Robert Merle 1967-ben megjelent remekművének ismertetőjében arról olvashatunk, hogy "az ember ősidők óta visszaél a háziasított vagy idomított állatok iránta való hűségével, lojalitásával, és céljai érdekében sosem habozott feláldozni négylábú barátait. Amikor az embereknek háborúzni támadt kedvük, mindig magukkal vitték a csataterekre az egész konfliktusból mit sem értő lovakat, málhás öszvéreket és szamarakat vagy éppen a harci kutyákat és elefántokat."
Az alapos szakmai ismereteket is magába olvasztó írói fantázia válhat valósággá, kizárólag békés célokat szolgálva az ELTE Etológia Tanszékének Neuroetológiai Kutatócsoportjának vizsgálatai révén. A csoport tagjai ugyanis az agy működését egy különleges, beavatkozást nem igénylő, az állatokra teljesen ártalmatlan mérési módszer segítségével tanulmányozták.
(A neuroetológia egyébként azzal foglalkozik, hogy az idegrendszer hogyan hozza létre és szabályozza az állatok viselkedését.) Most először sikerült kimutatni, hogy nemcsak az emberi agy képes megkülönböztetni egymástól két nyelvet. A kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a kutyák beszédre, és a nem-beszédre (más jellegű hangokra) adott agyi válaszainak mintázata különbözik az elsődleges hallókéregben, függetlenül attól, hogy az általuk ismert vagy az ismeretlen nyelvből származtak az ingerek. A kutatók ugyanakkor arra nem találtak bizonyítékot, hogy a kutyaagy előnyben részesítené a beszédet a nem-beszéddel szemben. Ugyanakkor tény, hogy a beszédszerűség érzékelésének mechanizmusa más lehet náluk, mint emberek esetében: míg az emberi agy különös becsben tartja a beszédet, addig a kutyák agya feltehetően egyszerűen a hanginger természetességét érzékeli.
Egy pár éve Mexikóból Magyarországra költözött kutató azt vizsgálta, hogy a kutyájának, Kun-kunnak vajon feltűnik-e, hogy Budapesten más nyelven beszélnek az emberek, mint hazájában, addig ugyanis lényegében csak a spanyol nyelvvel találkozott. A kísérlet során csak a magyar beszédet ismerő hazai kutyáknak, és a mexikóinak azt a "leckét" adták fel, hogy magyarul és spanyolul is felolvastak számukra egy részt a Kishercegből, sőt keverték is a két nyelvet. Kiderült, hogy a kutyák agya képes volt megkülönböztetni a magyar és a spanyol nyelvet. Erre abból következtettek a kutatók, hogy egy másik agyterületen, a másodlagos hallókéregben eltérő mintázatokat találtak az agyi válaszokban mind a kettőre. Ráadásul minél idősebb volt egy kutya, az agya annál jobban el tudta különíteni az egyes nyelveket. Vagyis életük során ez a készségük folyamatosan fejlődik. Először sikerült kimutatniuk az ELTE kutatóinak ezáltal, hogy egy nem emberi agy is képes megkülönböztetni egymástól az emberi nyelveket. Azt azonban továbbra sem tudják, hogy erre más fajok is képesek-e, vagy csak a kutyák. Ahogy egyelőre az sem nyilvánvaló, hogy vajon az ember közelében töltött több tízezer év során lezajlott agyi változások mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy a kutyák értő füllel hallgatják a beszédet. A kutyák többet értenek, mint amennyit mutatnak.
Behatolás nélküli agyvizsgálat
A kutyák agyműködését úgy kezdték el vizsgálni, hogy egyáltalán nem hatoltak be az állatnak az agyába, hanem csak az elektromos aktivitást mérték elektroenkefalográf (EEG) segítségével. A nehézséget az okozta, hogy az ilyen vizsgálatokat az emberen zavartalan körülmények között lehet elvégezni, ám az állatoknál általában altatás szükséges, különben nyugtalanul viselkednek, ha elektródákat helyeznek el a fejbőrükre. Az agyi képalkotásos vizsgálatukban (EEG) azt találták, hogy a kutyaagy érzékeli, ha emberi beszédet hall, miközben más és más mintázatot mutat egy ismert és egy ismeretlen nyelv hallatán.
