Egymást támogató közösséget, a jelenleg nem kevés közéleti és társadalmi kihívás megvitatását, az értékek megőrzését ígéri a kedden kezdődő 2025-ös Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, amely több mint 30 éve azért is jött létre, hogy elősegítse a román és magyar társadalom közötti párbeszédet. Ehelyett viszont az esemény évek óta arról az össznépi bingóról szól, vajon melyik NER taggal találkozhatunk ott és persze kiemelt figyelmet kapnak Orbán Viktor miniszterelnök terjedelmes beszédei, nem utolsó sorban pedig az itt fellépő előadók felelőssége is. Az értékrend már a kezdetektől kristálytisztán világos volt a rendezvényen, hiszen többek között Németh Zsolt országgyűlési képviselő nemcsak a Fideszben, de ott is alapító tag volt. A fellépőket azonban jellemzően azóta éri élesebb kritika, hogy Orbán Viktor beszédei már nemcsak hosszúak, markánsabbak is lettek (2014-ben a miniszterelnök itt hirdetett illiberális demokráciát, 2018-ban pedig kultúrharcot), így minden évben visszatérő téma még a pártatlan előadók felelőssége is.
A sokak szerint a fesztivál szcéna különös rendezvénye, a NER pénzéből is nagyobb szeletet lekanyarintó esemény fellépőinek kiválasztásánál viszont - ahogyan azt a lapunknak nyilatkozó fő szervező, Popa Ilona kiemelte - elsősorban az dönt, hogy a sokszínű közönséghez igazítva a zenei paletta változatos maradjon, így jelenhet meg a könnyűzene mellett a népzene és a táncház is. A fő szervező hangsúlyozta, érzik magukon annak felelősségét, hogy a helyi fiatalok számára ez kiemelt közösségépítő alkalom is: – A hely a kárpát-medencei fiatalság legnagyobb találkozási fóruma, ezért évről-évre kihívás, hogy olyan programokat szervezzünk, amelyek az itthoni közönség, de a több száz kilométerről érkező nemzettársaink számára is érdekfeszítőek, relevánsak legyenek.
Bár Popa Ilona megjegyezte, egy előadó meghívása értékrendi kérdés is, a fesztivál bárkit szívesen lát, aki valós értéket képvisel a zenei színtéren. Az elmúlt évek fellépőit nézve tényleg nem mondható, hogy ne lenne színes a paletta, megfordult itt már a 30Y, a Beatrice, a KFT, Rúzsa Magdi, a Tankcsapda, a Quimby, Cseh Tamás és a Kiscsillag is, nem mellesleg helyet kapott akkor még feltörekvő zenekarként többek között a manapság egyik legnépszerűbb zenekar, a Bagossy Brothers Company is, mivel a fesztivál egyik fő célja a helyi fiatal zenészek felkarolása. A programlista sokszínű, ami állandó, az a minden évben magyarázkodásra kényszerülő fellépők sora.
A társadalmi kiállásairól is ismert Péterfy Bori például 2023-ban a Telexnek nyilatkozott úgy, tapasztalata szerint a fesztiválon külön lehet választani a politikai és kulturális programokat, ők is zenélni érkeztek, amelyre amúgy kevés lehetőségük van Erdélyben - bár azért hozzátette, a zenekar csakugyan meglepődött a meghíváson. (Hasonló tapasztalatokról beszélt az évek alatt több más előadó is.)
A politikai és kulturális világ peremén egyensúlyozó fesztiválról Patakfalvi-Czirják Ágnes szociológus-antropológust kérdeztük. A szakértő kiemelte, a tábor politikai vízióépítésként indult, olyan fiatalok számára, akik a romániai magyar és általában a ‘89 utáni világot próbálták elképzelni, újrafogalmazni – alapvetően egy kísérlet volt arra, hogy kialakítsák a polgári politizálás új gyakorlatait román és magyarországi partnerszervezetekkel. A szakértő hangsúlyozta, ebben már az elején fontos szerephez jutott a zene, amelyhez jól jöttek az akkoriban „legpolitikaibb műfajok”, mint a népzene és a rock: – Ez a két műfaj organikusan hozzátartozott ahhoz a világhoz, amiben a 90-es évek folyamán a politika, a szókimondás”, a nemzeti értékek, az identitás és – mindközül a legfontosabb – a politikai ellenállás meg tudott testesülni. Szerinte az eredeti jelleg a piacosodás miatt alakult át aztán a 2000-es években, ami azt eredményezte, hogy a politikai viták, beszélgetések közönsége csökkent, míg az esti ingyenes koncerteké nőtt. Az esemény már nemcsak a politizáló értelmiségé volt elsősorban, hanem a környék sokféle korosztályának, így a fiataloknak is anyagilag kedvezőbb szórakozási lehetőségét jelentett. Úgy véli, erősítette az átalakulást az is, hogy 2010 után a magyarországi előadók kerültek túlsúlyba a fesztiválon, a helyi könnyűzene képviseletének rovására, a figyelem pedig abszolút a koncertekre, a fogyasztásra tolódott: – Ez azt erősítette meg a résztvevőkben, hogy itt a fajsúlyos értelmezés már a zenei fesztivál, miközben a helyi politikai problémák, ügyek, párbeszédek (pl. a román értelmiségi körökkel) is egyre inkább háttérbe szorulnak – vetette fel.
A globalizáció hatására ráadásul a hídépítés okafogyott céllá vált, hiszen a romániai könnyűzene a maga sajátosságaival ugyan, de ugyanúgy követi a világszinten uralkodó trendeket és nagyon sokrétű zeneileg: – A híd elképzelés szerintem tipikusan a 90-es évek ideologikus-kulturális terméke, amit a 2000-es évektől leginkább annak a folyamatnak az elkendőzésére használtak, hogy kultúrpolitikai támogatással exportcikké tegyék a magyar popzenét (Tusványossal vagy az egykori FélSziget fesztivállal, majd a különböző városnapokkal, „magyar” napokkal) olyan tömegek számára, akik értik a magyar nyelvet és akik számára a magyar zene hallgatása nemzeti identitást és hovatartozást is jelent(ett). Tehát akiknak nem feltétlenül Ákosra, P.Mobilra vagy a Neoton Familiára van igényük, hanem a magyar identitás performálására és az otthonosság megteremtésére.
Patakfalvi-Czirják Ágnes szerint a fesztivál eredeti imázsát többek között a nemzeti összetartozás képével a szervezők és a közönség egy része tartja életben, az előadók sokszor nem is voltak tudatában ennek a mögöttes üzenetnek.
Szóval a fesztivál így nem mondható kizárólag NER-es csapatépítőnek, sem határokon átívelő kulturális és politikai közösségépítő fesztiválnak, sokkal inkább szórakoztatásnak és a trendeknek megfelelni kívánó eseménynek,
egy furcsa hibridnek, amelyen haloványan képviselteti magát már csak az eredeti, közösségépítő cél.
