Donald Trump az ABC televíziónak múlt vasárnap adott interjújában sértetten jegyezte meg, hogy "senki sem ismerte el őt nagy közvetítőként". Joe Biden alatt folyvást a volt elnökön élcelődött rendre azt állítva, bezzeg, ha ő lenne a Fehér Házban, Oroszországnak esze ágában sem lett volna megtámadni Ukrajnát. Később hasonló merészséggel közölte, ha majd elnök lesz, egy nap alatt véget vet a háborúnak. Nem vetett véget. Közben félkegyelműnek minősítette Zelenszkijt amiatt, hogy képtelen volt megállapodni a békéről, mert ez meglátása szerint gyerekjáték.
És hogy
mit ért el a nagy közvetítő öt hónappal hivatalba lépése után? Külpolitikai eredményei nagyjából a nullához közelítenek. Még csak közös tárgyalóasztalhoz sem sikerült ültetnie az ukránokat és oroszokat. Egyenlőségjelet tett az agresszor és az áldozat között, amivel megkérdőjelezte mindazon erkölcsi értékeket, amelyeket az Egyesült Államok – hol több, hol kevesebb sikerrel – képviselni próbált a második világháború óta.
Egy idő után már Trump is kezdte érzékelni, hogy Putyin sosem lesz hajlandó fegyverszünetre, amit jegyezzük meg, talán egy félkegyelmű is előre látott.
Trump Bident pipogyának minősítette közel-keleti politikája miatt, hiányolta tőle a határozott fellépést. Most mit látunk az amerikai elnöktől? Sodródik az árral és ellentmondásos nyilatkozatokat tesz. A nagy béketeremtőnek sem sikerült megakadályoznia az Irán és Izrael közötti háborút. Biden elnöksége alatt is voltak ugyan összecsapások a két közel-keleti rivális között, de a mostaniak már valóban beláthatatlan következményekkel járhatnak nem csak a térség, hanem a bizonytalan olajárak miatt az egész világ jövőjére nézve. Miután Izrael megtámadta Iránt, Marco Rubio közleményben jelezte: hazájának semmi köze sem volt ehhez. Aztán Trump picit ellentmondott az amerikai diplomácia vezetőjének, megjegyezve: mindenről tudott, mindenbe be volt avatva. Most pedig lebegteti, hogy hazája beavatkozik-e Izrael mellett. Iránnal szemben. Ez is tipikus Trump. A bizonytalant még bizonytalanabbá tenni.
A nagy béketeremtő a gázai háborúnak sem tudott véget vetni. De nincs ebben semmi meglepő, ha nehéz nemzetközi konfliktusok megoldását arra az ingatlanbefektetőre, Steve Witkoffra bízza, aki a golfpályán bizonyára jól kiismeri magát, de ez még talán nem predesztinálja arra, hogy a bonyolult külpolitikai összefüggéseket is képes legyen átlátni.
Ha valaki nagy béketeremtőnek tartja magát, az lenne a legkevesebb, hogy folyamatosan egyeztessen a szövetségeseivel. Trump azonban erre nem hajlandó. Olyannyira, hogy ezúttal is idő előtt viharzott el a G7 csúcs kanadai helyszínéről hasonlóképpen, mint hét éve, amikor annyira megsértődött, hogy még a zárónyilatkozatról is visszavonta a nevét. Pozitívumként említhetjük, hogy Trump most megjegyezte, nem a többi állam- és kormányfő miatt hagyta el a helyszínt, hanem mert sürgős és fontos dolga akadt. Elvégre a világ legfejlettebb országainak vezetőivel folytatott csúcstalálkozó minden, csak nem fontos.
Különösen az európai vezetők lepődtek meg, hiszen egy sor kétoldalú találkozót terveztek, köztük Volodimir Zelenszkijjel, de ez is elmaradt. Trump mintha megfutamodott volna. Talán attól félt, hogy szembesítik azzal: Putyinnál semmit sem fog elérni.
"Apránként közelebb kerülhetünk a megoldáshoz" – mondta még a csúcs előtt némi derűlátással Friedrich Merz német kancellár azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet közös nevezőre jutni az amerikai büntetővámok kérdésében. Ursula von der Leyen bizottsági elnök fel akarta ajánlani, hogy az EU ideiglenesen elfogadja az Egyesült Államokba irányuló exporttermékekre kivetett 10 százalékos vámot annak fejében, hogy a gépkocsikat, a gyógyszereket és az elektronikai cikkeket nem sújtják nagyobb terhekkel. De persze e tekintetben sem történt előrelépés.
Amikor Trump vámokat jelentett be az EU-val szemben, Szijjártó Péter stréber kisdiák módjára menetrendszerűen kijelentette: mindezért az EU a hibás. Nyilván azért is az EU-t kell korholni, hogy Trump idő előtt faképnél hagyta a vezető uniós politikusokat. Ezt egy félkegyelmű is tudja…