Első blikkre kifogástalan a megjelenése, még ha látszik is, hogy a könnyű, nyári öltöny nem a múlt hónapban, de még csak nem is tavaly készült, ám még mindig mutatós darabnak számít, ha valaki nem böngészi naponta a slimfit NER-esek Insta-oldalait a legújabb módit vizslatva.
- Ez maradt a régi gardróbomból – legyint Péter. – Volt vagy harminc társa, mindegyikhez két pár cipő, megfelelő nyakkendők, ingek, különféle vésetű arany mandzsettagombok, még egy Batthyány-címeres is akadt köztük, oké, nem a miniszterelnök Lajosé, de akkor is grófi. És persze tucatnyi óra, a garázsban két Merci, egy sportos meg egy limuzin. Na, ennyiből maradt ez az öltöny, Veronában csináltattam úgy tíz éve.
Amikor még valamennyire ment az üzlet, ha nem is dőlt úgy a pénz, mint a kétezres évek közepén, de azért jött, már nem havi nyolc-, csak kisebb hétszámjegyű összegekben, otthon, a cihában is akadt megtakarítás, plusz két szép lakás Pesten, egyik a nagyobbik gyerek nevén. Oda menekült az asszony a két fiúval, amikor Péter a lejtő közepére ért.
Akkor azt hitték, ez már az alja, kiderült, tovább lehet csúszni sokkal, de sokkal mélyebbre. Pedig addigra már elúszott a cég, a dél-balatoni városban a háromszáz négyzetméteres villa, amelyben éltek, a két kocsi, az egyik újlipótvárosi, Wallenberg utcai lakás, mínuszba fordultak a családi számlák, de ami még rosszabb, súlyos összegekkel tartozott nem hivatalosan is, méghozzá nem éppen filantróp társaságoknak.
Péter ugyanis szenvedélyes szerencsejátékos, s az elmúlt bő évtizedben a játék iránti vágy, de még inkább az ezzel járó adrenalinlöket olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy szép lassan kihátrált régi életéből. Az új pedig teljesen elemésztette.
- A szerencsejáték rendkívül addiktív tevékenység. Magyarországon az alkoholizmus után a második legsúlyosabb függőség – mondta korábban lapunknak Kürti László pszichológus a vegas.hu legújabb, könnyű pénzszerzéssel csábító szerencsejáték-reklámja kapcsán. – A szerencsejátékban egy-egy véletlentől eltekintve nem lehet nyerni. Ezért is hihetetlenül jövedelmező a játékszervezők számára: aki veszít, vissza akarja nyerni a pénzét, aki nyer, még többet akar nyerni. Így, ha valaki elindul a lejtőn, nincs megállás. És tévedés azt gondolni, hogy csak a legszegényebb társadalmi rétegeket érinti. Közép- és felső osztálybeli embereket ugyanúgy magával tudja ragadni.
A legutóbbi, 2023 februárjában készült hazai felmérés alapján a 15 évnél idősebb lakosság mintegy 4 százaléka tekinthető ténylegesen függőnek, a potenciálisan problémás játékosok aránya elérheti a 10 százalékot, azaz cirka 800 ezer emberről beszélünk.
A szakember szerint ez elképesztően veszélyes, mert a függőségek esetében súlyos kognitív torzítások jelentkeznek: az érintettek nem ismerik fel, ha a tevékenység beteges mértéket ölt, azt gondolják, ha sorozatban veszítenek, annál inkább növekszik a nyerési esélyük, meggyőződésük, hogy egy-egy szisztéma követése közelebb viszi őket a sikerhez.
Péter is ebben hitt…
Pedig remekül indult számára az élet, a Közgáz elvégzése után esküvő, költözés a feleség családjához a Balatonra, ahol némi rokoni segítséggel beindította a saját üzletét, s a régi, egyetemi kapcsolatokat kihasználva szépen fel is futtatta: értette a dolgát, no és az időt sem sajnálta rá, viszont hiába jött közben a két gyerek, egyre kevesebbet volt otthon, folyamatosan tárgyalt, ügyet intézett, ellenőrzött, s közben még arra sem maradt érkezése, hogy néha kieressze a gőzt.
