Nosztalgia lesz a jövőben a Bánkitó és a Kolorádó is. Az utóbbi Budapest melletti kisfesztivált majdnem tíz éve rendezték meg először a Sztrilich Pál Cserkészparkban. Most (valamiért, nem tudjuk miért) nem fogadja be a terület többé a hamisíthatatlan bulihelyszíneket: az Árkot, a Csűrt, a Nagyszínpadot. Akkor volt először Kolorádó, amikor még a Bohemian Betyarsra ketten pogóztunk a gimis szerelmemmel a budaörsi bornapokon. Senki nem ismerte őket, szinte kínos volt, egy random zenekar voltak csupán, most pedig teltházakkal kaszálhatják a gitárt meg a hegedűt az erdő közepén. Se ők, se mi nem lettünk közben öregesek. Az is akkor történt, hogy az öcsém hazajött a Kolóról és elmesélte, hogy van egy énekes srác, akit elutasított egy falábú nő. Mosolygott, hogy ezt mesélte. Történelem, pedig nem vagyok öreg, csak mint a híres klub tagjai. Sokan szeretik ezt a fesztivált. Nincs térerő, de még pont olyan kicsi, hogy nem vágyódsz a Google Maps után. Mászkálás a forró, nyári erdőben. Csütörtökön jártunk kint.
A nők felemelkedése és révbe érkezése zajlik - ezt rendezői praxisomban osztotta meg velem egy idősebb férfi néző. Sokat gondolok erre a mondatra, mert igaznak találom és érdekesnek azt a szöget, ahonnan ő nézi. Egyre gyakrabban bukkannak fel a magyar könnyűzenei színtéren is vallomásos, sztereotípiákat hátrahagyó női előadók, mint Szalai Anna vagy Cseri Hanna. Ma már be lehet futni akkor is, ha nem nyomod úgy a koreót és a szexizést, mint Dua Lipa. Ha csak szorongsz és ezt megosztanád. Ha vicces vagy, ha trágár vagy, ha formátlan vagy, ha egy kicsit introvertált vagy. Cserihanna még jócskán a dögmelegbe látott neki a koncertnek délután ötkor a nagyszínpadon. Az ember épp csak feltámadt a pihentető gyöngyfűzésből és/vagy a röpit nézte oldalról.
Volt a küzdőtéren egy nagy, napsütötte sáv, nem is állt oda senki, nehogy szénné égjen. Árnyékon innen és túl lehetett hallgatni a kétalbumos, sokszöveges Cserihannát, aki egyébként szintén színházi rendező. Egy órára szabott koncert volt, dramaturgiája szerint rossz, nagyon rossz, még rosszabb dolgokról szeretett volna énekelni sajátos showelemekkel toldva. A halálról, szorongásról, megfelelési kényszerről. Tudjátok mi a rossz a még rosszabbnál? – kérdezte. Közben coachingot is tartott a rajongóknak, akik már szép számban tátogták vele a Bácsit vagy a Zsiráfhát című nótát. Kihallok egy sort, hogy „ülök egy kidobott Népszaván”, és nevetek. Mikre nem jó a nyomtatott sajtó. Pár méterrel odébb hat előtt kezdődik el Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duója, az L.A. Suzi. Ez a formáció változékony jellegében is meghatározó. Sanzonszerű, bánatos dalaikat egy pár éve diszkózenére cserélték. A diszkó még több tragikus szöveget elbír, jó a kontraszt. „Szarabbul vagyok, mint a gimiben” és hasonló sorokat. Bár az új album (Itt a nyár!) boldog, mert Anna szerelmes. Anna, akit korábban kontúrosabbnak, ferdébbnek, vadnak láttam, otthonos, nyugis a színpadon, úgy tűnik jól van, teltebb a hangja, Gergővel olyanok, mint egy kétszemélyes család. Általában azt mondja nekünk, hogy „puxus”, Gergő pedig szomorkodik, mert minden Kolorádón fellépett ezidáig, ismerős lehet a Csaknekedkislányból. Idén szintén a Csűrben rakja a talpunk alá valót a Freakin Disco, a maga megbízható profizmusával. Ekkor már este nyolc óra, de még mindig világos. Utána a már emlegetett betyárok Miskolcról a nagyszínpadon. Ha megenged egy kritikát a fesztivál, a hangosítás hagyott némi kivetnivalót.
Tudom, megszűnőről jót vagy semmit, de egyik színpad a másikba is átzajongott és az énekesek is rosszul szóltak. De talán a körülmények tehetnek mindenről. Fogjuk arra. Elfogadjuk. Aki sokáig maradt az éjszakában láthatta a Dragvolution produkcióját a Keret színpadon, ami különös és előkelő fénytörést kapott a múlt heti hatalmas Pride miatt. A fellépők között volt az a táncos is, akit Orbán Viktor emlegetett. Talán ez a legnagyobb elismerés, amit egy drag queen elérhet. Idén közvetlen busz hoz és visz a Széll Kálmán térig. Hát ilyen volt a búcsú. Reméljük valami csoda folytán megoldódhat a helyszínnel a konfliktus és élvezhetjük még a fesztivált.
A Fideszben és a szélsőjobbon úgy beszélnek a dragről, hogy fogalmuk sincs, mi az