Fél évszázaddal ezelőtt a légteret ellenőrző lokátoros katona voltam. A sorkatonák - kiképzéstől függően - szovjet műszerekkel látták el a szolgálatot, illetve közreműködtek a harcállásponton az azonosítatlan gépek elfogásában. Egy katona a tervtábla mögött, tükörírással vezette föl a gépek helyzetének változását. Érdekes látvány volt.
Voltak olyan sorkatonák, akik huszonnégy órában, kétórás váltásban őrizték a bázist, az őrposztokon fegyveresen, éles lőszerrel álltak őrségben. Lényegében azok kerültek állandó őrszolgálatba, akik nem bizonyultak alkalmasnak a lokátor berendezések üzemeltetésére. No, ők voltak a harcosok klubja.
A bázisok teljes lezárását és védelmét, a katonák, eszközök mozgásának ellenőrzését ez az őrség látta el. Tehát amellett, hogy főként műszeres szolgálatra alkalmatlan katonák végezték, az őrszolgálat szükséges és fontos része volt a lokátor bázisok létezésének.
Ez így működik. Vannak feladatok, amit el kell látni. Igenis harcosok kellenek ahhoz, hogy vállalják az összeütközést, alkalmanként az áttörést, a rohamot, ha megjelenik az ellenfél. Manapság a politika egyik fontos színtere a szociális média: valóban van arra igény és szükség, hogy legyenek olyan személyek, akik egy politikai oldal álláspontját képviselik például a Facebookon.
Az is egy védhető álláspont, hogy nemcsak az interneten indokolt, hogy a közbeszéd felkent harcosai szervezetten ténykedjenek, hanem minden egyes országgyűlési választókörzetben célszerű ezeket a harcoló szakaszokat felállítani. Az sem baj, ha az országgyűlési választókörzeteken belül, lehetőleg minden helységben sikerül harcost keríteni a klubba.
Belátható, hogy a Fidesz szempontjából a leuralt közmédia, a kereskedelmi csatornák, az országos nyomtatott sajtó, a megyei, az önkormányzati újságok, a rádiók, tévék mellett elemi hiba lenne szabadon hagyni a szociális média fórumait. Akkor különösen, ha az ellenzék kifejezetten ezeken a csatornákon szervezi meg magát.
Mondhatunk bármit, a Harcosok Klubja nevű, frissiben elindított országos szerveződés egy teljesen észszerű, racionális fejlemény a kormányoldal szempontjából.
Egyszerűbb úgy vizsgálni a dolgot, hogy elválasztjuk a szerveződés szerkezetét és a nem túl barátságos tartalmát. Nagyon könnyű troll hadseregről, nyugdíjas kommandóról, fotel huszárokról beszélni, miközben teljesen okszerűen összerakott, minden bizonnyal rendesen irányított, eredményesen bevethető, minden országgyűlési választókörzetben használható eszközről van szó. Valójában a hegemónia építés egy látványos jelenségét tapasztaljuk meg. A kormányzó politikai erő mindig újabb és újabb területen szerzi meg az irányítást, a Harcosok Klubja így a szociális médiában terjeszti ki a kormányzat hatókörét.
Antonio Gramsci óta tudjuk, hogy a kizárólagos hatalom építésének módja a minden területre kiterjedő hegemónia megszerzése. Azt is tőle tudjuk, hogy a fejlett hegemónia ellen nincs más eszköz, mint az ellenhegemónia megszervezése, amit ugyanúgy a teljesség igényével szükséges elvégezni, ahogy a regnáló hatalom terjeszkedik.
Ebből az következik, hogy a magára komolyan adó politikai erőnek, legyen az meghatározó ellenzéki helyzetben lévő vagy vonal alatti szerveződés, el kell kezdeni a saját cselekvő csapatának felállítását a szociális média terében. Elég nyilvánvaló, hogy valamilyen szintű megoldások már több változatban működnek, de a választókörzetekhez igazodó, hatékony szervezet felállítása - nyilvános formában - egyelőre a Fidesznél valósult meg.
Teljesen okszerű, hogy ha a hatalom a hegemóniaképzés során most belép a szociális médiába, akkor minden politikai szereplőnek kötelező gyakorlat lesz hasonló módon megkezdeni a saját “harcosok klubjával” az ellenhegemónia építését. A szokásos központi, illetve országgyűlési választókörzetenként kevés szereplős internetmegjelenés már nem elegendő.
Ilyen jól irányítható, az országgyűlési választásokon körzetekre lebontott, jól használható internetes konstrukciót már több változatban leírtunk, de tény, hogy egyszer sem építettük meg. Most nem lesz elkerülhető.
A múlt század hetvenes éveinek végén, a létező szocializmusban lehetővé tették polgárjogi társaságok indítását a magyar gazdaságban. A szocialista vállalatokhoz és az akkor már létező maszek gazdasági tevékenységhez képest ez komoly előrelépés volt. Megjelent a közösségi magántulajdon a gazdaságban.
A megyei cégbíróságon másodikként jegyeztük be a polgárjogi társaságunkat, amelyben rádiótelefon hálózatok tervezésével foglalkoztunk. Nagyon jól kerestünk vele. Később megjelentek a gazdasági munkaközösségek és külön a vállalati gazdasági munkaközösségek: néhány dolgozó összeállt, és munkákat vállalt el a befogadó cég számára.
A legidősebb bátyám szerszámkészítő volt a Kismotor és Gépgyár bajai gyárában. Egyszer meglátogattam őt az igen korszerű üzemben, ahol több ismerős szakemberrel beszélgettem, akik elég negatív hangsúllyal hozták elő a vgmk működését a szerszámműhelyben. Azt látjuk, mondták, hogy néhányan összeálltak, és jó munkákat visznek el, meglehetősen jó pénzért. Nem igazán tetszett ez a többieknek, a bátyámtól pedig tudták, hogy nekem is van vállalkozásom a főállásom mellett. Érdeklődtek, szerintem miért engedhető meg, hogy egyesek így plusz jövedelmet szerezzenek.
Mai ésszel már nem érthető a felvetés. Mégis, ki lenne az, aki megengedi vagy nem engedi meg, hogy Lajos és Géza leszerződjön, és a teljesített vállalás ellenértékét beszedje? Akkor azt javasoltam, ne azon gondolkodjanak, hogy miért lehet vállalkozni, hanem rakják össze a saját vállalkozásukat. Az a megoldás, hogy élnek a lehetőséggel, és hasznosítják, ami a szakmai tudásukból, a meglévő kapcsolataikból adódik.
Néhány héten belül már három vállalati gazdasági munkaközösség végzett sikeres munkát a műhelyben, közmegelégedésre.
Így áll a helyzet. A Fidesz elindította a Harcosok Klubja nevű mozgalmat. Szabad utálni, leszólni, de nyilvánvaló, hogy érdemi munkát fognak végezni. Kedves barátaim, ebből az következik, hogy a többi politikai szerveződésnek is saját csapatokat kell szervezni. Aki nem teszi, kimarad és lemarad.
Az persze várható, hogy a különböző harcoló klubok összecsapása minden országgyűlési választókörzetben szétveri a közbeszédet a szociális médiában. Ámbár az is elképzelhető, hogy leképezik a valós politikai vitát, ami alapján a választók dönthetnek a jelöltekről és a pártokról.
A vita meg lesz tartva. Aki ott lesz, az ott lesz.