- És akkor egy régi haverom javasolta, szakítsak az addig bevált tárgyalási móddal, hogy iroda és étterem, próbáljam ki, hogy elviszem az ügyfelet egy kaszinóba, s ott fesztelenebbül lehet egyezkedni, neki rengetegszer bejött már
– emlékszik vissza a pokol bugyrai felé vezető első, a lépcsőfokra. – Az tipp fényesen bejött, remek estét-éjszakát töltöttünk el a leendő partnerrel Pesten. Ráadásul nemcsak megegyeztünk, de még nyertem is 800 ezret a ruletten.
Jó másfél hónappal az első vizit után ismét elment betért egy kaszinóba, ám ezúttal nem állt mellé a szerencse, s háromszázezer mínusszal zárt. A veszteséget röhejesnek érezte, viszont látta, hogy mások különféle sztenderdeket játszanak, így elkezdte tanulmányozni a rulettszisztémákat. Legközelebb már kész koncepcióval érkezett, ám ismét bukott, s ez nem hagyta nyugodni. Állítja, nem a pénz, hanem az izgalmak vonzották az asztal mellé. Az első nyert összeg neki nem számított komolynak, ám megfogta az elegáns környezet, a közönség, s legfőképpen maga a játék a percenkénti új impulzussal, izgalommal.
- Egyre többször utaztam fel Pestre különféle indokokkal - ismeri el. - A feleségemnek mindenféle tárgyalásokról, konferenciákról, munkavacsorákról meséltem, persze helyettük játszottam. A kezdeti százezres tét gyorsan felpattant, s
akadt olyan éjszaka, amelyen a cég majd’ egyhavi forgalmát, közel tízmillió forintot hagytam ott.
Az asszony persze semmit sem sejtett, később azt hitte, nő van a dologban, de mindig sikerült kimagyaráznom magam, ráadásul sohasem jött éjszakai telefon, üzenet, nem volt az ingemen rúzsfolt: mivel ebből a szempontból tényleg ártatlan voltam, nem is kellett mismásolnom. Csak arra kellett vigyáznom, a bankszámlakivonatokat ne lássa meg, hiszen vészesen leapadt mind a családi, mind a céges kontó.
„Tibi játszott a Vegason. Tibi milliárdos lett. Legyél te is Tibi!” – Emberi sorsokkal játszik a NERÉs eljött a pillanat, amikor egy rosszul sikerült bécsi hétvége után Péter kénytelen volt kölcsönkérni, méghozzá néhány napos határidővel. Kapott, persze nem piaci feltételekkel, sőt, mivel határidőre nem fizetett vissza semmit, így újabb hitelt kellett szereznie. Az ördögi kör végén előbb jelzálog került a házra, majd szépen lassan a rulettgolyó felzabált mindent. Nyitásnak a házat, majd az egyik kocsit, aztán céget, s röviddel később a Wallenberg utcai lakást. Szerencsére a másik a nagyobb fiú nevén volt, megmaradt, ide költözött el az asszony a gyerekekkel. Ám Péter még ekkor sem tudott leállni, elbukta előbb a másik kocsit, majd ékszereit, vagyontárgyait.
- Az, hogy most itt beszélgetünk, a Covidnak köszönhető: leállt minden, nem tudtam hová járni, a hasonlóképpen játékfüggő ismerőseim kártyázni jártak össze, de engem nem hívtak, sőt, amikor próbálkoztam, elküldtek a fenébe, mivel tudták, teljesen fizetésképtelen vagyok
– mosolyodik el keserűen. – Ráadásul egy volt alkalmazottam, aki hasonló utat járt be, csak zsugával, s persze nem tudott ekkorát bukni, rábeszélt, menjek el vele egy csoportba, ahol ilyen szerencsétlen hülyék vannak, mint mi. Azóta havonta egyszer megyek közéjük, ha pedig rám tör a játékvágy, fel is hívhatom akármelyiküket, olyanok vagyunk, mint az anonim alkoholisták. Legutóbb júniusban álltam hozzá közel, hogy megtörjek: felmentem Pestre a gyerekekhez, s amikor eljöttem, mint egy mágnes, húzott a valami a Roosevelt térre. Negyedóra múlva ott álltam az egyik kaszinó bejáratánál. Szerencsére nem volt nálam pénz, meg aztán eszembe jutott, a két fiam, akiktől mindig úgy búcsúzom: szégyellem, amit veletek műveltem, s soha többé nem fordul elő. És tudom, ha belépek azon az ajtón, soha többé nem állnak velem szóba.
