Sokan találgatták nemrégiben, ugyan mi célt szolgálhat a magyar kormány honlapjára feltöltött rendelettervezet, amely a hazai sajtóviszonyokat szabályozná hadiállapot esetén. A tervezet kritikusai okkal emelik ki, hogy az orbáni végrehajtó hatalom szándékai szerint hadiállapot kihirdetését követően a Miniszterelnöki Kabinetiroda, vagyis Rogán Antal kezébe kerülhetne a teljes tömegtájékoztatás Magyarországon.
Már az is ijesztő, hogy a kabinetfőnök által vezetett szervezet cenzúrát gyakorolhatna ebben az esetben. Még durvább azonban, hogy a szálakat hátulról mozgató zsarnok egyetlen intésére elrendelhetné bármelyik hazai sajtótermék kiadásának megszüntetését. Lehullt hát a lepel a „háborús veszélyhelyzet” ürügyén hazánkban évekkel ezelőtt rendeleti kormányzást bevezető politikai maffia valódi szándékairól: Orbánnak és bűntársainak célja a sajtószabadság megfojtása a törvényhozás megkerülésével.
Hozzátenném, hogy az ominózus rendelettervezetet feltehetően külföldi példa ihlette. Az autokraták világszerte tanulnak egymástól, és meglehetősen leleményesek, ha hatalmuk megtartása a tét. Bizonyára hazánk miniszterelnöke is levonta a következtetéseket izraeli kollégája mestertervének sikeréből. A korrupciós botrányba keveredett és ezért az igazságszolgáltatás által fenyegetett Benjamin Netanjahu egyik háborúba kezd bele a másik után a politikai túlélés érdekében: Gáza és Libanon után a közelmúltban Iránt vették célba az Izraeli Védelmi Erők (IDF). (Leszögezem ugyanakkor: természetesen nem vagyok szolidáris az izraeli civilekre vadászó terrorszervezetekkel, sem a zsidó állam megsemmisítésére felesküdött és nukleáris arzenálra áhítozó teheráni rezsimmel.) Az eredmény nem is maradt el: az izraeli társadalom a külső fenyegetés hatására átmenetileg „megbocsátott” a jeruzsálemi kabinet fejének, és összezárt mögötte.
Netanjahuhoz hasonlóan Orbán Viktor is nagy pácban van jelenleg. A jövő évben esedékes parlamenti választásokon potens kihívója nem csupán a hatalomtól foszthatja meg, de vele együtt népes udvartartása is felelősségre vonásra számíthat a közpénz milliárdok hosszú esztendőkön át tartó elsíbolása miatt. Milyen kényelmes megoldást jelentene miniszterelnökünk számára, ha egy „hadiállapotra” hivatkozva most felülírhatná a demokratikus normákat: a korlátlan cenzúra révén elnémíthatná a gyalázatos hazai közállapotokat bemutató, illetve családjának és vazallusainak disznóságait feltáró sajtótermékeket, miáltal megállíthatná pártja népszerűségének erodálódását.
De akad egy kis probléma. A hadiállapot bevezetéséhez konkrét fenyegetettséget is illene felmutatni, márpedig a frontvonal az ukránok kemény védekezésének köszönhetően meglehetősen messze húzódik tőlünk. Adódik az elkerülhetetlen kérdés: vajon nem a hadi helyzet radikális megváltozását akarja elérni Orbán, amikor Kijev katonai-pénzügyi támogatását akadályozza vétóival az uniós csúcstalálkozókon?
