Magyarország a vesztébe rohant. A nép pénzét herdáló, kenyér nélküli cirkusznak nevezte a hazai politikát a szép, előkelő asszony. Kétségbeesve írta Lengyelország lerohanása után, 1939 végén: „Egy rövid háború semmi problémát nem old meg – egy hosszú a Hitler-féle hisztériás mániások útját egyengeti minden országban. Mert mindig a söpredék tud életben maradni és felülkerekedni értelmen és tisztességen. (…) Az ember szeretné kihalászni a fuldoklókat, ügyelni hülye üvöltésükre, forró italt és meleg ruhát nyújtva nekik, tudva, hogy nem méltók rá…, de mégis itt vannak, és valamit tenni kell értük.”
Andrássy Klára grófnő (1898–1941) a pesti sugárút névadójának, Andrássy Gyula miniszterelnöknek az unokája volt, büszke arisztokrata és harcos legitimista, a nácizmussal szembeni ellenállás elfeledett hőse. Öt évvel fiatalabb húga Katinkának, a „vörös grófnőnek”. A két vadóc lány szoros gyerekkori kapcsolatát megrontotta, hogy Katinka férjhez ment Károlyi Mihályhoz. Volt ebben ideológia, lehetett féltékenység is. Kája, így becézték, eltérő világnézete dacára kedvelte a sógorát, és a korszak jeles kutatója, Hajdu Tibor szerint „ez szenvedélyes természetéből ítélve talán több is volt szeretetnél”.
Trianon után Kája kis híján dinasztikus házasságot kötött egy Habsburg főherceggel, azután hozzáment a vagyontalan Odescalchi Károly herceghez, majd elvált tőle (1927). Nővérével megbékélt, látogatta Károlyiékat a francia emigrációban. Maga is radikalizálódott. A „szociális népkirályság” eszméje miatt „rózsaszín hercegnének” gúnyolták. Felháborította, hogy a királypártiak nem lépnek fel Hitler ellen. Gróf Apponyi Albertnénak, a „kedves Clotild néninek” azt írta: „a legitimizmus újból arra a társadalmi, teázó, miséző, csodát váró platformra került, amelyből ki akartuk szabadítani, és amely szerintem egyben halálát is jelenti”.
Nem bírta tétlen bevárni a közelítő vihart. A spanyol polgárháborúból tudósított francia és dán lapokat. A modern hadviselés Dante poklának rémlátomásaira emlékeztette. Riportjai idehaza az Újságban jelentek meg, Asszonyszemmel végig az égő Spanyolországon címmel (1938). A világháború kezdetén a lengyel menekülteket segítette. Titkos találkozókat tartott a budai Andrássy-palotában, kapcsolatba lépett Bajcsy-Zsilinszky Endre körével, vélhetőleg brit hírszerzőkkel is. Rendőrspiclik figyelték, „Kája a németek letartóztatási listájának élén állt” – olvasható Tóth Vásárhelyi Éva tanulmányában.
Még ott volt a Jugoszlávia megtámadása miatt öngyilkosságba menekülő Teleki Pál miniszterelnök temetésén, „azután autójába ült, és találkozóra indult a halállal” (Hajdu Tibor). Társaival Egyiptomon át Angliába akartak eljutni, ám Raguza kikötőjében, éppen miután szerencsés megérkezésükről sürgönyözött haza, a Luftwaffe eltévedt bombája mellette robbant fel 1941. április 12-én. Ő volt az egyetlen áldozat, a többiek sértetlenül folytathatták útjukat. Andrássy Klára negyvenhárom évet élt. A nemzeti katasztrófát, amelynek közeledtét oly pontosan látta, már nem érte meg.