Kiss László: A gyermek

Keletről indul minden.
A kép is ott készült, utána.
Kövek közt térdelő alak,
csodára várva.
A ház helye: sötét lyuk. Törmelék.
Hiányzó ablakok, hiányzó ajtó,
falak.

Csodák jöhetnek úgy is,
mint a könyvekben, régen:
például egy csillag
jelzőfénye az égen,
vihar előtti szél,
egymásba csúszó felhők,
mennydörgés, vagy egyéb jel,
amit talán nem is vesz
az ember észre. Mégis
hogyan lehet felkészülni,
mondjuk, egy földrengésre?
Megérteni, hogy többé már
sosem lesz semmi rendben.
Nincsen, mi tükröződne
a szétesett keretben.

A ház: üreg.
A gyermek odabent.
Látszik a kéz, az ujja.
Az apja fogja, sír.
Fohászkodik.
Mire vár, mit remél?

Borzasztó lehet megszületni újra.