Az Egyesült Államok elnöke lehozott a padlásról egy porosodó régi fegyvert és azzal ijesztgeti a világot. Néhány hónap alatt szétdúlta a nemzetközi kereskedelem szabályozott rendjét, konfliktusok sorát kavarta, miközben gyakran változtatja a szándékait. A többi állam első meglepetésében nem tudta, miként válaszoljon, mert vámokkal rég nem fenyegették. De a világ leghatalmasabb országának fejével csínján kell bánni, mert ha megdühítik, nagyot és fájdalmasat tud ütni.
TRUMP TUDATLANSÁGA ÉS TÉVEDÉSEI Az ösztönös politizálást folytató amerikai elnöknek Peter Navarro nevű tanácsadója beszélte be az import vámok csodatévő erejét. Könnyű dolga volt, mert a világgazdasági folyamatok megfejtésében Trump csupán az egyszerű merkantilizmusig jutott el: egy állam export többlete jó, import többlete rossz, ám a helyzet vámok segítségével könnyen orvosolható.
Az ingatlanbizniszen és szépségversenyeken fölcseperedett nagyvállalkozó gondolkodását a multilateralizmus szétszálazása is erősen próbára teszi, ezért a globális folyamatokat kétoldalú viszonyokra lebontva kezeli. Így jutott el addig a táblázatig, amelyet a Fehér Ház rózsakertjében 2025. április 2-án a magasba emelt. Ezen egy sor állam neve sorakozott, amelyek kereskedelmi mérlege aktív az USA-val szemben, ezért az elnök büntető vámok alkalmazását helyezte kilátásba ellenük. Csakhogy a diagnózis tökéletlen, az elképzelt terápia pedig téves.
A Trump-féle problémafölvetés először is az USA kereskedelmi deficitjét egyes államokra lebontva méri, márpedig az ország árucseréjét összességében érdemes szemlélni. Emellett az áruk adásvétele a külgazdasági kapcsolatoknak csupán egyik szelete, mivel hatalmasra nőtt mellette a szolgáltatások értékesítése. Ebben az USA élen jár, világelső az idegenforgalmi, pénzügyi, jogi szolgáltatások, a management consulting, engineering, stb. értékesítésében, óriási bevételei származnak az információs technikából és a szociális médiából.
Az EU és az USA között bonyolódik le a világ legnagyobb kereskedelmi forgalma, az áruk és szolgáltatások cseréje mintegy 1700 milliárd eurót tesz ki évente. Ezen belül az árucsere valóban kb. 200 milliárd euró aktívumot mutat az EU javára, viszont a szolgáltatások mérlege az USA szempontjából pozitív.
Trump rendhagyó módon egy-egy ország összes termékére állapít meg bizonyos százalékú vámtételt, holott vámot egyes árukra vonatkozóan szokás alkalmazni úgy, hogy az minden szállító országra érvényes. A vámpolitika egyik sarkalatos szabálya a „legnagyobb kedvezmény elve”, miszerint az egy ország valamely termékére kiszabott vám automatikusan kiterjed az összes többi szállítóra. A vámhatóságok az árukat az igen részletesen szabályozott ún. brüsszeli nómenklatúra segítségével azonosítják és vetnek ki vámot egy-egy termékre, bárhonnan származik is.
Ha az USA a különféle országokra meghirdetett tarka-barka vámtételeket életbe lépteti, akkor ezzel nemcsak a Nemzetközi Kereskedelmi Szervezet (WTO) alapszabályát szegi meg, hanem az amerikai vámosok is megbolondulnak. Az amerikai belső piacon is nagy felfordulás lesz, mert ugyanaz a termék különféle külföldi szállítóktól kusza versenyhelyzetekbe kerülhet.
VÁMON KÍVÜLI AKADÁLYOK ÉS SZABAD KERESKEDELEM A nemzetközi kereskedelem a második világháború után fokozatosan felszabadult a protekcionista akadályok alól, élükön az import vámokkal. A WTO elődje, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) multilaterális vámtárgyalásokat szervezett a vámtételek kölcsönös mérséklése céljából: 5-10 százalékos szinten már nem képezték az áruforgalom súlyos akadályát. Ám a kormányok találtak más hatásos eszközöket a külföldi konkurencia visszaszorítására vagy távoltartására. Franciaország például úgy próbálta fékezni a japán elektronikai termékek importját, hogy vámkezelésüket egyetlen vidéki hivatalhoz, Poitiers-be koncentrálták, ott pedig azt is vizsgálták, hogy van-e helyesírási hiba a mellékelt francia leírásokban.
