Csősz Gergő: Biodóm

Azt mondják, nem a búra miatt, sőt, óvja világunk,
csend és béke honol, lám, mélyen alatta! A bájos
város, ahol mi lakunk, az nemcsak a legszuperebb, de
errefelé az egyetlen is, így mondhatni önálló
és szuverén. Négy apró házból áll, meg a templom,
tornyán rajta az órával, mi megállt ezer éve,
már csak lelki iránytű minden búralakónak.
Ott, mellette a hosszúkás, lapos épület, az vagy
egy pártkocsma vagy istálló, nem látni sosem be;
iskola, kórház, menhely nincs, de igény se ilyenre.

Elvolnánk mi magunkban, akárcsak a szilvabefőtt, de
nem hagyják amazok. Irigyek ránk – persze megértjük,
semmi hitük nincs, és még kormányozni se tudnak.
Folyton rontást hoztak ránk, könyökig belenyúltak
életutunkba, ezért kellett a derűre a búra.
Tőlük véd, meg a balsorstól, ami tép, (s euróktól)
– ezt mondták, akik építtették, majd kihajóztak,
és itt hagytak minket e hógömb díszleteként, hol
áremelések meg migránspara, düh kavarog, ha
megrázzák az egünk a hatalmak, és nem a pelyhek.