A nemzetközi sajtóban manapság az egyik leggyakrabban használt kifejezés a „technológia”, aminek óriási tudományos szakirodalma van, de a Trump elnökség agresszív globális rohamával egyre szélesebb és aktuálisabb a politikai jelentősége is.
A kifejezés eredetileg az információs technológia (IT) szóhasználatból eredt, majd pusztán technológiává rövidült, miközben a legutóbbi évtizedben a tartalma jelentősen kibővült. A technológia domináns szóhasználatával együtt a terminusok kavargása is folytatódik, és a dekódolásuk problémája áthatja a mindennapi életünket. Az emberek nagy többsége számára az információ és a kommunikáció kettőséhez fűződő, nehezen átlátható kapcsolatok kavargásában jelenik meg az új információs világrend, hiszen az óriási technovállalatok hihetetlenül gazdag világa és a tömegkommunikáció mint a szociális vagy a közmédia mindennapi terepe többnyire nagyon áttekinthetetlenül kapcsolódik össze.
Sokan – főleg Amerikában – voltaképpen már az egész mostani időszak mint világállapot összefoglaló megnevezéseként használják a technológia korszaka kifejezést. Trump maga is az amerikai technológia globális dominanciájára mint világméretű szolgáltatásra hivatkozva követeli az Egyesült Államok számára a világuralmat. A második Trump elnökség ezzel drasztikusan ráirányította a figyelmet azokra modern vállalatbirodalmakra, amelynek előzményei Amerikában még a hetvenes évekre vezethetők vissza, és már nem a hagyományos iparágakban alakultak ki, hanem az információs technológiában.
Ezek a mamutcégek már nem fizikai tárgyakat, hanem információt termelnek, és azt terítik szét a globális kommunikációs hálózatokon keresztül az egész világon. Ezért a második Trump elnökség kapcsán a technomonarchia, technomogulok, neoimperializmus és sok más új terminus kavarog a nemzetközi médiában, és mindinkább a hazai sajtóban is. Ezért szükséges Trump sérelmi politikája, úgynevezett „forradalmi konzervativizmusa” megértéséhez az információs technológia globális diadalútjával való szoros kapcsolatának rövid felvázolása.
A mostani „technológiai forradalom”, vagy éppen „hullám”, a digitális korszak legtávolabbi kezdete a negyvenes évekre, az első számítógépek korába visz vissza. Mostanra már a becslések szerint 15 milliárd számítógép – és rengeteg más „okoseszköz” - működik a világban. Az új technológia az internet bekapcsolásával a társadalmi élet minden területére behatolt és azt alaposan felforgatta. Ez a komplex, egyszerre gazdasági, politikai és kulturális – egyben szűkebb értelemben vett társadalmi avagy szociális – tevékenység mélyen beágyazódik a globális folyamatokba is. A technológiai iparágban az utóbbi két évtizedben megjelentek a hatalmas technovállalatok – és mögöttük a technomogulok –, velük a technológia működésében a biztonság és transzparencia kérdései, valamint az egész információs technológia fejlődésének támogatása-tervezése és társadalmi kontrolja.
A nyitott világpiacon nagy tőkekoncentráció ment végbe Amerikában, ami lehetővé tette a Szilícium-völgy jelenséget, és a meglévő óriási tudományos kapacitással ki lehetett vívni a technológiai forradalmat. Ez az „iparág” domináns gazdasági területté változott, óriásvállalati struktúrát öltött a világgazdaságban Amerikán belül és kívül is, és valósággal világuralmi formát nyert a kommunikációban, a hírszolgáltatásban. A legutóbbi technikai fordulat lehetővé tette a ChatGPT színre lépését, azaz a manapság joggal sokat emlegetett mesterséges intelligencia (MI vagy AI) forradalmasító szerepét a társadalmi és magánéletben egyaránt.
