Sokszor leírtuk már: a bíróságok döntései mindenkire nézve kötelezőek. Lehet ugyan vitatni azokat, de akkor is végre kell hajtani őket, ha nem értünk egyet velük – mindez igaz a nemzetközi bíróságokra is. Persze az ítéletek egy része gyakran írott malaszt marad. Az Orbán-kormány egy ideje sportot űz abból, hogy nem hajtja végre az Európai Unió Bírósága (EUB), illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága döntéseit, mondván: azok politikailag motiváltak. A legismertebb példa az EUB határozata; az uniós joggal ütköző magyar menekültügyi szabályozás miatt fizetendő 200 millió eurós bírság ma már 600 millió körül ketyeg.
E bíróságok joghatóságát Magyarország is elismerte, ott magyar bírák is dolgoznak. Ahogy a hágai székhelyű Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC) is volt magyar bírája Kovács Péter korábbi alkotmánybíró személyében, akit épp az Orbán-kormány jelölt 2014-ben, s az akkori kormányközlemény még örömmel számolt be arról, hogy
„Magyarország aktívan közreműködött az ICC létrehozásában, és a kezdetektől, 2002-től részese a bíróságnak”.
De ahogy a tagsággal járó követelmények kényelmetlenné váltak, például az izraeli kormányfő magyarországi meghívása miatt, Orbánék kiléptették az országot a büntetőbíróságból. Lehet ugyan vitatni a Netanjahu ellen elfogatóparancsot kiadó ICC döntését, de végre kell(ett volna) hajtani.
Ám egy klubból nem olyan egyszerű távozni, az idei kilépés hivatalosan csak 2026. június 2-án lép életbe, így az országnak továbbra is eleget kell tenni kötelezettségeinek – amelyre a minap az ICC figyelmeztette is a magyar hatóságokat. Ami Szijjártó „Soha nem piszkítanék oda” Péter szemében „kicsinyes politikai bosszú”, s azt erősíti, hogy helyes döntés volt a kilépés. Csak azt nem veszi észre, hogy – stílusosan – épp ezzel rombolja le az egész mellékhelyiséget.