Békés, nyugodt utca a Mátraalján lévő, szőlőművelésből és turizmusból élő Heves megyei Abasár kertes házakkal övezett részén. A kerítések mögött selyemakácok, orgonabokrok, muskátlik. A szomszédok jól ismerik egymást, sokan még fiatalkorukban költöztek ide, s nem is nagyon akaródzott nekik elmenni innét soha. Elköltözni most sem szeretnének, de a nyugalmuknak egy évvel ezelőtt véget vetett egy addig üresen álló házba beköltöző szomszéd, aki árverésen vásárolta meg az ingatlant, és nem sokkal később párjával, valamint három lovával birtokba vette azt.
– Ezzel még nem is lett volna baj, hiszen a kertünk túloldalán korábban is volt egy lótartó házaspár, de az ő állataik jelenlétét szinte észre sem vettük, ellentétben a mostani állapotokkal. Lassan már ablakot sem tudunk nyitni, olyan bűz van. Ráadásul az istálló, amit épített, préselt farostlapokból készült, így minden kihallatszik: a paták dobogása, a lánccsörgés, még az éjszaka közepén, vagy hajnalban is gyakran erre ébredünk. Gyakorlatilag olyan, mintha egy istállóban élnénk – panaszolja egy idős férfi, aki már több, mint hetven éve lakik az utcában. Egyikük házánál gyűltek most össze, hatan-nyolcan, és mindegyikükből árad az elkeseredés. Az elmúlt egy évben már szinte minden elképzelhető fórumot megjártak, hogy visszaállítsák valamelyest a normális állapotokat az utcában, de eddig nem jártak sok sikerrel.
– Ez eleve nem ilyen jellegű falu, hogy kereskedelmi céllal lovakat tartsanak, arra inkább egy tanya lenne alkalmas. Ezek a szerencsétlen állatok be vannak szorítva egy bódéba, de az se jobb, amikor a gazdájuk futtatja őket, mert itt teszi az utcán, ahol autók is parkolnak, simán kárt tehetne bennük – mondja egy másik panaszos. Kérik: a nevüket ne írjuk le, hiszen közös az ügyük, s szeretnék elkerülni a haragot a szomszéddal.
Tavaly szinte az egész utca – huszonegy lakó – birtokvédelmet kért a polgármesteri hivataltól, amit meg is kaptak, de a helyzet mit sem változott. Legnagyobb gond, hogy a gazda a ház előtt, közterületen tárolja a lovak alól kiszedett trágyát egy teherautón, s csak akkor viszi el, ha teljesen megtelik. – Ez különösen nyáron rendkívül elviselhetetlen, hiszen a hőségben nemcsak messzire szaglik az egész halom, de még a legyek is elszaporodtak – meséli az egyik asszony. A lekaszált zöld füvet is kint, az út szélén szárítja szétterítve, közterületen, nem pedig a saját udvarán.
– Mi van, ha valaki eldob egy csikket, és felgyullad a kiszáradt széna?
– feszegetik.
– Amikor tavaly augusztusban idehozták a lovakat, az rögtön eszméletlen szaggal járt. Azonnal szóltunk a polgármesternek, hogy jöjjön ide, mert ez így nem jó. Ő azt felelte, korábban már beszélt a tulajdonossal, s megkérdezte mit építenek, mire ő azt válaszolta, hogy csirkeólat. Tényleg vannak csirkék is, azok kint szaladgálnak az utcán. Az is balesetveszélyes, mert úgy kell előlük elkapkodni a kormányt – mondják. Hozzáteszik: jelezték a jegyzőnek is, hogy hiába kaptak birtokvédelmet, a trágya ugyanúgy kint van az utcán, mire ő azzal nyugtatta őket, hogy az állattartó ígérete szerint csak rövid ideig lesznek itt a lovak. – Hát annak idején az oroszok is ezt mondták, aztán itt dekkoltak negyven évig – jegyzi meg az egyik férfi.