A Trump autokrata rendszere és a „technológia” jelenlegi forradalma közötti szoros összefüggést a hazai közéletben ritkán említik, holott Trump fellépése együtt járt az amerikai technomogulok hatalomra kerülésével és világhatalmi igényének bejelentésével. A Trump tornádó megindulása szorosan kapcsolódik ehhez az utóbbi évtizedben felgyorsult „technológiai” forradalomhoz, amit látványosan felmutat a három legerősebb, leggazdagabb és legagresszívabb technomogul megjelenése is Trump csapatában, illetve a tényleges kormányzásban és annak globális információs háborújában.
Így Trump várható világpolitikai és világgazdasági kudarca átvezet a technológiai avagy információs forradalom globális szabályozásának, világrendjének kialakításához is. Már Amerikában is jelentkezik és gyülekezik az ellentábor, akik a technológia diadalútja kapcsán az új vészhelyzetre is felhívják a figyelmet, mint például Mustafa Suleyman A következő hullám című, 2023-ban hazánkban is megjelent könyve.
A szerző személye is igen érdekes, a részben szír eredetű, brit születésű vezető szakértő az Egyesült Államokban él, volt a Google megacégnek is társtulajdonosa, és most már a saját technológiai nagyvállalkozását vezeti. A szereplésében az is érdekes, hogy nemcsak a technológia újabb korszakának, hullámának belépését mutatja az elsőosztályú szakember és feltaláló oldaláról, hanem erőteljes válaszreakció már Trump első elnökségére, az újabb civilizációs és politikai veszélyekre is. Éles szembefordulás Trump „forradalmi konzervativizmusának” agresszív politikájával. Suleyman a belépő technológiai „hullámot” társadalmi és történelmi beágyazottsággal írja le és globális perspektívába helyezi, sőt kritikai megközelítésének már a felvillantása is kifejezetten jelzi a technológia széleslátókörű filozófiai megközelítését.
Suleyman és mások komplex szemlélete különösen aktuálissá vált most, amikor Trump körül a nemzetközi politikában és médiában valóságos „témarobbanás” van; a nagy világpolitikai médiahullám és a technológiai szakértői elemzés együttesen jelentkezik, akár a tömeges csúcstechnológia csúcsában, a köznapi szociális médiában is.
A veszély globális, hiszen a legnagyobb 500 óriásvállalat a világ GDP-jének 44 százalékát adja, és ezt a technomogulok politikai hatalomra kívánják konvertálni. A legélesebb példája ennek maga Amerika, ahol – mint Suleyman írja – az új önkényuralmi törekvések mögött ott rejlik, hogy az Egyesült Államokban a technológiai vagyon nagy része egy „apró klikk” kezében összpontosul, másrészt a politikai instabilitás hátterében a társadalmi elégedetlenség egyre komolyabb áramlata húzódik meg, hiszen az elmúlt évtizedekben nagyot nőtt a társadalmi egyenlőtlenség és stagnál az oktatás színvonala. Az óriásvállalatok kialakulása és a technológiai forradalom terén ugyanakkor Kína már kezdi megelőzni az Egyesült Államokat, és általában véve is számos irányból egyre csak növekszik a globális kihívás.
Suleyman azt is kifejti, és ez már igazán közelről érint bennünket, hogy „Az erősödő nacionalizmus és tekintélyelvűség látványosnak tűnik Lengyelországtól és Kínától kezdve Oroszországon és Magyarországon át”, vagyis már nála is felbukkan Orbán mint Trump törpéje. A nagy világtörténelmi perspektívák tekintetében a végső konklúziója mégis erősen optimista, ami nagyon bíztatóan hangzik a második Trump elnökség viharában, és alátámasztja a reménykedést az Orbán-rezsim várható összeomlása kérdésében is: „A technológia azért válik végsősoron politika töltetűvé, mert a technológia is a hatalom egyik formája. A közeledő hullámnak pedig talán az a legfőbb tulajdonsága, hogy demokratizálni fogja a hatalomhoz való hozzáférést.”