Zenei magasságokban

A Budapest Music Center (BMC) koncerttermébe lépve hétfőn délelőtt különleges kép fogadta a közönséget: a 98 éves Kurtág György ült a színpadon, fejhallgatóval, előtte kotta és egy pianínó. Jelenlétére a közönség elcsendesedett. Mesterkurzusának drámai felütését követte a Kelemen Quartet (Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Jonian Ilias Kadesha hegedűművészek és Vashti Mimosa Hunter csellóművész) érkezése. A 2021-ben újjászületett formáció tagjainak Rados Ferenc zongoraművész, zenepedagógus volt a mestere, akivel a pandémia idején mintegy hatvan órát foglalkoztak Bartók 1908 és 1939 között írt hat vonósnégyesével. Amikor senki sem tette ki a lábát az utcára, Rados Ferenc felhúzta a fehér kesztyűjét, ment hozzájuk és tanított. Ennek folytatását hozta el később Kurtág György, a kvartett vele eddig 62 órán foglalkozott a Bartók-vonósnégyesekkel. (Az együttes az Alpha Records felkérésére 2023 decemberében kezdte meg a vonósnégyesek lemezre rögzítését.)

Bartók 5. vonósnégyesének első fele a ritmika, forma és hangszín új dimenzióit nyitja meg. A harcos nyitótétel, az álomszerű Adagio és a groteszk Scherzo nemcsak kontrasztot alkotnak, mintha különböző arcai volnának ugyanannak a belső utazásnak. E három tételt lassan, aprólékosan, szinte lélegzetről lélegzetre próbálták együtt Kurtág Györggyel.

Bartók Béla híres volt arról, hogy határozott elképzelései volt arról, hogy a műveit hogyan kell megszólaltatni, Kurtág György az ő következetességét képviselte, időnként a pianínón mutatva meg az általa helyesnek tartott utat. „Komolyan kell venni a háromszoros fortissimót!” – mondta például. (Egy hegedűművész halk kommentárja volt ehhez az utasításhoz: a szimfonikus zenekaroknak is gyakran kellene ezt mondani.) „Amikor egy-egy hangszer belép, minden belépés hozzon friss energiát!” – hívta fel a figyelmet Kurtág. Bartók 5. vonósnégyesének jelentőségét Kurtág György Beethoven V. szimfóniájához hasonlította – a mű kivetített kottáján mindenesetre a közönség is láthatta, Bartók a XX. századi modernista hangzás alapművét aszimmetrikus ritmussal, sűrű tempóváltásokkal, markáns hangsúlyeltolódásokkal alkotta meg, nem könnyű feladat elé állítva a muzsikusokat. Akik példamutató, végtelen szakmai alázattal és szeretettel követték végig Kurtág instrukcióit – pedig ekkor már olyan tíz nap volt mögöttük, amelyek mindegyikét a mesterkurzusok, a próbák és a koncertek sokasága jellemzett. 

Másfél óra telt el az első tétel gyakorlásánál, mire elismerően szólt a kvartett előadásáról: „ez eddig a legjobb”. A második tétel elhangzása a különleges játéktechnikai utasításaival, majd a Scherzo-tétel a bolgár népzenéből ismert aszimmetrikus ritmusokkal, a kontrasztos dinamika- és karakterváltásokkal a hallgatóság soraiból újabb elismerést váltott ki. Kurtág Györggyel végül a kvartett abban egyezett meg, februárban Beethoven F-dúr Razumovsky vonósnégyesével folytatódik a közös munka. Kokas Katalin később a közösségi oldalán osztotta meg, milyen volt belülről megélni ezt a mesterkurzust – amit nemcsak muzsikusoknak érdemes elolvasni. Lecke egy életleckéről.

A hétfő délután Maxim Vengerov mesterkurzusával folytatódott – a világhírű izraeli hegedűművész nemcsak a fesztivál utolsó hétvégéjén tett ki magáért. Oldott volt, közvetlen, és Kurtág Györgyhöz hasonlóan nagyon következetes. Kelemen Gáspár Csajkovszkij G-dúr hegedűversenyének első tételével érkezett – még a hegedűhúr is elszakadt a kurzusa alatt. (Vengerov ekkor kölcsönadta a Stradivariját, de nem a hangszertől lett jobb az előadás.) Maya Kasprzak szintén Csajkovszkijt hozott: a C-dúr Valse-Scherzónál Vengerov el is táncolta, milyen egy elegáns keringő.

Daniil Bulayev Schumann 1. a-moll szonátájának első tételével magabiztosan kezdett, ám Vengerov kérte a második tételt is, és felhívta a figyelmet: Schumann művében rengeteg kolorit van, drámaiság, fájdalom és vízió, ugyanakkor a mű kapcsolódik az örömhöz is. 

