Június 14-én az amerikai hadsereg hatalmas katonai parádéja foglalta el Washington utcáit. Trump már első elnöki turnusa idején is kifejezte óhaját egy látványos, nagy katonai parádé megtartására, az azonban akkor nem valósult meg.
Most viszont Abrams tankok, Bradley páncélosok, 20 tonnás, nyolc kerekű katonai járművek, 27 tonnás önjáró howitzer tüzérségi ágyúk, 50 repülőgép és közel hét-ezer katona vett részt a felvonuláson. A parádét az “arany lovagok” ejtőernyős csapata zárta, tagjai a felvonulási tér felett ugrottak ki a repülőkből, és egy összehajtott amerikai zászlót nyújtottak át Trump elnöknek, aki szokásos bronz-színűre festett arcával, kihúzva magát, tisztelegve élvezte a hadsereg főparancsnoki tisztét.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a mulatság 45 millió dollárba került.
Hivatalosan a hadsereg 250. születésnapját ünnepelték, ami véletlenül egybeesett Trump elnök 79-ik születésnapjával. Véletlenül. Trump már jó előre, egy videóüzenettel hívta meg a lakosságot erre a “felejthetetlen” eseményre, “amilyenhez hasonlót még soha nem láthattak”. Kétségtelen, ez volt az első ilyen parádé, amely nem kapcsolódott elnöki beiktatáshoz vagy győztesen befejezett háborúhoz. Hasonló katonai parádéra nem került sor egyharmad évszázada.
A legutóbbi 1991-ben az Irak elleni Öbölháború sikerét ünnepelte, amit az Egyesült Államok egy 42 tagú koalíciót vezetve nyert meg. Azon nyolcezer katona vett részt és 12 millió dollárba került.
“Viri a varázslat, piri a parádé”, Csilicsala bácsival szólva: Trumpból kitört a katona? Vagy csak dicséretes módon pótolni akarja, amit ifjan elmulasztott, amikor ötször felmentette magát a katonai szolgálat alól és kihúzta magát a vietnámi háborúból is? Ez nem volt kis teljesítmény, hiszen nem kevesebb, mint 2,7 millió amerikai szolgált Vietnámban.
A megboldogult McCain szenátor, aki nemcsak harcolt a háborúban, de hat évre hadifogságba is esett, joggal mondta - Trump kifogására utalva -, hogy “mi az alacsony jövedelmű rétegeket küldjük harcba, míg a gazdagok mindig találnak egy orvost, aki bizonyítja, hogy valami csontkinövésük van, ami alkalmatlanná tesz a szolgálatra. Minden amerikainak szolgálni kellene a hadseregben”. Érdemes hozzátenni, hogy a katonai szolgálat elkerülése családi vonássá vált Trumpéknál. Bár apja, Fred Trump letöltötte katonaidejét, a mostani elnök egyetlen más családtagja sem vonult be.
“Viri a varázslat, piri a parádé, Csilicsalamádé hipp és hopp”. Trump nem késett a válasszal: “McCain azért lenne háborús hős, mert fogságba esett? Én jobban kedvelem azokat, akik nem esnek fogságba”. Idétlen, sőt aljas mocskolódás, hiszen McCain nem két kezét a magasba emelve adta fel a harcot, hanem a katonai repülőgépet, amelyet vezetett, a huszonharmadik bevetése idején lelőtték Hanoi felett. Ő ejtőernyővel kiugrott a zuhanó gépből, majd egy tóba esett, ahol majdnem megfulladt.
Nagy katonai múlttal bíró családjára, admirális apjára való tekintettel az észak-vietnámiak 1968-ban felajánlották McCainnek a szabadulást, de ezt ő visszautasította, mert nem tartotta korrektnek, hogy előbb engedjék el, mint hosszabban raboskodó bajtársait. Végülis csak a párizsi békemegegyezés után, 1973-ban szabadult. A fogságban kínozták és maradandó sérüléseket szenvedett: karjait például nem tudta vállmagasság fölé emelni. Ezt az embert kicsinyelte le Trump, akivel efféle megpróbáltatások természetesen nem fordulhattak elő. Ő távol tartotta magát ezektől a veszélyektől, inkább a pénzt hajszolta és gazdagodott.
A legújabb közvéleménykutatás szerint a lakosság 60 százaléka értelmetlen kiadásnak tartja a katonai parádéra költött 45 millió dollárt, és csak 36 százalék ért vele egyet.
Ugyanakkor a katonai parádét közvetlenül megelőző órákban és a parádé alatt is a televíziós csatornák mással voltak elfoglalva. Az USA 50 államában folyó, békés tűntetéseket közvetítették, melyeket még több hónappal ezelőtt kezdtek szervezni. A New York Times szerint több mint 2000 tűntetés volt országszerte a Trump-rezsim, és különösképpen Trump autokrata törekvései ellen.
A katonai parádé vonzását elsöpörte a Trump elleni tiltakozás. A tüntetések jelszava, “No Kings in America” vagyis “Amerikában nincs király” arra utal, hogy Trump túllépi elnöki hatáskörét és amolyan abszolút hatalomra tör. Ez a jelszó nagyon illik az amerikai történelemhez, mert visszautal a független Amerika születésének idejére, amikor fellázadtak III. György angol király uralma ellen, és megalkották az amerikai demokráciát. Békés tűntetők tömegei idézték fel a történelmet és álltak ki a demokrácia mellett, az autokrata törekvések ellen.
A katonai parádé - amelyre, úgy tűnik, kevesebben figyeltek, mint a párhuzamosan országszerte folyó tűntetésre -, nem talált jó tömegfogadtatásra. Az ötlet ugyan nem új: “panem et circenses” – “kenyeret és cirkuszt” – mondta a római kori költő, Juvenalis. Olyan politikai stratégiára utalt, ahol a népnek adott kisebb juttatások mellett csillogó szórakozás békélteti meg őket és tereli el figyelmüket a súlyos problémákról. Bár meglehet, az amerikai parádé nem is a tömegeknek szólt, hanem pusztán Trump egóját szolgálta.
Az ilyesminek nem kevés előzménye volt a történelemben. A római szenátus annak idején 300 katonai parádét szavazott meg győztes hadvezéreknek, igaz, ezer év alatt. A modern kor jobb példa. 1936. április 20-án katonai díszszemlével ünnepelték Hitler 47-ik születésnapját. 1939. április 20-át – a kerek, 50-ik születésnapot – nemzeti ünneppé nyilvánították. Akkor több mint 40 ezer katona, 160 repülőgép és 20 ezer vendég vett részt a négy órás katonai parádén. Hitler után az észak koreai Kim Dzsongun és a megboldogult iraki Szaddám Huszein ünnepeltette magát katonai díszszemlékkel.
Trump elnök úr, vannak itt – hacsak szórványosan is - követendő példák.