Idővel azonban „a kereskedelem technikai akadályai” is fölkerültek a nemzetközi tárgyalások napirendjére. A WTO dolgozta ki tagjai számára a ma érvényes szabályozások rendszerét, amely 1995-ben lépett életbe. A TBT (Technical Barriers to Trade) megállapodás elismeri az országok jogát különféle technikai előírások alkalmazására, de egységesítésre törekszik, és célja, hogy kiküszöbölje az országok közötti diszkriminációt. Úgyszintén hatással van a nemzetközi árucserére a szellemi tulajdonjogok szabályozása, amely kiterjed a földrajzi eredetmegjelölésre (Tokaji bor, Champagne, Cognac), a kép és hangrögzítésre és számos egyéb kérdésre. A WTO ezt is rendezi, megalkotta a „kereskedelmi vonatkozású szellemi tulajdonjogok” (Trade-Related Intellectual Property Rights) védelméről szóló TRIPS-megállapodást. Az USA szemszögéből ez a terület is sokkal fontosabb, mint az árucsere deficit korrigálása vámok segítségével.
A külföldi beruházások terepe is alkalmas lehet a nemzetközi árucsere korlátozására és diszkriminatív előírások alkalmazására, például úgy, hogy kötelező helyi hányadot vagy kompenzációs (levásárlási, ellentételezési) kötelezettséget írnak elő. A WTO erre vonatkozóan is alkotott egy keretegyezményt „a kereskedelmi vonatkozású beruházási intézkedésekről”. A TRIMS-megállapodás (Trade-related Investment Measures) annak lehetőségét igyekszik mérsékelni vagy kizárni, hogy a külföldi beruházások szabályozása a kereskedelem korlátozásához, illetve a partnerországok közötti megkülönböztetéshez vezessen.
A vámok általános csökkentésén túl a múlt század második felében gyors ütemben terjedt a szabadkereskedelem, Európa és Észak-Amerika élen járt a liberalizálásban. Az Európai Unió még egy lépéssel tovább is ment: folyamatosan bővülő vámuniót hozott létre, amely harmadik országokkal szemben egységesen tárgyal és közös vámtarifát alkalmaz.
Az EU tagjelöltjei 1992-ben hozták létre a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA). Az USA két szomszédjával, Kanadával és Mexikóval úgyszintén 1992-ben kötötte meg az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA) - ezt Donald Trump első elnöki időszakában újratárgyalta és lényegesen átalakította, a közelmúltban pedig felmondta.
Az EU a külkapcsolataiban is sikerrel alkalmazza a szabadkereskedelmet, szerte a világon. Az eredetileg az árucserére vonatkozó megállapodások idővel kiterjedtek a szolgáltatásokra és más területekre. A technikai akadályokat, szellemi tulajdonjogokat és beruházási szabályokat is felölelő egyezményeket kibővült tartalmuk miatt „mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásoknak” nevezik (Deep and Comprehensive Free Trade Agreements – DCFTA). Ez a gazdagabb tárgykörű változat szerepel újabban az EU társulási megállapodásaiban.
A MEGEMELT VÁMOK HATÁSAI Az USA elnökének első nyilatkozatai az általa önkényesen alkalmazott vámokkal kapcsolatban úgy hangzottak, mintha „büntetésként” a célba vett országokat sarcolná meg. Azután valószínűleg ő is megértette, hogy a vámokat nem az illető ország, hanem az amerikai importőr fizeti be az USA költségvetésébe.
Ám ebből kétfajta probléma is származhat. Habár az amerikai állam bevételre tesz szert (2025 második negyedévében 50 milliárd dollárral nőttek a költségvetés vámbefizetései), a plusz terhek nyomása alatt a kereskedelmi forgalom csökken, alternatív csatornákba terelődik, sőt meg is szűnhet. A vámbevételek ennek megfelelően visszaesnek. A Trump által meghirdetett vámok egy része eleve kimeríti a prohibitív vám fogalmát: olyan nagyságú, amely mellett már nem kötnek üzletet. Ha viszont az import a fölemelt vámok mellett is fennmarad, a drágulást az amerikai fogyasztó, illetve felhasználó fogja megfizetni. Amennyiben olyan nyersanyagról, féltermékről vagy alkatrészről van szó, amely amerikai exporthoz szükséges, a megnövelt import vám előbb-utóbb az USA kivitelét is megdrágítja.
