utazás;Brazília;Sao Paulo;útibeszámoló;

Szupergazdag, színes, szegény – São Paulóban újra rájön az ember, hogy szerencsésebb, mint a legtöbben a világon

A városközpontban ég felé nyúló felhőkarcolók tucatja, néhány perc sétára pedig a legnagyobb szegénység. Sötétedés után nem egy életbiztosítás Brazília legnagyobb metropoliszában barangolni, nappal azonban csodákra bukkan itt az ember.

Hirdetőtáblák tucatjai szegélyezik az autópályát São Paulo Guarulhos repülőtere környékén több kilométer hosszan. Ezeken jellemzően légitársaságok kínálnak utakat a világ olyan nagyvárosaiba, mint New York, London, Párizs és Tokió.

Nem lenne ebben semmi különös, hiszen a világ legtöbb repterének környékén pontosan ugyanígy néznek ki az utak. Mégis, Brazília legnépesebb nagyvárosa felé tartva szokatlan látványt nyújtanak a hirdetőtáblák, mögöttük ugyanis omladozó, falak, ajtók nélküli építmények, házak terülnek el végeláthatatlan kilométereken keresztül. Nyomornegyedek ezek, a favelák neveznek, amelyekből bőven a van a brazil nagyvárosok peremein.

A legnagyobb szegénység látványa a jómódot szimbolizáló utazások és a reptér közelében meglehetősen éles kontrasztot alkot – legalábbis számomra. Mintha a kiváltságosságot egyenesen a legszegényebbek orra alá dörgölnék.

A reptéri taxiban ülve szinte elszégyelltem magam, ez az érzés azonban ismerős, hiszen már a világ számos helyén elfogott. Afrikában, Ázsiában, ebben az esetben pedig Dél-Amerikában csatangolva rendszeresen arcul csapott már a felismerés, hogy bár itthon gyakran húzom a szám és panaszkodok apróságok miatt, ilyenkor mindig rájövök, hogy szerencsésebb vagyok, mint a legtöbbek a világon.

Ilyen érzésekkel érkeztem meg a világ egyik legnagyobb metropoliszába, a becslések szerint több mint 22 millió lakosú São Paulóba, aminek a peremén rögtön a hírhedt brazil favelákkal szembesültem, a városközpontban azonban toronyházak, felhőkarcolók magasodtak pont ugyanúgy, mintha valaki London üzleti negyedeibe csöppenne.

Ez azonban kissé megtévesztő lehet; a brazil barátom, Pedro szerint ugyanis a belvárosban is vannak veszélyes környékek. A figyelmeztetése pedig a Numbeo adatait látva nem volt alaptalan. São Paulóban bűnözési ráta 100 pontból 83,43, azaz nagyon magas.

A leggyakoribb bűncselekmények a rablás, lopás, zaklatás, de Dél-Amerika lévén a drogokkal kapcsolatos ügyek aránya is kiugró, továbbá 100 pontból közel 84 a fegyveres rablások aránya is. Nem beszélve a gyilkosságokéról; a 100 000 főre jutó gyilkosságok aránya Sao Pauloban 17,9 ellentétben azzal, hogy ez Budapesten az 1-et sem éri el.

Csak odajutni drága

Hogy véletlenül se lyukadjunk ki veszélyesebb városrészeken, megfogadtuk a helyiek tanácsait, vagyis azt, hogy európaiként jobb autóval közlekedni Sao Pauloban, mint tömegközlekedéssel.

Az utóbbit egyébként, ha akartuk se tudtuk volna használni, mert - mint azzal a reptéren szembesültünk - a jegyautomaták számunkra érthetetlen módon csak brazil bankkártyát fogadnak el, a portugálon kívül bármilyen más idegen nyelvvel próbálkozni a jegypénztárakban pedig abszolút felesleges.

Bár kedvesek és mosolygósak a brazil emberek, egy kukkot sem értenek se angolul, se olaszul, se németül. Jobb híján tehát egyébként is csak a taxi és annak alternatívái maradtak számunkra a közlekedésre – azon belül is azok, amiket online, beszélgetés nélkül meg lehet rendelni.