A magyar kormány 2025-ben is átvállalja a gazdálkodók öntözővíz-használati díját, ezzel továbbra is díjmentesen biztosítva az öntözővizet a mezőgazdaság számára. A cél az öntözött területek növelése, a versenyképesség megőrzése – ám szakértők szerint ez az intézkedés hosszú távon fenntarthatatlan, és szembemegy az uniós vízpolitika alapelveivel.
Szabó Péter klímapolitikai tanácsadó, korábban az Energiaügyi Minisztérium tisztviselője volt. A masfelfok.hu című portálon megjelent részletes elemzésében azt írja, hogy a kormány határozata szerint az intézkedésre a hazai mezőgazdasági termelés versenyképességének megőrzése érdekében van szükség, míg az agrárminiszter az öntözött területek növelésének ösztönzésével és 350 ezer hektárnyi öntözött terület célszám elérésével magyarázza a döntést.
"Nem az idei az első eset, hogy a kormány ingyenesen biztosítja az öntözővizet. Az elmúlt 15 évben 2014-ben vállalta át előszőr az öntözővíz költségeit a kormány, amit akkor még a Belügyminisztérium jelentett be március végén - írta a szakember. - 2014-ben a legalább egyszer öntözött mezőgazdasági területek mérete 100 ezer hektár körül mozgott Magyarországon, ami az összes művelt területek körülbelül 2 százaléka. Ez a 2 százalékos arány elmaradt a 27 EU-tagállam 6 százalékos átlagától. A kihasználatlan lehetőségeket még jobban megvilágítja az a tény, hogy a vízjogi engedéllyel rendelkező területek száma 2014-ben 200 ezer hektár volt – vagyis az összes öntözhető területeknek csak fele volt ténylegesen öntözve akkoriban."
A gazdák 2016-ig öntözhették ingyen a földjeiket, majd ez a kedvezmény fokozatosan megszűnt. 2019-től fizettek teljes díjat a gazdák, ez a helyzet 2022-ben változott, amikor máricus 21-én Pintér Sándor belügyminiszter a tartós vízhiányra hivatkozva bejelentette: a termelők megkezdhetik az öntözést engedély nélkül, mindössze bejelentéssel és csak az alapdíjat kell megfizetniük.
2023-tól már sem alapdíjat, sem változó díjat (ebből a két tételből állt a fizetendő öntözési díj) nem szedett be a kormány.
"Az öntözővíz nagyvonalú árpolitikája szembemegy az EU-s irányelvekben foglaltakkal - olvasható Szabó Péter elemzésében. - Az EU Víz Keretirányelve (VKI, angolul Water Framework Directive – WFD) kötelező érvényű minden EU-tagállamra nézve – tehát a tagállamok nem választhatják meg, hogy alkalmazzák-e vagy sem. Az Európai Unió vízpolitikájának sarokköve a 2000-ben elfogadott Víz Keretirányelv (VKI), amely átfogó célként tűzte ki, hogy minden felszíni és felszín alatti víztest elérje a „jó állapotot”. A szabályozás különlegessége, hogy nem a tagállamok közigazgatási határai, hanem természetes vízgyűjtő területek mentén kezeli a vízgazdálkodást, és előírja, hogy a tagállamok hatévente átfogó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket dolgozzanak ki az érintett szereplők bevonásával. A VKI céljai között szerepel a vizekhez kötődő élőhelyek védelme és állapotuk javítása, a fenntartható vízhasználat előmozdítása a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelme révén, a vízminőség javítása a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésével, a felszín alatti vizek további szennyezésének megakadályozása, valamint az árvizek és aszályok káros hatásainak mérséklése. Az irányelv nemcsak a vízminőség védelmét célozza, hanem a pazarlás megfékezését, a hatékony vízhasználat ösztönzését és a vizes élőhelyek helyreállítását is."
Németország a költségtérítés elvére épít
Németország vízgazdálkodási politikája szorosan illeszkedik az Európai Unió Víz Keretirányelvéhez. A német víz-árpolitika a költségtérítés elvére épül, melynek célja a vízfogyasztás racionalizálása és a fenntartható vízkezelés ösztönzése; az árak fedezik a vízellátás és szennyvízelvezetés teljes költségét, beleértve a környezeti és erőforrásköltségeket is, érvényesítve a „szennyező fizet” elvet differenciált díjszabással, ösztönzőkkel és szankciókkal, valamint átlátható tájékoztatással a fogyasztók felé a szolgáltatók részéről. A konkrét árakat tartományi szinten határozzák meg a kereslet és kínálat figyelembevételével.