Az előzetes figyelmeztetés vagy tárgyalások nélkül meghirdetett brutális vámok általános bizonytalanságot okoztak mind az amerikai, mind a nemzetközi gazdaságban. Érzékenyen reagált a tőzsde, április elején egy hét alatt 6 trillió dollárnyi érték úszott el a vezető vállalatok értékpapírszámláiról. Általános aggodalmat okoztak az elnök csapongásai: a vámok mértékét hol fölemelte, hol csökkentette. Például Kína esetében 2025 februárja és júniusa között hét alkalommal módosította a kilátásba helyezett vámokat. Japánnal kétoldalú egyezkedés után 15 százalékos vámot fogadtak el, a japán kormány azt is vállalta, hogy országa 550 milliárd dollár értékben befektet az USA-ban, vásárol 100 Boeing repülőgépet és fegyvereket. Az Egyesült Királysággal Trump már korábban kiegyezett kölcsönösen 10 százalékos vámban és egy sor plusz lehetőség megteremtésében.
Az EU kezdettől fogva kettős stratégiát követett: egyrészt próbált egyezkedni, másrészt felkészült azonos hatású válaszintézkedésekre. Ursula von der Leyen számított a protekcionista lépésekre, és már Trump megválasztása idején megemlítette, hogy szívesen vásárolnánk több amerikai cseppfolyós gázt. A tárgyalások során kölcsönösen nulla százalékos vámot javasolt, ami teret nyitna az áruforgalom növelésének, de ezt az USA kormánya elutasította. Ugyanakkor az Európai Bizottság kidolgozta érzékeny amerikai termékek – motorkerékpárok, repülőgépek, viszki, farmer ruházat, stb. – megemelt vámtételeinek listáját.
Ám amikor Ursula von der Leyen július 27-én, skóciai golfozása közben fölkereste az Egyesült Államok elnökét, sikerült megállapodniuk. Eszerint az USA a kilátásba helyezett 30 helyett 15 százalékos vámot alkalmaz az európai termékekre (fontos kivételekkel, de a részletek még nem ismertek), az EU pedig vállalja, hogy 600 milliárd dollár értékben befektet az USA-ban, 750 milliárd dollárért energiát vásárol, továbbá fegyvereket is vesz tőle.
Magyarországnak az amerikai vámokat illetően nincs önálló mozgástere, minthogy az EU-csatlakozással a vámuniónak is tagja. Ennek előnye, hogy nevünkben az unió tárgyal, teljes súlyát latba vetve. Ugyanakkor az USA sem tudja Magyarországot vagy bármely más EU-tagországot külön kezelni. Az USA import vámjai eddig átlagosan alig 5 százalékot tettek ki, az emelés lassítani fogja az európai – és benne a magyar – exportot.
Az Orbán-kormány az USA-vámokkal kapcsolatban is az Európai Bizottságot támadja, sőt egyenesen „Brüsszelt” hibáztatja Trump elnök kusza politikájáért és ballépéseiért. A létrejött kompromisszumot a miniszterelnök amiatt bírálta, hogy nem a 10 százalékos angol vámszintben állapodtak meg. Az amerikai piaci feltételek romlását sokan kritizálták Európában, de a döntés az USA elnökének kezében volt. Tény azonban, hogy az Európai Bizottság körültekintően és kezdeményezően járt el, és viszonylag jól jött ki a szokatlan helyzetből.
A Trump által kirobbantott vámháború merőben új helyzetet és stílust teremtett a gazdasági diplomáciában. Tapasztalhattuk, hogy az amerikai elnök egy személyben beszél és alkudozik, holott ilyen ügyekben korábban a kereskedelmi főtárgyaló szerepelt. Trump úgy jár el, mintha az USA az ő magáncége lenne, és a partnerekből kizsarolt eredményeket is önmagának könyveli el. Kérdés, mi és hogyan valósul meg a beígért vásárlásokból és befektetésekből? A vámemelések viszont nagy eséllyel visszafelé sülnek el: az USA import többletét lefaragják, de közben világszerte sok kárt okoznak, és tovagyűrűző hatásaik az amerikai gazdaságot sem fogják kímélni.
A szerző volt külügyminiszter.