A panaszosok szerint az a legnagyobb gond, hogy Abasáron nincs helyi állattartási rendelet, így nincsenek övezetekre bontva az egyes utcák, azt se írták le, hogy melyik körzetben milyen állatot és milyen feltételekkel lehet tartani.
– Mi kértük a polgármestert, hogy alkossanak meg egy ilyen helyi szabályozást, de ő arra hivatkozott, hogy korábban megszületett egy országos rendelet az állattartásról, amivel nem akarnak szembemenni. De az csak általánosságban jelöli ki a kereteket, nem lehet minden faluban egyformán alkalmazni! – vélik beszélgetőtársaink.
Kiderül: panaszbeadványaikra már több hatóság is vizsgálatot indított, de egyik sem talált olyan állategészségügyi szempontból kirívó szabálytalanságot, ami miatt eljárást kellene indítani. Igaz, amikor például az egyik hatóság ellenőrei itt jártak, „véletlenül” épp nem volt egy dekagrammnyi trágya sem a pótkocsin. Előző nap vitték el, emiatt a szomszédok azt sejtik: az állattartó tudott a vizsgálatról. Ők próbálták fényképekkel és videóval igazolni, hogy máskor egészen más a helyzet, de ezt a hatóság nem vette figyelembe. Az utcabeliek közösen elmentek az egyik legutóbbi testületi ülésre, újra kérlelve a polgármestert és a képviselőket, hozzanak helyi rendelet az állattartásról. Mire a panaszosok szerint a falu első embere azt felelte: állati ürülékre nincs jogszabály, közterületen pedig egy autó ott áll, ahol akar, s a platóján is az tart valaki, amit akar.
Kerestük a lovak tulajdonosát, de ottjártunkkor a kapun lakat volt és internetes megkeresésünkre sem érkezett felelet. Kaptunk viszont választ kérdéseinkre az abasári jegyzőtől, Tamasiné Barta Andreától, aki azt írta: 2012. október elsejével megváltoztak az állattartás szabályai, ettől kezdve a mezőgazdasági haszonállatok tartását az önkormányzatok már nem korlátozhatják helyi rendeletekben. Mivel az istálló egy saroktelken épült, a lakóház mögött, az ingatlan hátsó kertjében, így az nem utcafrontra néz, ezért szerinte ez sem kifogásolható. (Saroktelekről lévén szó a hátsó udvar ez esetben ténylegesen egy másik utca első frontja - a szerk.) Kérdésünkre: vajon ha a falu központjában, netán a községháza előtti közterületen történne meg, hogy hónapokon keresztül az utcán tárolja valaki a trágyát, azt is szó nélkül hagyná-e a hivatal, egyértelmű nemmel válaszolt. Hozzátette: birtokvédelmi eljárás során jegyzőként kötelezte a birtoksértőt, hogy gondoskodjon az ingatlanán keletkező trágya előírások szerinti elszállításáról, az állattartással összefüggő szaghatásoknak minimálisra csökkentéséről, s a rágcsálók elleni védekezésről. A birtoksértő magatartástól a gazdát eltiltotta, s felhívta figyelmét, hogy szomszédai szükségtelen zavarásától tartózkodjon. A birtokvédelmi eljáráson túl a panaszos beadványt minden alkalommal továbbította közérdekű bejelentésként az illetékes népegészségügyi, élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi, valamint építésügyi osztályhoz, mert ezek rendelkeznek hatáskörrel. A térségi főépítész bevonásával pedig folyamatban van az állattartó létesítmények védőtávolságának helyi rendeletben való szabályozásának felülvizsgálata.
Ez az utóbbi mondat reményt adhat az érintett utca lakóinak, hiszen ha az új szabályok nagyobb védőtávolságot jelölnek ki, úgy vélhetően nem tolhat majd szomszédai orra alá lótrágyával teli teherautót egyetlen állattartó sem.
