Ami Nyugat-Európa országaiban megszokott – a városi otthonok jelentős része bérlakás –, attól egy sajátos ideológiai elvtől vezéreltetve ódzkodik kormány. Mifelénk a bérlakásépítés jegyben jár a „szociális” jelzővel, s ahogy mondani szokás, a legrászorultabbakat kell pályáztatás útján támogatni vele.
Ezzel szemben például Ausztriában a célcsoport az alacsony jövedelműektől egészen a középosztályig terjed. Úgy tartják, könnyebb egy lakásbérletet felmondani, mint eladni az ingatlant. A NER filozófiája ettől merőben más. Panyi Miklós kancelláriai államtitkár a „nagy országépítés” jelképének tekintett Otthon Start Programról (OSP) kijelentette, hogy nem a szociális felzárkóztatási programokra, hanem a magyarok szorgalmára van szükség. Ezért „folytatjuk a középosztály építését, amit nem függőségi viszonyt okozó bérlakásprogramon, hanem lakástulajdon-szerzést adó elsőlakás-programon keresztül viszünk tovább”.
Ami azt a nézetet lovagolja meg, hogy a szociális jólét fokmérője a tulajdonszerzés, s ez nálunk egyértelműen az ingatlanokban testesül meg.
Az OSP arra épít, hogy a lakásvásárlók akár több évtizednyi eladósodást vállalnak fel, ezért korántsem közömbös a havi törlesztőrészletek nagysága. S ennek az igénynek a 3 százalékos hitelkamat megfelel. De a hatalmas érdeklődést kiváltó programnak van egy olyan korlátja is, hogy a megvásárolandó otthon négyzetméterenkénti ára nem lehet több másfél millió forintnál. A budapesti nagy lakásberuházó cégek ennek tudatában feltették a kezüket: ennyiért nem megy! Hiszen Budapesten már az OSP meghirdetése előtt egy lakás átlagosan 62,5 millió forintba került, 8,8 millióval többe, mint az előző év azonos időszakában. A négyzetméterár az 1,2 millió forinthoz közelített, 228 ezer forinttal meghaladta az egy évvel korábbi szintet. Azóta az ingatlanárakat az OSP-nek már a híre is alaposan megdobta, mind az új építésűeknél, mind a használtaknál. Érlelődik az ingatlanárstop? A NER-nek semmi sem drága!