steven Wilson. Az új kiadás megrendelhető 10 lemezes bakelit dobozos kiadásban, 5 CD + Blu-ray dobozos kiadásban, vagy önálló 2 LP-s kihajtható kiadásban, amely majd október 3-án jelenik meg az Egyesült Államokban, Kanadában és Japánban.
