Hogy is fogalmazott még januárban, Donald Trump beiktatása után Szijjártó Péter? Azt mondta, visszatértünk a történelem főutcájára. Ehhez képest nem váltunk „mainstreammé”. A magyar külpolitika romokban hever. Teljes csődjét két új fejlemény is híven jellemzi. Múlt héten a szarajevói fellebbviteli bíróság megerősítette az első fokú ítéletet Milorad Dodik boszniai szerb elnökkel szemben, akit egy éves börtönbüntetésre ítéltek és több évre eltiltották a közügyektől. Bár rács mögé aligha kerül, a közügyektől való eltiltás nagy csapás számára. Ő ugyanis a Szerb Köztársaság amolyan kiskirálya, az állam minden szféráját ellenőrizni akarja. Ám túllőtt a célon. Szeparatista lépéseket tett, semmibe vette a daytoni megállapodás vívmányait, nem ismerte el a nemzetközi boszniai főmegbízott döntéseit. Dodik hiába élvezheti Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor maradéktalan támogatását, mindent azért ő sem tehet meg. Már csak azért sem, mert hazájában népszerűsége megkopott, sokan korrupt minidiktátornak tartják. Az egész ügy Aleksandar Vucic elnöknek a legkínosabb, aki kénytelen kiállni a „boszniai szerb testvér” mellett, miközben ő maga sem bízik benne.
Dodikot hamarosan megfosztják boszniai elnöki tisztségétől, ami Orbánék számára nagyon rossz hír: jelentős összegekkel támogatták a korrupt kormányt. Kidobott pénz az ablakon. Ez is...
Bajba került a magyar miniszterelnök másik nagy barátja, Jair Bolsonaro is, akit kedden házi őrizetbe helyeztek puccskísérlete miatt. A volt brazil elnök tavaly néhány napot a magyar követségen is eltöltött, végül azonban nem kért menedékjogot Budapesttől. Ugyan Trump elképesztő vámjaival nagy nyomás alá helyezi Brazíliát, hogy szüntessék meg a Bolsonaro elleni eljárást, eddig csak az ellentétes hatást érte el.
A történelem főutcáját valahogy nem találjuk. Mintha folyvást csak egy egyre sötétebb mellékutcában botorkálnánk.