A múlt héten tartotta az ENSZ a harmadik óceánügyi konferenciáját, az UNOC-ot Nizzában, ahol a részt vevő országok megerősítették azt a közös vállalást, hogy 2030-ig az óceánok 30 százalékát halászattól mentes területté nyilvánítják. Az idő sürget, mert jelenleg a védett területek nagysága kevesebb mint három százalék. Ez pedig David Attenborough üzenete - Az óceán csodája (eredetiben: Ocean with David Attenborough) a világnak című, világhírű természetfilmes tudós, legújabb munkájával azt üzeni a világnak, nagyon gyorsan hagyja abba a tengeri élővilág abuzálását, különben nagy baj lesz.
Ha valakinek, Attenborough-nak ezt el lehet hinni – írja a Telex. A 99 éves világhírű filmes szó szerint egy másik korban született, erről pár éve beszélt: a holocént mára felváltotta az antropocén azzal, hogy az éghajlat stabilitását megbontotta az ember. Ennek a változásnak Attenborough a szemtanúja volt szárazföldön és a tengereken is. 1957-ben merült először az Ausztrália melletti Nagy-korallzátonynál, így pontosan tudja, hogy régen nem voltak akkora kifehéredett korallmezők, amik manapság kialakulnak a hőstressz hatására, és egyértelműen jeleznek egy beteg ökoszisztémát. E téren Attenborough-nak olyan időtávon van tapasztalata, amihez fogható talán csak Jacques Cousteau-nak volt (aki egyébként a Földközi-tenger egykori búvárparadicsomait siratta pár évtizeddel az első merülései után).
Hogy a téma mennyire fontos a világ legismertebb természetfilmesének, azt az is mutatja, hogy százhoz közeledve a nevét adta Az óceán csodájához. Ez ugyanis valójában nem az ő filmje, hanem egy olyan mű, amit két produkciós cég, a Silverback Films és az Open Planet Studios talált ki, és hozott tető alá három év alatt a National Geographicnek. A két vállalkozás tele van olyan emberekkel, akik korábban már dolgoztak Attenborough-val, és felkérték őt, hogy személyével hitelesítse a filmet. Mivel Attenborough-nak tetszett a koncepció, ezt megtette, de a forgatókönyvet nem ő jegyzi (bár tanácsokat adott az íróknak), és a forgatásnak csak az angliai szakaszában volt jelen személyesen.
A filmet nemcsak az Egyesült Királyságban forgatták, hanem 45 helyszínen az Antarktisztól az Azori-szigeteken át Kaliforniáig: aggódó tekintettel merednek az óceán horizontjára és okkal teszik.
A megoldás egészen triviális: az óceánokat is békén kell hagyni egy kicsit, hogy begyógyíthassa a sebeit. Attenborough a suffolki tengerparton magányosan állva nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ha megmentjük a tengereket, megmentjük a világunkat.
Nem kell sok ész, hogy belássuk: az embernél oktalanabb, önpusztító állat nem létezik. Miközben Attenborough az óceánokért aggódik, vélhetően hiábavalóan, itthon – csak látszólag kicsiben – minden tiltakozás ellenére, a parlamenti többség elfogadta a tarvágást, mint erdőművelési módszert. Egy olyan országban, amely évről-évre az aszállyal küzd, amely adottságai ellenére képtelen rendbetenni a vízgazdálkodását. Amely országnak csak a tarvágáshoz és a térkövezéshez van elég esze, a fáktól, az erdőtől meg úgy fél, mint ördög a tömjénfüsttől. Nagy szerencse, hogy tengerünk nincs.