Eközben konzervatív, jobboldali álláspontokkal is foglalkozunk, szót kapnak a bennük hívők is. Első adásunkban Éber Márk Áron szociológus Ellenhegemónia-építés című könyvéről beszélgetünk a szerzővel és Kováts Eszter politológussal. Antonio Gramsci elméleti és politikai öröksége kapcsán szó esik arról, hogyan használta ki elveit hatalma kiépítésénél a Fidesz, mit kezdhet velük újraépítkezése során a baloldal, és miért van jelenleg lépéselőnyben az ellenzéki térfélen a Tisza Párt.
Éber Márk Áron könyve (amelyről lapunk Szép Szó mellékletében is olvasható recenzió) részben a 2022-es választások utáni helyzet ihletésére született. Az ellenzék annyira megroppant, hogy úgy tűnt, a keletkezett vákuum kedvezhet egy új típusú baloldali szerveződés kialakulásának, megerősödhet például a Szikra Mozgalom. Lehet építkezni. Ehhez lett volna többek között hasznos muníció a legendás olasz baloldali politikai vezető, Antonio Gramsci „ellenhegemónia” stratégiája. Eszerint a baloldali mozgalmaknak saját társadalmi bázisukon (bérből élő dolgozók) létre kell hozniuk egy alternatívát jelentő, új történelmi blokkot, amely megfelelő anyagi forrásokon túl a sajtó, a szellemi intézmények uralásával építheti ki fokozatosan saját hegemóniáját. Könnyű észrevenni, hogyan használta ki az elgondolást saját maga javára a Fidesz. Amely azonban konzervatív ideológiájában a szellemi-kulturális tényezőket hangsúlyozza, elhallgatva, hogy politikai tevékenysége elitek gazdasági felemelkedését szolgálja. Éber Márk Áron azt fejti ki könyvében és a beszélgetésben is, miként tudná a baloldal visszavenni és hasznosítani Gramsci tanításait, hogyan valósulhatna meg a baloldali tömegpártok, szakszervezetek, szövetkezetek új egysége.
Kováts Eszter is egyetért elméletileg mindezzel, de úgy véli, a magyarországi baloldal ismét tempót vesztett. Miközben lassú építkezésre készült, Magyar Péter a Tisza Párttal másfél év alatt kialakított egy választási győzelemre is esélyes országos hálózatot, egyesítve az ország szinte minden elégedetlen rétegét. Ami azt is jelzi, az értékalapú ideológiának, az osztálytudatnak kisebb a szerepe a mai politikában. A Tisza-szigetek szaporodása, működése komoly figyelmet érdemel. A politológus „technokrata populizmusnak” nevezi a Tisza irányvonalát, de nem lehet elméletileg sem félvállról venni, mert létező társadalmi mozgásokra, hangulatokra érzett rá. Úgy tűnik, a kis- és középvállalkozók elégedetlensége szolgáltatja Magyar Péter pártjának a központi energiát.
Nyilvánvaló, hogy a baloldal nem tétlenkedhet kis szellemi erődítményeiben tovább, ha progresszívebb politikai alternatívát akar kínálni a társadalomnak. Felül kéne végre emelkednie taktikai-elméleti torzsalkodásain, a szociáldemokrata-radikális (kommunista) megosztottságán is.
