Akik ott voltak a Springfest születésének pillanatánál, emlékét egy életre megőrzik

Minta őrtüzek lobognának az éjszakában, a lendvajakabfai réten. A szabadtéri színpadon a tambura Jimi Hendrixe, Eredics Áron feledkezik bele egy szólóba, a Söndörgő (a négy Eredics és Dénes Ábel) muzsikája magával sodorja a hallgatóságot. Akik nem a szalmabálákon ülve élvezik a bűbájos zenét, táncolnak, vagy belefeledkeznek a látványba, ahogy a hátrébb a víg tüzek szikrája pattog az ég felé. Egy jellemző pillanat az első őrségi Springfest első, pénteki mapjáról, amely a Virágzás Napjai hagyományát élesztette újjá.

A balkáni mulatság elsőre éles váltásnak tűnhet azok után, hogy alig néhány órával korábban Kelemen Barnabás és Kokas Katalin Bach Kétszólamú invencióinak öt tételét játszotta Szentgyörgyvölgy festett kazettás mennyezetű, nép barokk református templomában, majd Fenyő László csellóművésszel kiegészülve Dohnányi Szerenádját. Valójában ellenpont volt, ami mégis harmóniát teremtett a klasszikusokkal. De e hangnem-, ritmus- és hangulatváltásokban bővelkedő klasszikus művek is azt példázzák, hogy a különbözőségekből harmónia teremthető. Az előadás szünetében erről a harmóniáról beszélt Ozsváth Imre református lelkész is. „A harmónia az emberi életünknek a csodáját fogalmazza meg, adja elénk ma, és a közreműködésetekkel ma mi is részesei lehetünk ennek. Harmónia szólal meg. Akkor vagyunk harmóniában, ha nyitottak vagyunk Istenre, egymásra, nyitottak vagyunk arra, hogy befogadjuk egymást. Nem csak ez a templom, hanem az a művészet és az az önfeláldozó, átadó szeretet, ami ifjú testvéreink szívéből jön, az egy kapcsolat, ahogyan a hangok között is kapcsolat van. És amikor a hangokat egy ilyen isteni elme rendezi és isteni elmék megszólaltatják, akkor fölcsillan a gyönyörű harmónia.” És ez már a fesztivál nyitányának a közepe volt! Az első hangokat Győri Noémi fuvolaművész, Rohmann Ditta csellista és Farkas Botond zongorista szólaltatta meg délután az Őrség fővárosában, Őriszentpéteren. A Malom Látogatóközpontban ezek után nyílt meg Hegedűs Miklós festőművész kiállítása. Az Omega és Kovács Kati dalszövegírója, Sülyi Péter dramaturg, rendező pedig azt idézte fel, miként volt „kertésze” negyedszázadon keresztül a Virágzás Napjainak.

Csákányi Eszter kedvenc, Prokofjev szintén, a neves muzsikusok: mi baj lehet abból, ha az előadás előtt még gyorsan megcsodálok egy XVIII. századi, fazsindelyes, szoknyás, református haranglábat? Persze amikor az ember már ott van, kedvet kap ahhoz, hogy a falu szélén felkutassa az erdőben megbúvó Szűz Mária-kápolnát, aztán a múlt és a jelen dimenziója összefolyik. A háborúk áldozataira emlékeztető tábla elmeséli, a Nagy Háború háromszor annyi legényt nyelt el, mint a második, a bezárt italbolt szomorú, tornácos háza pedig arról, hogy egy állami kocsmaprogram kevés lesz ide. Majd jött az ötlet, hogy a Szentgyörgyvölgyi-patak mentén átsétálok Jakabfára, még ha nem is jelöl utat a térkép.

Nem is volt út, visszafordultam. És amire korábban nem gondoltam: Péter és a farkas helyett Gábor és a kutya című kisrealista egyfelvonásos következett. (Nem Prokofjev, hanem saját élmény.) Egykori kutyatartóként értem a kutyák jelzéseit, gyorsan megértettem, hogy ez a mokány kis eb nem tréfál. Húsz perc erőszakmentes párbeszéd után végül eloldalgott – különbözőségeink ellenére mégiscsak nyitottá váltunk egymás előtt.

Kelemen Barnabás hegedűművész és Kokas Katalin hegedűművész tíz évvel ezelőtt hívta életre Fesztivál Akadémia Budapestet (FAB), amely országszerte tart mesterkurzusokat, nemzetközi zenei versenyeket és fesztiválokat is szervez. A Summerest és a Winterfest után újabb fesztivál a Springfest, a Virágzás Napjai folytatása. Utóbbi szíve a művészházaspár portája, ennek bontott téglákból és használt gerendákból épített pajtája, a Hang-Szer volt otthona a koncerteknek, színházi előadásoknak, koncerteknek és táncháznak is. És komoly beszélgetéseknek is. Kassai Lajos lovasíjász előadásában többek között azt fejtette ki, nemcsak az ember külső és belső világa között kell harmóniát teremteni, ő a közéleti megszólalásaival azt szeretné hangsúlyozni: a népi kultúra és az urbánus kultúra egymást kiegészítő kulturális terek, hiba e kettőt szembeállítani. „A népi és az urbánus egy-egy látásmód. Ő abból a szemszögből látja a világot, én ebből. Ha le tudunk ülni egymással, egy adott problémát e két szemszögből megvizsgálunk, és meg tudunk egyezni ennek a problémának a megoldásában, akkor nem állunk messze a valóságtól. A bajunk az, hogy nem szeretjük egymást, és nem szeretjük úgy a hazánkat, ahogy azt lehetne szeretni. Amin változtatnunk kellene: legyünk képesek az együttműködésre.”

Kassai Lajos előadását spontán módon kiegészítette a négyéves Kelemen Zsiga, Petőfi Arany Lacinak címzett versének teljes és pontos elszavalásával. A spontaneitás azonban máskor is varázslatos pillanatokat szült. Berecz István Örökös Aranysarkanytús táncos, a Virágzás Napjai fáradhatatlan és jókedvű szószólója a klasszikus muzsikusokat is táncba vitte, sőt olyan embernek is meghozta a kedvét, aki már kamaszként nyugdíjazta magát a néptánc számára. Az esti táncházban az erdélyi ütőhangszeres művész, Hayashi Kelemen Jácint Yuuka spontán és olyan szívből jövőn énekelte a kalotaszegi népdalt, a Fellegajtó-nyitogatókat, hogy moldvai tánccal ünnepeltük az ihletett pillanatot. Hang és lélek, végül tánc.

A fesztivál utolsó napja is teli volt csodákkal. A kis herceg Vecsei H. Miklós és Csorba Lóci előadásában sok tekintetben vetekszik a Gábor Miklós-féle változattal – Vecsei külön elismerést érdemel azért, hogy nemcsak jó előadó, de nagyon szépen is beszél –, de az sem utolsó élmény, amikor az ország legjobb prímása, Pál István Szalonna húzza el a nótánkat. És még csak a töredékét írtam le annak, ami történt. Nem ejtettem szót Csányi Sándor estjéről, a bábszínházról, a kézműves portékákról, a gyerek- és kutyabarát szellemiségről, vagy arról, milyen pillanat, mikor redukciós technikával az este sötétjében izzón megszületik egy amfora. Mint a gyerekek a vakáció végén, úgy fordultunk vissza Lendvajakabfáról: kár, hogy vége.