Orbán Viktort elkezdte érdekelni külpolitika, kár, hogy közben a futball és az egész ország esik szét alatta

Korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy oligarcha ilyen stílusban szálljon ki a futballból. Mi folyik itt?

A folyamatok értelmezéséhez makroszintről, a teljes rendszer szempontjából érdemes közelíteni. Önmagában az, hogy nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítették a magyar sportot és azon belül is a látványsportokat, ez azért is érdekes, mert az kapott nemzetstratégiai minősítést, amit Orbán Viktor szeret. Ez másutt is, például a szuverenitással kapcsolatosan is izgalmas: Magyarországon a szuverenitásvédelem nem a nép szuverenitásának a védelme, ahogy annak a felvilágosodás óta lennie kellene, hanem a kormányfő politikájának és érdekeinek a védelme, mint a feudalizmusban. A politikai légkör olyan, hogy amit nemzeti jelentőségűnek tulajdonítanak, az azért az, mert Orbán Viktor számára fontos.

És ez fokozottan érvényes a focira.

Orbán Viktornál nagy jelentőséggel bír ez a kultúrkör, második kormányzásának tizenöt éve alatt sok ezer milliárd forint került a magyar fociba. Olyan kivételezésben van részük a focistáknak, ami senki másnak nem jár hazánkban: évi 500 millió forintig 15 százalékos adózással lehet felvenni a pénzt. Ehhez hasonló adóelengedés ismeretlen Európában.

Az európai modell általában az amatőr, illetve az utánpótlássportot támogatja. Nálunk meg úgy hívnak akadémiá­nak helyeket, mintha ott utánpótlásképzés folyna, de aztán a focicsapatban alig van akadémista. Ugyanakkor már-már meseszerűen kereshetnek a sportklubokban, s nemcsak a focisták, hanem mindenki, aki ott dolgozik. De ez csak arra jó, hogy a bent lévők jól érezzék magukat, miközben a közeg, a „gyilkos” verseny hiánya miatt teljesen alkalmatlan arra, hogy igazi teljesítményt állítsanak benne elő.

Mégis működik a rendszer: miként?

Annak a körnek, amelyik a miniszterelnök köré szerveződik, üzletileg is megéri, a rendszer pedig a sport révén is ki tudja szolgálni az oligarchakört. Ami állampolgári szempontból fontos, hogy ezzel a közös költségvetést is kifosztják. Gyakorlatilag elviszik az emberektől megszerzett pénzeket adókedvezmények és támogatások formájában – miközben se állampolgári, se választói érdeklődés nem mutatkozik a magyar futball iránt, a néhány ezer helyszíni néző legalábbis ezt nem igazolja. A tévében nagyon jó minőségű nemzetközi futballt látni, akkor meg minek menjek ki az emberek egy magyar meccsre, ami álmosító és sokszor kínosan rossz? Minden tiszteletem Böde Dánielé, de hát az nem egy igazi bajnokság, amelyben egy 38 éves játékos lehet a gólkirály.

Garancsi István a leggazdagabb magyarok listáján 221 milliárdos vagyonával előkelő helyen áll: ezután is ott fog?

Arra, hogy váratlan és viharos kiszállásának milyen következménye lehet, csak tippelni tudok: nincs speciális tudásom ezzel kapcsolatban, de azt gondolom, ez a klubtulajdonos és polgármester közötti konfliktus nem független a miniszterelnöktől.

Orbán Viktor annyira bebetonozta kormányzását, hogy úgy érezte, mivel megteremtette az alapokat, neki már nincs igazán feladata a belpolitikával, és majd az emberei szépen üzemeltetik a rendszerét. Őneki egy nagyobb feladata lett, gondolta, ez pedig a külpolitika. Miközben a külpolitikai folyamatokban szemmel láthatóan nem találja a helyét így sem, addig a magára hagyott belpolitika szétesik alatta. Rosszul megy a gazdaság, az emberei sok hülyeséget csinálnak, ennek okán le kellett mondania például a köztársasági elnöknek, egy fontos miniszterének. Egyik rossz lépés jön a másik után, és közben meg fogy ki a pénz is a rendszerből. Ez a kettő nem erősíti a korábbi feltétlen lojalitást. Most is ez történt: eddig az volt a kép, hogy Orbán Viktor mindentudó, mindenható és végtelenül jóságos, csakhogy a körülötte lévő szereplők igényeit a láthatóan rosszabb gazdasági mutatók között is ki kellene mindezek mellett valahogy elégíteni. Az innen eredő elégedetlenségre kellene a miniszterelnöknek valahogyan választ adnia. Ráadásul ha a konkrét esetet nézzük, Garancsi esetében még az is köztudott, hogy utálja a focit.

Oké, de vajon egyeztethetett a kiszállásról előtte a miniszterelnökkel?

Ez egy valóban fontos kérdés, de nem Garancsi miatt, hanem hogy mi történik a kormányzással, ha Orbán Viktor ennyire nem uralja már a magyar foci szervezését sem? Ha azt megteheti vele egy általa is vagyonossá tett vállalkozó, hogy bedobja a törülközőt ott, ahol Orbánnak tesz szívességet, akkor az a miniszterelnökre vetne rossz fényt, egyben a gyengeség látszatát mutatná. Én inkább arra következtetek, hogy volt egy jelzés Garancsitól – és a polgármestertől – előtte a miniszterelnök felé, aki talán azt üzente, hogy oldjátok meg, és hagyja, hogy egy bizonyos ideig éleződjön a konfliktus, aztán adott pillanatban megpróbálja ezt valamilyen módon rendezni.

Egy újabb oligarcha vagy állami topcég Fehérvárra vezénylésével?

A forgatókönyvet nem ismerjük, de az, hogy feszültségek vannak meg lesznek is, ez bele van kódolva a rendszerbe.

Az eddig másodsorban lévők első sorosak szeretnének lenni. És ez tovább generálja a feszültséget: végtére is ilyen típusú és hosszúságú krízisben még nem volt a Fidesz-kormány, mint amiben most van.

Ha mondjuk tizenegy hónap múlva kurzusváltás lesz, mi maradhat meg a sporttámogatásokból?

Mivel ez a rendszer fenntarthatatlan, változtatni kell, s ha Magyar Péter mondjuk kétharmaddal érkezik, akkor akár az ő ízlése döntheti el, hogy milyen országban élünk majd. Márpedig jó lenne ettől megszabadulni, kívánatos lenne, hogy az emberek sokszínű és érdekes ízlésvilága együttesen határozza meg, hogy milyen országban élünk, és nem egy politikus mondja meg felülről abszolutista módon, hogy mit kell kedvelni. Nem ismerjük még annyira Magyar Pétert, még az is lehet, hogy ő majd nem akar annyira a nyakunkra ülni, ahogy ezt Orbán Viktor teszi most mindenkivel – még a sajátjaival is.