De nem csak mi, az összes bal oldalon parkoló kocsi szélvédőjén ott virított a kék nejlon. Halkan jegyzem meg, hogy a templom másik három oldalánál is hasonlóan álltak a kocsik, mint a bal oldalon, de ott hűlt helye volt a figyelmeztetéseknek.
A kis papíros szerint helytelenül parkolunk és veszélyeztetjük a zöld területet. Értetlenül álltunk a történet előtt, hiszen húsz éve így parkolunk, és ha a kocsival kijjebb állunk, akkor egy gyorsan kanyarodó jármű telibe puszilja az elejét a kocsinak, mivel a kanyarban lévő fáktól a kanyar beláthatatlan.
Még aznap felhívtam a közterület-felügyeletet a megadott számon, ami a kocsira biggyesztett iraton volt feltüntetve, de hiába magyaráztam a telefon túlsó végén ülő ügyfélszolgálatosnak a kanyarról, a húsz éves parkolási szokásról, és a nem létező padkáról, ami mellé ha leparkolok, akadályozom két autó biztonságos egymás melletti elhaladását, ő nem igazán értette a problémát. Annyit mondott, hogy bejelentés vagy feljelentés érkezett valakitől, és a jegyzőhöz irányított a problémával. Mivel épp utazás előtt álltunk, a jegyző felkeresésére már nem fektettem energiát.
Egy hét múlva kedden, ugyancsak kaptunk egy értesítést, hogy még mindig zavarjuk a zöld területet. Pedig megpróbáltunk kicsit kijjebb állni, betartva a padka szélét, teljesen kilógva az úttestre, de ez nem volt elég. Jött az újabb figyelmeztetés, vajmi kevés magyarázattal.
Úgyhogy elkezdtünk nyomozni. Vajon kit zavarhatnak az autók azon az oldalon? Talán a templomba járók szemét szúrják? Ha így lenne, csak szólt volna a pap. De mi van, ha mégsem?
Úgyis új a plébános, elképzelhető, hogy új szabályokat szeretne felállítani. Úgyhogy bementem a parókiára érdeklődni. Az irodában a titkárnő felvilágosított, hogy nem ők tettek feljelentést, nekik nincs is erre módjuk, és ha zavarnák a parkoló autók az egyházat, akkor más módon kommunikálnának a környéken lakókkal. Biztosított arról, hogy nem, nem a paptól érkezett a bejelentés.
Aztán beszéltünk a plébánián dolgozó kertésszel is, aki semmit nem tudott az ügyről, csupán annyit mondott, hogyha bárkivel beszélünk, figyeljünk arra, hogy az illető hogyan kommunikál.
Egyre krimisebb felhangja lett a történetnek. Már nyomozónővé avanzsáltam. A környéken lakókat is sorra meginterjúvoltuk, és mindenki tagadta, hogy ő jelentette volna az autókat a helytelen parkolásért.
A következő kedden zuhogott az eső. A közteresek sem tették tiszteletüket a környékünkön. Majd a negyedik héten ismét itt jártak, és újabb cetli volt az autókon. Most éppen a helytelen várakozást nehezményezték benne. Egyre furcsábbá kezdett válni a történet, és mi már annyira össze voltunk zavarodva, hogy nem tudtuk, most épp mi ellen vétettünk valójában. Viszont észrevettük, hogy az egyik kisteherautóra kerékbilincs került. A többi autó nem részesült ilyen kiváltságos bánásmódban. Majd az ötödik héten megjelentek a kisteherautót elszállítani készülő munkatársak. Lesétáltam hozzájuk, érdeklődve, hogy mi is ez az egész. Azt válaszolták, hogy mindjárt jönnek a közteresek, és tőlük kellene megkérdezni, hogy mi a probléma. Meg is jött a két fiatal, legfeljebb huszonéves srác. A férjem lebattyogott és gondolta, megérdeklődi, hogy miért is kapunk hétről hétre figyelmeztetéseket.
A válasz sokkal egyszerűbb volt, mint amire számítottunk. Vagyis az egész hacacáré a kisteherautó miatt volt, amit otthagytak már több hete. A jármű jelenléte zavart valakit. Ezért bejelentette a köztereseknél, akik úgy oldották meg a problémát, hogy minden autó kapott egy kis kék csomagot. Ha már egynek rossz, legyen mindenkinek rossz alapon. Ugyanis feltűnő lett volna, ha csak a kis teherautó kap ajándékcetlit. Ugyanígy jártak el a második és harmadik figyelmeztetésnél, ami már tényleg csak egy koholt vád volt, a látszat kedvéért, hiszen sehol nem tiltja tábla, hogy a templom mellett nem lehet várakozni, avagy parkolni.
A közteres srác a huszonvalahány évével vigyorogva mondta, hogy a harmadik figyelmeztetést csak úgy odarakta, mert már nem volt kedve a másik, hosszú dokumentumot kitölteni.
Viszont három felszólítás után, ha a tulajdonos nem jelentkezik, akkor a jármű elszállítható. Tehát egyszerűbb volt az itt parkoló autókat is végigcetlizni. Utána pedig megnyugtatott, hogy többet nem jönnek, igazából jó ez a parkolás, ahogy van, nem fognak idejárkálni ezután hetente. Pedig már éppen kérni akartuk, hogy jöjjenek már három hetente, találjanak ki valamilyen szabálytalanságot, ami miatt bújhatjuk a KRESZ kiskönyvet, meg a parkolási szabályokat, dobják már fel a békés kis hétköznapi életünket így ötven felé, mert legalább nyomozhatunk, krimizhetünk egy kicsit!
