Baj van. Nem elég, hogy mint Lánczi Sz.(uverén) Tamás oly helyesen mondá, „Magyarország szuverenitása támadás alatt áll”, nem elég, hogy (szintén szerinte) a sátáni összeesküvő hálózat „Kijevtől Budapestig, a Tisza Párt székházáig” nyúlik, (na és Brüsszel, kérdem én?!), most még Orbánt is ki akarják nyírni. Ehhez képest teljesen érdektelen, hogy egyáltalán van-e a Tiszának székháza. Legyen elég, hogy Kijev és Budapest tagadhatatlanul létezik, ha Kijevet olykor meg is bombázzák Putyinék, akik viszont az ég egy világon senkit nem támadnak, főleg és elsősorban a magyar szuverenitást nem. Nem is kell, azt a miniszterelnök már önként nekik adta.
De azért ezt nem vártam volna Halász Jánostól. Hogy olyan törvényjavaslatot nyújt be, amivel így eláztatja a saját főnökét. Szégyenszemre kilistázná, agyonbüntetné, aztán akár be is tiltaná. Pláne kétharmados törvénnyel, hogy jó soká érvényben maradhasson. Lehet, hogy Halász (meg Lánczi) már az Orbán utáni időkre kacsintgatnak? Lánczi talán reménykedik, hogy egy esetleges kormányváltás után nem sóval hintik be hivatalának helyét, mint a legnagyobb ellenzéki párt ígérte, hanem cukorkával? Abból mégis ki lehet kapdosni néhány szemet. Nehéz időkben az is valami, én pl. stollwercken hosszabb ideig elélnék. Konyakosmeggyen pláne, de azt nem ajánlatos szórni, mert pont a konyak folyik ki.
De többedjére olvasom el az „átláthatóságinak” csúfolt törvény javaslatát, amelyet, ha volna kedvem viccelni Lánczi nevével, inkább „lelánczolhatósági” törvénynek neveznék, de ez jön ki belőle. Orbán nyírása. Jó, közben nyírják (kinyírják) a civil szervezeteket, független szerkesztőségeket, sőt támogatóikat, előfizetőiket, olvasóikat, végcélként az ellenzéki pártokat is, de minden ellenük felhozható „vádpont” legjobban a kormányfőre illik.
Igaz, Orbán természetes személy, és nem jogi. De így sem úszhatja meg. Lázár már bejelentette, hogy a javaslat az influenszerekre is vonatkozik, akik szintén személyek. Ők is kapnak „külföldi” támogatást, mármint a Google-tól, mint minden népszerű oldal gazdája. A NER influenszerei is kapnak, de az nem számít. Különben sem elég tehetségesek ahhoz, hogy igazán labdába rúgjanak, akár a Google üzleti szempontjából. Putyin hasonló törvényei már amúgyis lesújtanak a magánszemélyekre is, ha ellenzik az Ukrajna elleni agressziót.
A grúz törvény, amely ellen tízezrek vonultak az utcára (ezek a grúzok olyan izgágák, példát vehetnének rólunk, magyarokról), még messze áll a mi példás szigorunktól. Putyinnak is több, mint egy évtized kellett a fokozatos szigorításhoz, de ilyen a magyar virtus! Ha egyszer elhatározzuk magunkat, nem szőrözünk, hanem huszárosan rohamozunk.
Az ablakból kiesés sajnálatos véletlen baleseteiig még nem jutottunk, de az nem is törvénybe való. Putyin se írta bele, ugyebár.
Szóval a törvény. Ahogy a Népszava is részletesen ismertette, aki-ami külföldi támogatást kap (és minden onnan érkező pénz, „bármilyen jogviszonyból származó bevétel”, tehát a határon túli magyarok, kettős állampolgárok előfizetése vagy egy uniós pályázat elnyerése is annak számít), és a Hivatal szerint a szuverenitásra veszélyes nézeteket képvisel, az listára kerül. Innentől kezdve neki annyi. Hazai támogatását lehetetlen akadálypályává változtatják, amit szinte senki nem fog felvállalni. Az 1 százaléktól elesik, alapítóit, vezetőit agyonbüntetik, kifosztják, a lapra vagy egyesületre ráereszthetik a rendőrséget, az adóhatóságot stb.
Ettől féltem én szegény Orbánt és kormányát. Ha komolyan gondolják a törvényt, akkor velük kell kezdeniük. Hiszen ez az inkvizíciós eljárás (a végén politikai kivégzéssel) vár a javaslat szerint arra, aki egyrészt külföldi forráshoz jut, másrészt tevékenysége befolyásolni akarja a közvéleményt, harmadrészt a törvény indoklásába foglalt módon sérti a szuverenitást.
Az első két feltétel meglétét a magyar kormánynál és fejénél nem kell különösebben bizonygatni. De mi van a harmadikkal? Vegyük sorra a szuverenitást veszélyeztető „bűnöket”. Ezt követi el, aki „sérti, negatíy színben tünteti föl” a következőket: „Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét”. Nem tudok senkit, aki többet tett volna a „jogállami jelleg” ellen, mint maga Orbán. Erről a kormánynak papírja van több nemzetközi szervezettől. Aztán: „A magyar nemzet egységét, a határainkon kívül élő magyarok sorsáért való felelősséget”. Hagyjuk is a nemzet végletes megosztását, elég annyit mondani: a magyarfaló román elnökjelölt támogatása. Majd: a család elsődlegességét, „a más országokkal való együttműködést”, „Magyarország keresztény kultúráját”.
A családi pótlék befagyasztása, a tönkretett gyermekvédelem. Ukrajna ellenségként való gyalázása. Irtóhadjárat Iványiék keresztény egyháza ellen. Nincs az a gonosz „összeesküvő”, „külföldi ügynök” (értsd: kormánykritikus) egyesület, szervezet, lap, csatorna, ami ennyit tudna tenni, ha akarna is, a felsorolt eszmék ellenében.
Még a galád, „hazaáruló”, ámde hatalomban nem lévő Tisza sem, ami a céltábla közepén van.
Szóval: szegényt Orbánt kilistázzák. Kicsinálják.
Remélem, már szerveződik védelmére az új Békemenet.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.