Azt állította Gulyás Gergely miniszter (kormányinfóján, arról a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott felvételről, amelyen Szalay-Bobrovniczky honvédelmi miniszter a békementalitás feladásáról és a háborúhoz vezető útról beszélt), hogy „mindannyian érezzük, hogy ez egy lepkefing. Itt nem történt semmi”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony történt. A kormány ugyanis évek óta megpróbálja elhitetni, hogy egész Európa a háborúra készül, és csakis Magyarország harcol a békéért, de kiderült, hogy mi is készülünk a háborúra. Ha így megy tovább, olyan békeharc lesz itt, hogy kő kövön nem marad. Nemhogy lepkefing.
Azt is állította Gulyás, hogy míg „az előző vezérkari főnök (vagyis a most már Tisza-párti szakértő, Ruszin-Szendi Romulusz) Ukrajnát akarja megvédeni és Ukrajnában akar katonákat bevetni, a magyar honvédelmi miniszternek és a magyar honvédségnek a hazát kell megvédeni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Ruszin-Szendi katonákat akart volna bevetni Ukrajnában. Ezt egyébként egyetlen NATO-ország vezetése sem akarta. Hogy Ukrajna megvédését szükségesnek tartotta-e, azt nem tudjuk, de talán nem mondta még szűkebb körben sem azt, amit Orbán Balázs egy óvatlan interjúban, hogy tudniillik felelőtlenség az, amit Zelenszkij csinált, vagyis hogy „belevitte országát egy háborús védekezésbe”. Felelős altábornagy ilyen nem csinál, hanem leteszi a fegyvert, ugye?
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a HVG kérdésére, ugyanerről a témáról), hogy „ez a személyi átalakítás részben a háborúpárti erők kiszorítását jelentette a Magyar Honvédség sorai közül, és erről a mentalitásbeli változásról (…) beszélt a honvédelmi miniszter”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a több mint ezer tiszt és a vezérkari főnök nyilvánvalóan nem akarhatott háborút, ilyen szervezkedés lehetetlen a hadseregben. De ha mégis megtörténhetett, akkor a honvédelmi miniszter miért a békementalitással akar leszámolni? Tudja a politikai igazgató, hogy mit beszél? Vagy megint nem tudja?
Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a politikai vita arról szól, hogy ukránbarát vagy magyarbarát kormány lesz-e 2026 után”.
Ezzel szemben a tény az, hogy erről csak Orbánék propagandája szól, hiszen Magyar Péter többször is közölte, hogy nem támogatja Ukrajna gyorsított csatlakozását az Európai Unióhoz. A fő kérdés tehát nem az, hogy magyar- vagy ukránbarát politika győz-e, hanem az, hogy magyarbarát vagy Orbán-barát, NER-barát, oligarchabarát, amely csak egy szűk kör hatalmát és gazdagodását védi. Ez a kérdés, válasszatok!
Azt is állította Orbán (ugyanott, az inflációról), hogy egy óriási háborús inflációs sokk érte Magyarországot az elmúlt években, „éppen ezért be kell avatkozni az árrendszerbe”. Ezt a legtöbb európai országban meg is tették, mondta, „de nagyon nehéz jól beavatkozni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a legtöbb európai országban nem avatkoztak be úgy, ahogy a magyar kormány teszi, és jobban is tették, mert az európai infláció nagyjából a fele a magyarnak. Sok (Orbán)beszédnek sok az alja. És magas az ára.