Kiérdemelted, meg is kell kapnod – mondta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, amikor a Fehér Házban a hivatalos tárgyalás kezdete előtt a sajtó jelenlétében átnyújtotta Donald Trump amerikai elnöknek a jelölőlevelet a Nobel-békedíjra. „Hűha! Nagyon köszönöm; különösen tőled ez nagyon sokat jelent, Bibi, nagy megtiszteltetés” – reagált boldogan a rangos kitüntetésre nyíltan áhítozó amerikai vezető.
Az oslói Nobel-bizottságnak címzett jelölőlevél még július 1-jei keltezésű, vélhetően az iráni atomlétesítmények elleni június 22-i amerikai támadás utáni köszönetként nyújtotta be Benjamin Netanjahu kormánya. A közismerten hiú és a Nobel-békedíjra egyáltalán nem leplezetten vágyó amerikai vezetőnek hízelegve Netanjahu a sajtó előtt a levél átnyújtásakor hangsúlyozta: „Éppen most is békét teremt, egyik országban és régióban a másik után.”
Nem Netanjahu az első vezető politikus, aki a Nobel-békedíj-jelöléssel próbál kedvében járni Trumpnak, aki nemrégiben maga is kijelentette, hogy megérdemli ezt a díjat az olyan konfliktusokban való közvetítéséért, mint az Irán és Izrael, India és Pakisztán, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti villongások. A pakisztáni vezetés június 21-én, épp az iráni nukleáris létesítmények elleni amerikai támadást megelőző órákban jelentette be, hogy javasolni fogja a békedíjra az amerikai elnököt, mivel jelentős szerepet játszott az India és Pakisztán közötti legutóbbi konfliktus rendezésében.
Trump most valóban prioritásként kezeli a gázai tűzszünet elérését, bár márciusban meg sem próbálta megakadályozni, hogy Izrael egyoldalúan felmondja a januári tűzszünetet, és újabb hadműveletet indítson a Gázai övezetben. Az Izrael és Irán közötti „12 napos háborút” lezáró tűzszünet bejelentésével egy időben már jelezte, hogy Gáza következik. Vasárnap már arról beszélt, hogy közel a megoldás, bár az izraeli tárgyalódelegáció csak hétfőn indult el a katari fővárosba, ahol amerikai–katari–egyiptomi közvetítéssel újrakezdődtek a tárgyalások a Hamász palesztin terrorcsoport és Izrael között. Miközben a fehér házi találkozón Trump elnök és közel-keleti főtárgyalója, Steve Witkoff már-már tényként kezelték a 60 napos tűzszünet tető alá hozását, az al-Dzsazíra pánarab hírtelevíziónak nyilatkozó Hamász-források azt állították, hogy az izraeli delegációnak nincs valós felhatalmazása bármiben dönteni; egyértelműen arra várnak, miről állapodik meg miniszterelnökük a Fehér Házban az amerikai elnökkel.
Úgy tűnik, minden zökkenőmentesen zajlik Washingtonban, mert kedden palesztin források azt nyilatkozták az AFP hírügynökségnek, hogy a közvetett tárgyalások az izraeli és a Hamász-küldöttség között nehezek, eddig nem történt áttörés, de a Hamász úgy gondolja, hogy az amerikai fél nyomást gyakorol majd Izraelre a megállapodás létrejöttének érdekében.
Több arab portál viszont amerikai források alapján azt közölte, hogy máris jelentős előrelépés történt Dohában, a végleges megállapodást néhány napon belül bejelenthetik. Az olyan fontosabb kérdésekben, mint a humanitárius segélyek, az izraeli erők kivonásának vagy a gázai lakosság átcsoportosításának kérdésében kialakulóban van egy megállapodás.
Ez már csak azért is áttörés lenne, mert e téren áthidalhatatlannak tűnő ellentmondás feszül az izraeli és a palesztin álláspont között. Netanjahu és maga Trump is tulajdonképpen elismerték a sajtó előtt, hogy mindmáig közös amerika–izraeli együttműködésben dolgoznak Trump februárban felvetett és az arab országok által hevesen elutasított Gáza tervének megvalósításán. Már nem esik szó a gázai Riviéráról, sem a palesztin lakosság erőszakos kitelepítéséről; ma már szabad választás kérdéseként vetik fel a gázaiak távozását, ugyanakkor minden eszközzel „segítik” is ezt. A humanitárius segélyek blokkolása márciustól is azt a célt szolgálta, hogy önkéntesen távozzanak a gázaiak, vélik izraeli lapok is, de ugyanezt célozza Izrael Katz-terve is. Az izraeli védelmi miniszter hétfőn kizárólag a héber sajtónak ismertette legújabb, az ún. „humanitárius város” tervét. Eszerint Rafah városban hoznának létre egy táborvárost, kezdetben 600 ezer lakóval, később felduzzasztva ezt a számot. Akik oda betelepednek, integrálódnak és deradikalizálódnak, ha akarnak, maradnak, ha nem, távoznak olyan arab országokba, amelyek befogadják őket. Noha Trump és Netanjahu egyaránt azt állították a találkozón, hogy egyre több erre hajlandó arab állam van, nyilvánosan minden térségbeli arab ország elutasítja a gázai lakosság kitelepítését. Ez aligha segíti Trump Nobel-békedíj-aspirációit, hiszen a lakosság kitelepítése háborús bűnnek számít, különösen, ha etnikai vagy vallási alapon történik, és erőszakkal, tömegesen hajtják végre.
