Ferenczfi János: Profán zsoltár

Bocsásd meg Uram, hogy végem,
álmodtam, hittem, reméltem.
Nincs semmi kincsem e Földön,
amim van, szívemben őrzöm.
Ott van, mit gyűjtöttem, Nálad,
nincs bennem emiatt bánat.
Vagyonom nem volt, nem is lesz,
és mikor magadhoz intesz,
azt mondom: ennyi volt: éltem.
Igazabb világot kértem.
Nem is csak kértem, akartam,
Beléd és magamba martam,
küzdöttem, alkudtam, s dalban
ideák himnuszát írtam.
Bocsásd meg Uram, hogy ennyi!
Hogy is kell embernek lenni?
Próbáltad. Bele is haltál,
így bukni szent, profán zsoltár.