Nyolcvankilenc éves korában meghalt a világ legszegényebb elnökeként elhíresült José Alberto „Pepe” Mujica volt uruguayi államfő. Még tavaly árulta el, hogy daganatos betegségben szenved, és olyan előrehaladott stádiumba került, hogy nem szeretne tovább folytatni a kezeléseket.
Az uruguayi baloldal egykori vezetőjét világszerte kedvelték egyszerű életvitele és bölcs gondolatai miatt. 2010-től öt éven át állt Uruguay élén. 1935. május 20-án született. Mindössze hatéves volt, amikor elveszítette édesapját, édesanyja tartotta el, aki virágárus volt. Tizennégy évesen már az utcán tüntetett, hogy a munkások jobb béreket kapjanak. 1964-ben csatlakozott a Tupamaros szélsőbaloldali gerillamozgalomhoz, amelyet az akkori vezetés üldözött. Egy montevideói kocsmában hat lövés érte, miután ellenszegült az őt letartóztatni akaró rendőrökkel. Éppen hogy csak sikerült megmenteni az életét. Négyszer tartóztatták le, ebből kétszer megszökött. Egyik alkalom legendássá vált, 106 gerillatársával hónapokig ástak egy alagutat a börtön alatt.
Később újra elfogták, leghosszabb ideig az uruguayi katonai diktatúra (1973–1985) alatt raboskodott. Tíz évet egy kevesebb mint egy négyzetméteres aknában töltött, amelyben alig tudott mozdulni. Hogy ne őrüljön meg, békákat fogott és patkányokat etetett, korábban olvasott könyveket idézett fel magában. – A fiatalkori önmagammal beszélgettem, emlékeztem, emlékeztem és emlékeztem – mondta egy interjúban.
A pokoli körülményeknek, kínzásoknak meglett a böjtje: súlyos betegen szabadult a katonai diktatúra megdöntése után. Elvesztette az egyik veséjét, de túlélte a megpróbáltatásokat. Montevideo képviselője lett a Népi Részvétel Mozgalom (MPP) tagjaként. Agrárminiszter, azután elnök lett. Körülbelül tizenkétezer dolláros elnöki fizetésének majdnem 90 százalékát jótékony célra, például szociális lakások építésére fordította.
Mujicának néhányan a szemére vetették, hogy nem tett eleget a katonai diktatúra alatt eltűntek és meggyilkoltak megbosszulásáért. – Az életben vannak olyan sebek, amik nem gyógyulnak, meg kell tanulni együtt élni velük. Én nem fogok bosszút állni. Nem használtam a hatalmamat erre - idézte Miguel Ángel Campodónico Mujicát a róla készült életrajzában.
Elnöksége alatt végig a Montevideo melletti szerény kis házában élt feleségével, a szintén politikus Lucía Topolanzkyval (aki később, már az ő elnöksége után alelnök lett) és a háromlábú kutyáijukkal. Motorral, munkásruhában járt be dolgozni. Volt egy kis Volskwagen bogara, néha a motor helyett abba ült, és egy traktorja, amivel maga művelte a földjét. A nagy földbirtokosokkal elnökként kemény kézzel bánt, hogy egyenlő esélyeket teremtsen a helyi munkaerőnek. Legalizálta a marihuána kereskedelmét és fogyasztását, az abortuszhoz való jogot. A térségben a legjobb viszonyt a brazil elnökkel, Luiz Inácio Lula da Silvával ápolta. Szerénysége miatt egy időben szinte sikk volt vele mutatkozni, a világ több vezető politikusa is megfordult a házában. Kivétel nélkül mindannyian elismerően nyilatkoztak róla. Barack Obamát kedvelte, legalábbis elismerően nyilatkozott az akkori amerikai elnökről. – Egy okos pasi, aki látja, hogy mi a gond - mondta róla.
A politikával 2018-ban hagyott fel. Amikor kérdezték, mit gondol arról, hogy egy lista szerint ő a világ legszegényebb elnöke, csak annyit mondott: – Ez az én világom. Se nem jobb, se nem rosszabb. Más... Egy olyan korszakban élünk, amikor azt hisszük, az a dicsőség az életben, ha új dolgaink vannak. Ezzel pedig egy olyan társadalmat építettünk, amiben az emberek magukat használják ki. Van idejük dolgozni, de élni már nincs.
Azt kérte, hogy a kertben temessék el a háromlábú kutya mellé, amelyik 22 évig tartott ki mellette.
