Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök szerint az Európai Unió veszélyt jelent Oroszország számára, Moszkva ezért elutasítja Ukrajna csatlakozását a közösséghez – írja a Reuters. Medvegyev, aki jelenleg az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese, a napokban Telegram-oldalán azt írta, az Európai Unió Oroszország ellenségévé vált, és közvetlen biztonsági fenyegetést jelent az ország számára. Emiatt Moszkva most már ellenzi Ukrajna uniós csatlakozását is.
Moszkva ezt az ellenkezést az Ukrajna ellen 2022-ben indított háború egyik indokaként is felhozta. Az EU-csatlakozással kapcsolatban azonban korábban engedékenyebb álláspontot képviselt. Vlagyimir Putyin 2022 júniusában még azt mondta, hogy Oroszországnak nincs kifogása a csatlakozás ellen, és a Kreml még 2024 februárjában is Ukrajna szuverén jogának nevezte az uniós csatlakozást. Medvegyev szerint azonban az EU egy gazdasági szövetségből átpolitizált, Oroszország-ellenes szervezetté alakult át, amely fokozatosan katonai tömbbé válik. Brüsszel ma Oroszország igazi ellensége. Jelenlegi eltorzult formájában az Európai Unió nem jelent kisebb fenyegetést számunkra, mint az Észak-atlanti Szövetség – írta a Telegramon. A politikus szerint ezért már nem helytálló az a kijelentés, hogy Ukrajna szabadon csatlakozhat bármihez, kivéve a NATO-t. A fegyverekkel teletömött EU közvetlen fenyegetést jelent Oroszországra. Pontosan így kell kezelni, legalábbis amíg meg nem változtatja a hozzáállását velünk szemben – jegyezte meg Medvegyev, majd hozzátette: Így az úgynevezett EU-tag Ukrajna veszélyt jelent országunk számára. Ukrajna 2022-ben, a háború kitörése után nem sokkal kérelmezte az EU-tagságot, és még abban az évben megkapta a tagjelölti státuszt.
Forgassuk akárhogy is Medvegyev szavait, azokból egyértelműen Putyin orosz elnök szavai köszönnek vissza, tágabb körben pedig Orbán Viktor magyar kornányfő teljes gondolatvilága,
amely nemhogy tagadná, de egyenesen büszke Nyugat-ellenes nézetrendszerére, és Nyugat-ellenes érzelmeire. Gyakorlatilag arra az aknamunkára, amit Putyin dicsőségére az Unióban végez. Eldönthetetlen, hogy meddig tart ki a nyugati szövetség türelme, mikor látja a Nyugat túlérettnek a helyzetet egy esetleges magyar hatalomváltáshoz, és meddig tartja vissza attól a józan ész, és a geopolitokai megfontolás, amely nem akarja Moszkva karjaiba kergetni Magyarországot. Akkor sem, ha ez a tojástánc már évek óta folyik. Elsietni semmit sem szabad, az idő megérleli a gondolatot, a lehetséges hatalomváltás gondolatát, ami, ha egyszer már beleült a fülekbe, nem űzi ki onnan semmi, és senki. Forradalmat pedig nem lehet csinálni, azt csak a történelem tud, a puccsokból pedig – l. a legutóbbi orbánit – egy időre elegünk volt.
Semmiképpen sem akarnánk nemzerkarakterológiát felvázolni – nem hiszünk benne -, de a dolog még is csak úgy fest, hogy a „magyar békés nép, tovább is az a kelleténél, aztán robban”. A hatalomnak nem kellene túlfeszítenie a húrt. Minden jel szerint egyetlen ember őrizte meg a józanságát a kormányban, Pintér belügyminiszter. Ami annyira sajnálatos és egyben ijesztő, amilyen biztató is a jövőre nézvést.