Incelkedés a halállal

Túlzónak tűnhet az összehasonlítás, amíg nem látjuk a nemi erőszak hazai és nemzetközi szinten is egekbe kúszó mutatóit. Ám míg ezek elszigetelt eseteknek számítanak, az internet összefogó erejének hála ma már egész ideológia alakult a bántalmazásokat alátámasztandó, nőgyűlöletben tobzódó közösségekké radikalizálva az előjogaikban sértve érzett, magányos férfiakat. Az incel szó mindenkinek máshonnan lehet ismerős, néhányaknak a mozgalmat éltető Tate fivérek kapcsán, többeknek a Kamaszok című Netflix sorozatból.

Sokan talán egyáltalán nem hallottak a jelenségről, hiszen a tízen- és huszonéves korosztályt érinti, és egyelőre leginkább csak az Egyesült Államokban, illetve az Egyesült Királyságban terjedt el. Ám mivel a mozgalom az interneten szerveződik, a távolság nem ok a megnyugvásra.

Ez a lemaradókban frusztrációt, szorongást és depressziót okoz, és szerintük akár erőszakos válaszreakciókra is feljogosíthatja őket. Feltételezéseik szerint korunk női egyenjogúsági törekvései olyan egyenlőtlenségeket szültek, amelyben a nők 80 százaléka csak a férfiak felső 20 százalékát választja. A tudományos alapokat nélkülöző teóriájuk egyébként a Pareto-elvre épül (ami a századeleji olasz földtulajdon elosztásának egyenlőtlenségeit hivatott leírni), de azonkívül, hogy birtoktárgyként tekintenek a nőkre, semmit nem sikerült bizonyítaniuk vele. Hogyan is lehetne igazuk! Hacsak a környezetünkben élőkre (vagy akár saját exeinkre) gondolunk, bizonyosan állítható, hogy nem csak felsőpolcos férfiak jutnak szexhez. De, ha így lenne, azt sem a nőkkel, hanem magával Darwinnal kellene leharcolni, hiszen az evolúció öntörvénye, hogy a legjobb genetikájúakkal szaporodik az ember lánya. Innen nézve viszont már az alapjaiban megkérdőjelezi ezeknek a (maguk szerint) genetikailag félresikerült fiúknak az elméletét, hogy ők ilyen tömegesen jelen vannak…

Persze tény, hogy az esztétika a párválasztás frontvonala, de – különösen egy férfinál – egészen könnyedén lehet pótolni az esetleges hiányosságokat. Erre találták fel például a humor intézményét, de még annak híján is ott van mondjuk az intelligencia, a tehetség vagy a veleszületettséget végképp nem igénylő puszta kedvesség. Ezek az attribútumok alaposan megdön(ge)tik az incelek külsőségek abszolutizmusáról alkotott ún. lookism elméletét (ami lukizmusként magyarosítva még leíróbb). Ők azonban nemigen akarnak efféle „trükkökkel” bevágódni vagy megdolgozni a nőért, helyette talán – ha már földbirtok – valamiféle alanyi alapú kiutalásra számítanak.

Mint minden nagy birodalom, az övék sem adja könnyen magát, és az is biztos volt, hogy nem mindenki fogja ezt méltósággal viselni. Ez a bizonyos szintig abszolút érthető gyászfolyamat onnantól válik megengedhetetlenné, amikor újabb gyászfolyamatokat generál. Nem is feltétlen arra gondolunk, hogy – mostanában oly divatos módon, ugye – felvételeket gyűjtenek az utcán fiatal lányokról, hogy az internet bugyraiban megbeszéljék, hogyan erőszakolnák és kínoznák őket halálra. Hanem arra, mikor ez az adott viszonylatban tulajdonképpen szalon-mizogíniának (nőgyűlölet – a szerk.) mondható jelenség kijut a fotelből a valós térbe. Ahogy történt ez nem egy, incelekkel összefüggésbe hozható ámokfutás esetén. 2021-ben Plymouth-ban például hat ember halálát okozta, köztük az elkövető anyjáét és egy hároméves kislányt is. De Kanada történelmének egyik legnagyobb tömeggyilkossága is ehhez köthető, ami 2018-ban tizenegy életet követelt. Vagy említhetjük akár az incelek mártírjának számító Elliot Rodgert is, aki féltucat embert gyilkolt meg egy lövöldözés során. Mindezt azért, mert úgy gondolják, nem kellenek a másik nemnek. De ahogy a vallási terrorcselekmények során Isten, úgy az incel gyűlöletbűnök esetében is csupán alibi, a felelősséghárítás tárgya a nő.