Ha semmire nem költene, egy szociális területen dolgozó szakember 9 hónap alatt gyűjtene össze annyi pénzt, hogy megvegyen egy 2,7 millió forintos Cartier arany napszemüveget. Alig négy hónap munka elég az egymilliós Dolce&Gabbana nadrágra, ám 400 hónap, 33 év kell ahhoz, hogy meglegyen a 120 milliós, gyémántokkal kirakott krokodilbőr Birkin táska. A NER eltartott és kitartott luxi-asszonyai ilyenekben puccoskodnak, bár egy rémálmuk valósággá vált: a pór nép közé vegyülve kell utazni, így saját kezükkel rángathatják a repülőről 4 milliós Chanel bőröndöt.
Az adófizetők pénzéből, és az uniós támogatásokból milliárdosokká vált férjek ilyen sorsot biztosítanak a kifordult világra, az elveszített fókuszra, a fanyalgókra és a kötekedőkre panaszkodó feleségüknek, akik kiszórnak néha pár száz milliót, mondván, ők legalább segítenek.
Már az is gyalázat, hogy a szót a szájukra merik venni.
Közben akiknek a segítés, támogatás a munkájuk, már maguk is rászorulók lettek. A szociális területen dolgozók átlagkeresete 300 ezer forint. Egy Dolce&Gabbana nadrág két öltésének ára. Kiégtek, fáradtak, betegek. De féltik az állásukat, mert félretett pénzük nincs, váltani nem tudnak.
Mi lenne, ha mégis sikerülne nekik? Ki cserélne katétert otthon az állandó felügyeletre szoruló betegnek? Ki vigasztalná meg a zokogó kisgyereket, akit az otthon átélt borzalmak után idegenek közé vittek? Ki cserélne ágyneműt a súlyosan mozgáskorlátozott embereknek?
A NER-asszonyok? A milliárdos férjeik, az ország vezetői, akik ígérgetéssel akarják befogni a dolgozók száját?
Az érdekvédőknek most elegük lett, azonnali változást, béremelést akarnak. A következő kormányülésen ők is ott lesznek. Erejük azon is múlik, hányan állnak melléjük. Sokan legyetek „bátorak”, mert a Dolce&Gabbana nadrágot is le kell cserélni egyszer.