Coco Tomita Mozart 4. D-dúr hegedűversenyével tette legjobban hallhatóvá egy laikus fülnek, mennyit képes javítani Vengerov egy előadó játékán. Mozart művében ugyanis nem egyszerűen kellemes, örömteli érzések vannak megfogalmazva, hanem – és itt Vengerov Riccardo Muti karmester egykori tanácsára hivatkozott –, minden egyes hegedűversenye egy kis opera, és úgy is kell azokat játszani. Nagy derültséget váltott ki, mikor Vengerov széles gesztusokkal elénekelte: „én vagyok az Éj királynője!” – a Varázsfuvola szerepét Coca Tomitának ajánlva. (A The Violin Channel streaming oldalán egyébként Vengerov kurzusa augusztus 1-én, magyar idő szerint este hétkor lesz látható, Kurtág mesterkurzusa pedig augusztus 4-én, szintén este hétkor.)

Kurtág György és Maxim Vengerov mesterkurzusa a X. Summerfest fináléját követő napon egy hosszú, elhalkuló kadencia volt – ahol minden korábbi hang visszhangzott, hogy végül csönddé nemesedjen. A Summerfest utolsó napjai mindenesetre úgy rétegződtek egymásra a Zeneakadémián, mint emlékek egy közelgő érintés előtt – várakozással és sűrűn. A pénteki Schubertiáda nemcsak sokféle hangulatot, a zenei műfajok szinte teljes skáláját is bemutatta: a daltól az indulón át a kvázi-szimfonikus kamaradarabig. (Egyfajta válaszként a Sosztakovics-mapra, amikor csak az orosz zeneszerző műveit hangzottak el.) A Vengerov-mesterkurzus egyik szerencsés növendéke, Maya Kasprzak Schubert C-dúr fantáziáját mutatta be Nagy Péter zongoraművésszel a Solti-teremben, este Jonian Ilias Kadesha az a-moll hegedű szonatinát Palojtay János zongoraművésszel adta elő. Megható élmény volt, mikor a mellettem ülők A rémkirályt kezdték citálni, mielőtt Johannes Held a színpadra lépett volna. A svájci bariton szombaton Mahler dalait adta elő Csalog Gábor zongoraművésszel két koncerten – a második koncerten elkötelezett Mahler-rajongók a német eredeti szöveget is felidézték nekem.

A magyar származású, osztrák klarinétművész és karmester, Andreas Ottensamer vezényletével Humperdinck Jancsi és Juliskájával indult a szombat. (Mesélő: Molnár Piroska; Juliska: Fenyvesi Gabriella Rea; Jancsi: Kálnay Zsófia; Ébresztőmanó, Altatómanó: Gábor Margit és Elek Petra; Boszorkány: Fodor Beatrix; Gertrud: Mester Viktória; Apa: Borka Ákos.) Humperdinck Wagner tanítványa volt, operája tükrözi a wagneri harmóniavilágot – mesés, német népdalszerű dallamokkal. Pazar előadás volt, amelyen a fesztivál növendékei nagyon jól játszottak az Anima Musicae Kamarazenekar tagjaival. A délutáni program ezen a hőfokon folytatódott tovább Mahlerrel, Enescuval és Bartókkal. Ahogy Lukács Miklós cimbalomművész és Jonian Ilias Kadesha bemutatta a Román népi táncokat Bartóktól, egy apró zenei elbeszéléssé nemesedett. Az este fénypontja Maxim Vengerov fellépése volt a magyar kiválóságokkal, Mendelssohn Esz-dúr vonósoktetjében. A koncertet követő pódiumbeszélgetésen az izraeli hegedűművész úgy fogalmazott: „A zene képes gyógyítani – a rosszkedv minden fajtáját is. És erre, különösen manapság, nagy szükség van: a világ szörnyű sebeket visel. És amikor együtt vagyunk a koncertteremben – bár lehetünk különböző hitűek, vallásúak, eltérő politikai nézeteket vallók –, a zene gyógyító ereje iránti vágy mégis mindannyiunk közös igénye.”

Vasárnap kiderült, a hegedűkészítők versenyét a közönség hallása alapján Gollob Balázs hangszere nyerte, Balogh Máté zeneszerző pedig képes „emberi szóra bírni” az üstdobot. (Timpani Speech című művét Joó Szabolcs ütőhangszeres mutatta be.) Este újból visszatért a koncertpódiumra Maxim Vengerov Mendelssohn e-moll hegedűversenyével – a fesztivál növendékeiből és mestereiből álló alkalmi zenekar az ő elismerését is kivívta. Ráadásként Vengerov Bach g-moll hegedűszonátájának Adagio tételét játszotta el, felajánlva a háborúk áldozatainak – egy halk, zenébe rejtett fohászként, hogy szűnjenek meg a háborúk. Megremegtem – ez a pillanat is visszhangzik bennem.

A Summerfest mindenesetre olyasmire vett rá, amire nem gondoltam volna július 18-a előtt: elővettem a hegedűmet és felhangoltam. A hangszer is megerősítette: olyan zenei magasságokban jártam a fesztiválon, ahová nem ér el a hétköznapok pora. És talán nemcsak a hangszert, magamat is újrahangoltam.