Amikor Észak-Korea májusban ballisztikus rakétákat indított keleti partjairól, Dél-Korea órákon belül kiadott egy Washingtonnal és Tokióval közös nyilatkozatot, amiben a regionális biztonságra leselkedő „komoly fenyegetésként” ítélte el a sokadik rakétakísérletet.
Néhány héttel korábban azonban, amikor egy dél-koreai célpontok elleni csapásra tervezett észak-koreai KN–23-as rakétával egy kijevi lakóépületet találtak el, 12 civil halálát okozva, Szöul meg se szólalt. Nem reagált akkor sem, amikor Oroszország állítólag légvédelmi rakétarendszert telepített Phenjanba, amikor az ukrán hírszerzés felfedte, hogy oroszok képeznek ki drónpilótákat Észak-Koreában, vagy amikor Kim Dzsongun „feltétel nélküli támogatásáról” biztosította Moszkva Ukrajna elleni agresszióját.
Az 1950–53-as koreai háború óta technikailag máig hadban álló két ország viszonya továbbra is feszült, így a visszafogott válasz kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Szöul teljesen megérti-e annak a következményeit, amit sokan Észak-Korea évtizedek óta legjelentősebb katonai átalakulásának tartanak – mégpedig, hogy katonái Ukrajna csataterein szereznek tapasztalatokat. Cson In-bum, a dél-koreai különleges erők egykori parancsnoka a Guardiannek azt mondta, „ez mindenképp aggodalomra ad okot, de az emberek természetéből fakad, hogy igyekeznek közömbösek maradni a valóság borzalmaival szemben”.
Az ukrán katonai hírszerzés szerint mára Észak-Korea szállítja a oroszoknak a háborúban használt lőszerek 40 százalékát.
Drámaian növelte otthoni fegyvergyártását, tavaly ősszel pedig 12 ezer katonát küldött harcolni Oroszország kurszki régiójába. Létszámuk azóta jelentősen bővült. Az ezrével elesett észak-koreaiak pótlására küldött 6000 katonához állítólag 1000 katonai és több száz mérnök és egyéb különböző szakember is csatlakozik, akik ukrán értesülések szerint nagyrészt a harcokban károkat szenvedett régió újjáépítésével foglalkoznak majd.
Kim Dzsongun megmondta Szergej Lavrovnak, hogy Észak-Korea feltétel nélkül Oroszországot támogatja az Ukrajna elleni háborúbanA Moszkvával kötött katonai partnerség felbecsülhetetlen értékű Kim Dzsongun diktatúrája számára – mondta Vadim Szkibickij, az ukrán katonai hírszerzés helyettes vezetője a brit lapnak. Phenjan csapatai a régióban egyedülálló tapasztalatot szereztek, a katonák megtanulják korábban előttük ismeretlen technológiák kezelését.
Júniusban Zelenszkij ukrán elnök figyelmeztette Dél-Koreát, hogy ezt a kihívást „most kell kezelni, nem akkor, amikor már több ezer továbbfejlesztett Sahid drón és ballisztikus rakéta fenyegeti majd Szöult”. Számos tényező azonban elriasztja Dél-Koreát egy láthatóbb fellépéstől – mondja Jang Uk, a szöuli Asan Politikatudományi Intézet szakértője.
Ha elismerné például, hogy Észak közvetlen fenyegetést jelent számára, azzal nyomás nehezedne rá, hogy szállítson fegyvereket Ukrajnának, ami népszerűtlen gondolat Dél-Koreában.
„A védelmi tisztviselők különösen óvatosak a decemberi események óta” – mondta Jang, utalva Jun Szogjol volt dél-koreai elnöknek arra a kudarcba fulladt kísérletére, hogy hadiállapotot hirdessen az országban. Jang figyelmeztetése szerint Oroszország közben azon dolgozik, hogy Észak-Koreát integrálja hosszú távú védelmi ellátási láncába – egy olyan partnerségbe, mely a háború befejezése után tovább alakítja majd Ázsia katonai egyensúlyát.
Néhány elemző Szöul hallgatását régóta fennálló „stratégiai kétértelműségének” látja: vonakodásnak attól, hogy külföldi konfliktusokba keveredjen, szükségtelenül elidegenítve magától a kulcsfontosságú hatalmakat, főként azokat, amelyek befolyással lehetnek Phenjanra. A gazdasági tényezők is erősek. A háború előtt Oroszország Dél-Korea egyik vezető kereskedelmi partnere volt. Donald Trump vámfenyegetései közepette pedig I Dzsemjong elnök új kormánya a gazdaság fellendítésére fókuszál, ami kevés étvágyat hagy a konfrontációra.
A belpolitika is szerepet játszik.
Az elnök Demokratikus Pártja az Észak-Koreához fűződő kapcsolatok javítása mellett áll ki, jól tükrözve azt, hogy Dél-Korea vezetőinek megosztottsága inkább az Észak-Koreával, mint a nyugati progresszív értékekkel kapcsolatos kérdésekben ölt testet.
A balos hangok szerint ráadásul Dél-Korea semmivel sem tartozik Ukrajnának.
Szöul tehetetlenségének egy további része bürokratikus eredetű lehet. Cson szerint a nehézkes beszerzési és tervezési folyamatok évekig is eltarthatnak, miközben a fenyegetések hónapokon belül kialakulnak. „Egy 10-es szintű szuper Godzillával van dolgunk, miközben a bürokrácia csak egy tigrist lát” – mondta.
Szkibickij ugyanígy gondolja, azt sugallva, hogy Dél-Korea katonai doktrínája elavult. Amikor azonban a Guardian a dél-koreai védelmi minisztériumot kérdezte erről, a tárca kitért a válaszok elől. Így aztán továbbra sem világos, hogy Szöul óvatos megközelítése vajon kiszámított hosszú távú stratégiát, vagy intézményi bénultságot tükröz.
