Rossz hírem van a Fidesz hivatalos és önjelölt ideológusai számára: hiábavaló az igyekezetük, hogy legitimálják az emberek többségére, a nép állítólagos szándékaira hivatkozó, általuk többségi elvűnek nevezett demokráciát. Nehéz persze megállni röhögés nélkül, amikor Szájer József arról értekezik, hogy „az emberek többsége és az elit gondolkodása között szakadék tátong”, s hogy „mennyire mást akarnak az emberek, mint azok, akik nevükben a döntéseket hozzák”, vagy amikor G. Fodor Gábor azt bírja leírni, hogy Orbán örök ellenzékiként az „új zsarnokságok ellen hirdet forradalmat”. (Mentségemre szolgáljon, nem saját szórakozásból, hanem „munkahelyi kötelességből” olvastam írásaikat.)
Nem kell ahhoz Tocqueville-re hivatkozni, hogy belássuk, a többségi demokráciának a Fidesz ideológusai által használt fogalma azt jelenti, hogy az aktuális politikai többség – a népakaratra való hivatkozással – olyan döntéseket hoz, amelyek kizárólag a saját érdekeit szolgálják, figyelmen kívül hagyva minden más, partikuláris, kisebbségi véleményt. Ezt a modellt azonban épp az említett francia gondolkodó nyomán nem többségi demokráciának, hanem a többség zsarnokságának nevezik lassan kétszáz éve. A legjobb hazai példa erre az elfogadása óta már számtalanszor buherált, alaptörvénynek nevezett új alkotmány, amelynek sokszor bornírt, „keresztény-nemzeti” hivatkozásokkal tűzdelt szövege egyetlen párt értékrendjére épül, s messze nem tükrözi a teljes magyar politikai közösség konszenzusát. Nem véletlenül nem merte a Fidesz népszavazásra bocsátani elfogadása előtt. És persze ebbe a sorba illik a demokratikus rendszerek alapfeltételét, a szabad választások lehetőségét torzító jogszabályok ugyancsak egypárti megalkotása és elfogadása is.
A modern képviseleti demokráciákban épp a többség zsarnokságát elkerülendő hozták létre a hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok rendszerét – a Fidesz elmúlt 15 éves kormányzása e rendszer lebontásaként is értelmezhető (ezt nevezte Orbán illiberális demokráciának). A többség zsarnokságának kísérlete ma kísértetként járja be a világot; a bírósági döntéseket semmibe vevő Trump MAGA-világától a sokkal represszívebb rezsimet működtető, az ellenzéki vezetőket börtönbe zárató Erdoğanig számtalan példát találni erre.
Szájer szerint a többségi elvű demokrácia ma „liberális, sajtó- és elit-támadás alatt áll”, mondvacsinált bírósági eljárások indulnak a szuverenista politikusok ellen, eltiltják őket a választásoktól, a saját befolyásukért harcoló elitek a demokrácia megnyirbálására törekednek, stb. Ami egy ordas nagy kamu, hiszen épp a fiktív népakaratra hivatkozó „többségi demokrácia” lép át a demokratikus szabályokon, intézményeken. Nekünk, akik Orbán uralma alatt élünk másfél évtizede, ezt nem is kell igazolnunk – nap mint nap tapasztaljuk. A Churchillnek tulajdonított mondás szerint a (jelző nélküli) demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, leszámítva azokat, amiket már kipróbáltunk. A sok kísérletezés után ideje lenne nekünk is visszatérni hozzá.