Itt az ideje megszervezni egy Kormánypride-ot, a Kormányzati Büszkeség Napját.
Mert ez a szerencsétlen kormány szemmel láthatólag féltékeny. Mások – és messze nemcsak a melegek – itt vonulgatnának, vállalnák magukat, egyenlő jogokra és méltóságra tartanak igényt. Ők meg kénytelenek sunnyogni, mások mögé bújni, a saját közvélemény-kutatásaikat is rejtegetni. Orbán nyilvános beszédet nemigen mond, csak az övéi között harcosklubozik. Már csak a vitaszituációban egyedül használható Lázárt eresztik olykor emberek közé, ki tudja, a riválist égetni, vagy a balhét elvivő utódjelöltet építgetni.
Úgy tűnt, hogy Orbán bátorsága maradékával Putyint meghívja, biztosította, hogy illő, vagyis tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, aztán mintha elállt volna ettől is. Az kevéssé építené a Nagy Baráttal való viszonyt, ha fújozó tüntetők fogadnák. Pláne, ha felirataikon idéznék Orbán 1989-es mondatait az oroszok kivonulásáról. Schmidt Máriáék és a miniszterelnök maga (aki meghatódva ünnepelte saját magát beszéde évfordulóján) kissé elhamarkodottan megtették azt a szívességet, hogy ezt azoknak is az eszébe idézték, akik már rég elfelejtették, vagy nem is éltek akkor. Ha ezt nem hívják (a főpolgármester szófordulatával élve) öntökönlövésnek, hát semmit.
Szóval szükségük van egy kis önbizalomra. És egy Kormánypride nélkül ugyan mivel büszkélkedhetnének? A gazdasági eredményekkel? Az árakkal? A vasúti közlekedéssel? A klíma nélküli műtőkkel és kórtermekkel? Ha már a gyerekeket emlegetik, a gyerekvédelem napi botrányaival?
Hát legalább vonulhassanak ők is, mondjuk június 29-én, mindjárt a Budapest Pride után. Utóbbin ugyan, mint a főpolgármester mondja, nem lesznek kamionok és táncosok, szex meg pláne nem, de a Kormánypride-ot még ettől sem tiltanám el. (Ugyan velük szemben én már sok éve járok Pride-ra, és megbotránkoztató jelenetet már nagyon régen nem láttam, olyat, amire felkapom a fejem, sem többet, mint bármely más fesztiválon.)
De a kormánypride-ozók viselhetnének, amit akarnak, díszíthetnek kamiont, hordhatják a jelképeiket, éntőlem annyi guruló turult vagy Menczer-szobrot virágozhatnak fel, amennyit ízlésük enged. És nem, most nem következik az obligát célozgatás a soraikban lévő melegekre vagy biszexekre, egyrészt, mert nem érdekel, másrészt mert ez a vita már rég nem, illetve nemcsak a melegekről szól. Hanem, mint köztudott, mindenki méltóságáról és szabadságáról, aki nem tesz rosszat másoknak.
A kormány persze bőven tesz ilyesmit. Mégsem tiltakoznék a Kormánypride ellen. Soha eszembe sem a Békemenet ellen sem, pedig ott nagyobb joggal merülhetett volna fel a 18 éven aluliak védelme. Kérdem én, ki engedné szívesen a gyerekét Bayer Zsolt közelébe? Épp elég csúnya szót hall a suliban a haveroktól, nem kell a nyakába zúdítani a teljes Best of Bayert. De megelégedtem azzal, hogy a környezetemben lévő serdületleneknek megmondtam, melyik környéket kerüljék el, és annyi.
Pedig a rendőrségi tiltó állásfoglalása éppen ilyesmire hivatkozik. Hogy véletlenül arra sétálhatnak 18 éven aluliak, és – juj! – megláthatják a vonulást. Fényképeket is mellékelnek, szerintük korábbi Pride-ok kihívó jeleneteiről. Az rögtön kiderült, hogy már a dokumentáció sem stimmel: az egyik videó a Balaton Sound-on készült, más fotó nem a vonuláson, hanem az ezután szokásos zártkörű, csak felnőtteket beengedő rendezvényen a Budapest Parkban. A vicc az egészben az, hogy ezeket a bárhonnan származó képeket most maga a rendőrség teszi közszemlére, hiszen határozatát bárki megnézheti, a kis- és nagygyerekek is. (Nyugi, kedves BRFK, egyébként tisztelem a rendőrök munkáját, nem készülök gyermekvédelem címén feljelenteni önöket. Lássák, kivel van dolguk, még befóliázásukat sem kezdeményezem.)
A Kúria döntése egyébként éppen azt vonta kétségbe, hogy a rendőrség hivatkozhat a korábbi rendezvényekre. Ezzel együtt tiltott, csak éppen nem lehet tudni, mit. A fővárosi önkormányzat ugyebár nem kért senkitől jóváhagyást, önkormányzati rendezvényhez erre nincs szüksége. A Kúria, ha jól értjük, nem is ezzel foglalkozott, hanem az emberjogi szervezetek által eredetileg június 1-re tervezett, majd az elutasítás miatt 28-ra halasztott programmal, amelynek célja a transzjogok biztosítása volt.
A mi Pride-unk jóval többről szól. Karácsony eleve két céllal hirdette meg. Az egyik valóban a szabadságjogok tiszteletben tartása, a másik az országgyűlés 2001-ben (tehát fideszes többség idején) határozatának megfelelően, megünneplendő június utolsó szombatján „a magyar szabadság napját”. 1991-ben t.i. ekkor véglegesítették a két ország egyezményét az utolsó szovjet katona kivonulásáról. Érdekes helyzet, hogy az Orbán-kormány, két héttel azután, hogy Orbán megünnepeltette magát, mint a szovjetek kiparancsolóját, betiltatja a szovjetek kivonulásának szabadságünnepét.
Sikerült beleragadniuk a maguk által szétfröcskölt sárba. Ha nem akarnak vigasztalódni egy Kormánypride-dal, csak vergődjenek.
Én mindenesetre ott leszek a Pride-on. És büszke leszek. Szervezőkre, résztvevőkre, szimpatizánsokra. Az ellenállás örömére ráébredt Magyarországra.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.