Tedd magad hasznossá, és óvakodj a könnyű nőcskéktől! – intette búcsúzóul a farmer a fiát, aki a poros kis kansasi vasútállomásról elindult szerencsét próbálni. Egyetemről hiába ábrándozott a szorgalmas fiatalember, tandíjra nem futotta. Jégeső verte el a kukoricát, családi gazdaságuk 1928 nyarán tönkrement. Ám a zsebében már ott volt a sorsfordító levél: gyakornoknak ment az arizonai Lowell Obszervatóriumba.
Clyde Tombaugh (1906‒97) kiskorától ámulattal fürkészte az éjszakai égboltot. Tanult a nagybátyjától, egy régi tankönyvből, a Popular Astronomy magazinból. Egy kimustrált Buick fényszóróját és egy régi konyhai centrifuga alkatrészeit is felhasználva távcsövet eszkábált. Lenyűgözte a látvány. A Jupiterről és a Marsról készített rajzait elküldte a csillagvizsgálóba, azok láttán kínált neki munkát az igazgató.
Lelkesen tisztogatta a hatalmas lencséket, utána pedig mozgó objektumokat keresett az égen egy 330 milliméteres asztrográffal. Éjszakákon át fényképezett, majd aprólékosan összevetette a felvételeket. Egy egészen kis pont elmozdulását követve 1930. február 18-án szenzációs felfedezésre jutott: a Nap körül keringő égitestet talált. És éppen abban a csillagdában, amelyet a néhai Percival Lowell alapított, az, aki már a századfordulón megjósolta a kilencedik bolygó létét.
A Plútónak elnevezett égitest sokkal kisebb a Földnél, még a Hold is nagyobb nála. Nyújtott elliptikus pályán kering, messze-messze a Naptól, átlagosan 39 csillagászati egységnyire, tehát 39-szer távolabb, mint mi. 248 földi év alatt kerüli meg, így felfedezése óta körútjának felét sem járta be. Felszíne nagyrészt fagyott nitrogén, hőmérséklete –232 °C. Öt holdja van. A napfény öt óra alatt éri el, a New Horizons űrszondának jó kilenc év kellett hozzá (2015).
A Plútó felfedezőjeként Tombaugh fiatalon világhírű lett, de nem ült a babérjain. Szenvedélyesen kutatott tovább egy hosszú életen át. Talált még 15 aszteroidát, egy üstököst, több száz változócsillagot, csillaghalmazt, galaxishalmazt, szuperhalmazt. Látott az égen más objektumokat is, némelyikről kertelés nélkül bevallotta: ötlete sincs, micsoda. Ám az ufószekta bánatára nem fantáziálgatott, megmaradt komoly, szerény tudósnak.
Az Új-mexikói Állami Egyetem nyugalmazott professzora már nem érte meg, hogy az új évezred hajnalán modern digitális módszerekkel újabb plutoidokra – azaz a Plútóéhoz hasonló tulajdonságú égitestekre – bukkantak. A még távolabbi Eris pedig megvan akkora, mint amekkora maga a Plútó. Erre a Nemzetközi Csillagászati Unió Prágában megszavazta, hogy inkább egyik se legyen „igazi” planéta, átminősítette őket törpebolygóvá (2006).
A „134 340 Pluto” eltörpült, ellenben Clyde Tombaugh vitathatatlanul óriása a tudománynak. Korszakos felfedezése elvezetett a Neptunuszon túli úgynevezett Kuiper-övbe, a Naprendszer hideg peremvidékére, a kicsiny égitestek, üstökösök és kozmikus őskövületek világába. Egy szó, mint száz, a fiú hallgatott az öregére: igencsak hasznossá tette magát, nem csavarták el a fejét azok a könnyű nőcskék.