Ja, értem. Szóval Orbán előre tudja, hogy az oroszok előbb-utóbb leigázzák Európát. Hogy az őrült óriásmedvének, a puskaporon ülő, halhatatlan behemótnak, akit se Napóleon, se Hitler, aki immár naponta fenyegeti atomcsapással a Nyugatot, nincs más út, mint becsicskulni. Minél előbb. Míg az oroszoknál állítólag sokkal gazdagabb és erősebb Nyugat vezetői még most is csak LMBTQ-felvonulásokról üzengetnek ki egy-egy cuna-rossz-bácit, Putyinék harci lázban égnek, dobognak, hujjognak, mégoly rozsdás rakétáikat Európa felé irányítják. Arcukon pír; elszántak.
Még Putyin se kell ehhez feltétlen, hisz mondjuk Jakutföldet egy világvége se érintené. Ráadásul Putyinék utálják a buzikat, ami Orbán számára Ázsia-anyácska édes hívószava. De ott áll Moszkva mögött a gazdag Kína és az iszlám kapcsolatok is rendezhetők. Jó pénzért a toleráns Nyugaton is mindig akad gyenge láncszem – Orbán, Trump, nácik -, akik különösebb bántódás nélkül bomlaszthatják sajátjaikat. És így már koránt sem borítékolható az a bizonyos európai győzelem.
Nos. Az tényleg elgondolkodtató, ki, miként hizlalta fel ezt a szörnyet. Ki az, aki bevette a dumát, aki besétált a kelepcébe.
De aki ezt rögtön elfogadja, egy pillanatig sem küzd, önmagáért, a szabadságáért, sőt, az övéit elárulva még az orvvadászt segíti, „realitásról”, „érdekről”, „fizikáról” papolva társait is a gödör felé rángatja, talán abban a perverz hitben, hogy ha majd legyőzetünk, kedvezőbb elbírálás alá esünk, vagy legalább utoljára maradunk a tányéron... 1849, 1945, 1956, 1991. Bár a hazaszeretetet számon kérni az ő szokásuk, most kibukott, mint a nyílt törés, hogy
az oroszokat 1989-ben még kiküldő Orbán és nyája miként árulja hazáját, hitét, értékeit, egykori barátait, gyermekei jövőjét, mindent, nem is tudom, miért, talán mert Moszkvában nincs Pride.
Remélem, Európa végre feleszmél és bebizonyítja, hogy ha áldozatokkal is, de meg tudja fékezni a fenevadat.
Azoktól pedig, akik közülünk most az oroszokhoz törleszkednek, hánynom kell.