Van, aki ki tud szállni
Richárd még éppen időben ki tudott szállni, igaz, ehhez kellett némi rendőrségi presszió is: a játék olyan ügyek közelébe sodorta, hogy néhány hónapra előzetesbe került, s a bent tapasztaltak hatására le tudott állni. Addigra viszont szerény becslése szerint ruletten és kártyán eljátszott úgy 80 milliót, még szerencse, hogy egyszerre több céget is működtetett, s néhány közülük a társai nevén futott, így ezek elkerülték a teljes csődöt, s amikor leállt a szerencsejátékkal, volt visszaút a normális életbe.
- Anno még pókergépen kezdtem a 90-es években százforintos alapjátékkal – mesélte –, majd elég hamar felmentek a tétek, s egy-egy este beledobáltam 20-50 ezer forintot, éppen amennyim volt. Egy céges haverom beszélt rá a kártyára, ahol elsőre buktam 800 ezer forintot, onnantól azt a pénzt akartam visszanyerni, s beszippantott az örvény. Mivel a kártyás társaságokban egy idő után már nem volt hitelem, áttértem a rulettre, de ott sem volt szerencsém. Ráadásul nemcsak játékfüggő voltam, de mellette piáltam is, és részegen még a legóvatosabb-legtudatosabb játékosok sem tudnak nyerni. A tartozásaim miatt persze belekeveredtem néhány kétes ügyletbe, így rendőrségi eljárás lett az egész vége, s miután kiengedtek az előzetesből, mert kiderült, a nagy balhékhoz semmi közöm, rájöttem, bele fogok halni, ha nem állok le. Az akkori barátnőm sokat segített, de kellettek a régi üzlettársaim is, akik adtak még egy esélyt. Azóta maximum sósmogyoróban snapszerozom…
Szabolcs számára a szerencsejáték hosszú időn át a heti lottóhúzásokat jelentette, aztán egy baráti sörözés közben az egyik ismerőse folyamatosan a futballeredményeket nézegette a telefonján, s végül kiderült, 500 forintra 90 ezret nyert a tippmixen. Szabolcs ezek után kezdett el fogadni, eleinte tutinak tűnő meccseket játszott alacsony összegekkel, s miután 200-300 forintos alappal rendre nyert 3-4 ezret, úgy gondolta, a szisztéma magasabb összegekkel is működőképes.
- Amikor először feltettem hármas kötésben ötezer forintot, valami elképesztő izgalom fogott el – emlékezett vissza. – Ráadásul bejött, a nyereményt pedig azonnal visszaforgattam. A három feladott szelvényből egy megint nyert, s úgy voltam vele, nincs gond, hiszen nem a saját zsebemmel játszom, hanem a nyereményből. Csakhogy jött néhány meglepetéseredmény, a pénz elúszott. Egy ideig napi 5-10 ezerrel játszottam, aztán amikor egyre többet buktam, egy szelvénnyel akartam visszahozni mindent, így emeltem a tétet. Akkor csaptak össze a fejem felett végleg a hullámok, amikor a teljes havi fizetésem felraktam két döntetlenre. Persze elment. Ahogyan a feleségem is, s vitte a kislányunkat. Kikoptam a haveri társaságokból is, mert semmi másról nem tudtam beszélni, minthogy milyen tuti tippjeim vannak. És hogy ki tud pénzt adni rájuk? Azt mondják, függő vagyok, szerintem viszont ez nem az, csak szeretek játszani. Most például megtettem, hogy a magyar férfiak megnyerik a vízilabdavébét. Tízezerrel 3,5-ös oddszra. Ajándék pénz lesz…
