A helyi sajátosságokra, a jogszabályi változásokra és társadalmi szempontokra hivatkozott Eger önkormányzata, amikor a napokban módosította az építményadóra vonatkozó rendeletét. Ez a barokk város egyik egyedülálló értékének számító, részben a település alatt, részben a központtól távolabb eső területeken található pincerendszert érinti elsősorban. A döntés szerint 2026-tól mentesülnek az építményadó alól azok a pincék, amelyek magánszemély tulajdonában vannak, nem üzleti célt szolgálnak, és alapterületük nem haladja meg a 150 négyzetmétert. Ez a változás több mint 1200 pince esetében jelent könnyítést. Nem csupán az anyagi, hanem az adminisztrációs terhek is csökkennek, hisz ezen építmények tulajdonosainak később nem lesz szükségük adatbejelentésre sem.
Csökken a borfogyasztás
A bor fogyasztása, főként a fiatalok között, manapság kevésbé trendi, a KSH adatai alapján az egy főre jutó éves borfogyasztás 2023-ban 18,7 literre csökkent, míg 2021-ben még 20,7 liter volt, így a bevételek is egyre csökkennek. Mindeközben az eladatlan „felesleget” tárolni kell, ami tovább növeli a költségeket. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa felmérése szerint tavaly az országos borszőlő-termőterület tovább zsugorodott: 2024-ben Magyarországon 58 249 hektáron termesztettek borszőlőt, ami 987 hektárral kevesebb, mint 2023-ban volt, s egyedül a szekszárdi borvidéken regisztráltak csekély, 6,2 hektáros növekedést.
Megkérdeztük a városházát, mennyi volt eddig az érintett pincék után kivetett adó, s kiderült: az összeg meglehetősen csekély. Idén a tervek szerint alig valamivel több, mint 3 millió forintos bevétellel számolnak e címszó alatt, míg a városban lévő összes pinceépítmény után – amelyek között ott vannak a 150 négyzetméternél nagyobbak, illetve az üzleti célra használtak is, összesen közel 1500 ilyen építmény – 7 millió 799 ezer forint az adóelőírás.
– A város leginkább egyfajta belső profil-tisztítás és kényelmi szempontok miatt törölte el ezt az adónemet – vélekedett lapunknak Pál György, szocialista önkormányzati képviselő –, hisz a polgármesteri hivatal számára sokkal nagyobb teher volt behajtani ezt az egyébként csekély mértékű adót, mint kiiktatni azt a rendszerből. Sokan eleve elfelejtették befizetni a pincénkénti pár ezer forintos díjat, ami a hivatali dolgozók adminisztrációs terheit növelte, hiszen felszólító leveleket kellett kiküldeni, majd nyomon követni a befizetéseket. Többször levélváltás esetén akár az is megeshetett, hogy a pinceadó még a postaköltségeket sem fedezte.
Tarsoly József egri hegybíró szerint a pincékre kivetett építményadónál jóval nagyobb terhek sújtják mostanság a bortermelőket. Emiatt a klasszikus kis családi pincék sorra zárják be a kapukat, és hagynak fel korábbi tevékenységükkel. Ez részben megváltoztatja a borvidék arculatát is, hiszen eltűnnek lassan a magángazdák, akik a pincéjüknél kínálták a saját borukat. Sőt, már azok is egyre kevesebben vannak, akik hat-nyolc soros szőlőt művelve legalább a családjuk, szűkebb rokonságuk ez irányú igényeit ki tudták elégíteni. A szőlőművelés költségei egyre magasabbak, napszámost, aki a metszést, a talajmunkákat, a szüretet elvégzi, csak kínkeservesen találni, így olykor egymás elől happolják el a brigádokat a nagyobb pincészetek még úgy is, hogy a munkások egyre magasabb órabért kérnek – tudtuk meg egy egri borásztól.
